#cipő

[meztelenreklam]

Székelyudvarhely, 1912

[allsecretthought]

- Lehet-e az embernek egyszerre több szerelme?

- Persze, nézz csak bele a cipősszekrényembe.

B.R.

[instantfollow]

lennének kérdéseim

[progarden]

Levélkés divat

[csacskamacskamocska]

Megint álmodtam

Ez az álom kergébb volt és sokkal felkavaróbb. Többnyire mezitláb rohangáltam a Nyugatiban meg két társaság között, az egyik az enyém volt a másik egy laza ismeretség pár utcával feljebb, macskaköves emelkedőn meg kis girbegurba vaskorlátos lépcsőn kellett felmenni, amilyenek itt a budai oldalon vannak a dimbdombos részeken. Kis családias volt az a társaság gyerekekkel meg jóindulatú felnőttekkel, de nem maradtam ott se, mindenhol a cipőmet kerestem, hogy hol hagytam el. Mentünk a társaságommal az ebédlőbe, ami a pályaudvaron volt, oda voltunk befizetve vagy mi a szösz, és éreztem, hogy Logan szorosan mellettem jön és nem értettem, hogy mit akar, hiszen nincs, eltűnt, én már tudom, hogy ő nincs és sosem volt, és lassítottunk, elmentek mellettünk a többiek, meglepődtem amikor magához ölelt és csak szorított magához, aztán megcsókolt. Abban a pillanatban amikor vissza akartam csókolni, már eltűnt belőle minden szenvedély, minden gyengédség. Még öleltem, de nem értettem semmit, hogy akkor minek csinálta. Valamit mondott, hogy majd találkozunk vagy keresni fog, és elment. Álmomban is arra gondoltam, hogy nem és nem, ne hagyd magad belesodródni a képzelgésbe, semmi sem volt valóság sohasem, csak szépítő hazugság, hogy elviselhető legyen az élet és ideje kijózanodni, semmi sincs ami rólam szólt volna. Abba kell hagyni az alkudozást. Próbáltam elképzelni magam más férfiakkal, ahogy kedvesek meg gyengédek, cserélgettem a képzeletemben a férfiakat, kicsit ismerősöket és teljesen kitaláltakat, és én is kedves voltam és odaadó, de közben éreztem, hogy nem fogom sokáig bírni az odaadóságot, mert nem vagyok a helyemen. A cipőm sem lett meg. Reggel meg fájt a csuklóm nagyon és rossz volt arra gondolni, hogy ma szekrényeket fogok szerelni a fájós csuklómmal, és azon dühöngtem, hogy más nőknek nem kell ennyi férfias dolgot csinálni, és úgy könnyű nőiesnek maradni (igen, szoktam ilyesféle faszságokat is gondolni) aztán eszembe jutott egy férfi, aki áll a tűzhelynél, főz és nem gondolja azt, hogy mi a faszért kell neki főzni, hanem élvezi és nem gondolja, hogy ettől nehezebb férfinak maradnia. Ez lehűtötte a dühömet. Valójában az álmom miatt voltam dühös. Most meg csak szomorú vagyok.

[homregeszet]

“A jó cipők jó helyre visznek” - régészet és viselettörténet a Mobilitás hetének margójára

„- A nőknek a cipő a legfontosabb. - Miért? - A jó cipők jó helyre visznek.”

Boys Over Flowers c. film

A fenti idézetben nagyon sok igazság (is) van. Egy jó cipőben a „világ végére” el lehet menni. Arról azonban, hogy milyen volt a történeti korokban egy-egy pár lábbeli, sajnos csak korlátozottan vannak ismereteink. A cipők ugyanis valamilyen szerves anyagból (bőrből, textilből, gyékényből stb.) készültek, ezek pedig a földben az évek során általában lebomlottak. Nagyon szerencsés esetben azonban a feltárásokon is találunk cipőmaradványokat. Természetesen a lábbelik kutatásában a képi ábrázolások és a leírások is rengeteget segítenek számunkra.

Az általam ismert, egyik legkorábbi cipőt a kb. 5300 éves gleccsermúmia, Ötzi viselte. A jobb lábas darab egészen jó állapotban maradt ránk, a bal lábas példányból azonban csak a hársfa háncsból font hálót sikerült megmenteni. Maga a cipő több rétegből állt. A belső részt az említett háló jelentette, a külső része szarvasbőrből készült, a két réteg közé pedig száraz füvet tömködtek. A belső és a külső részt is hozzávarrták a szintén bőrből készült talphoz, aminek a talp felé eső, belső részén meghagyták a bundát, így az is melegítette a lábat. A rekonstruált darabokat természetesen ki is próbálták, az eredmények pedig azt mutatják, hogy az elkészített cipő még hosszabb túrázás során is kényelmesnek bizonyult. Bár a lábbeli meleg volt, a kísérlet során a nedvesség ellen csekély védelmet nyújtott.

1. kép: Ötzi megmaradt bal lábas cipője…

2. kép: ...  eredetileg így nézhetett ki.

A fagyasztás „ellenpárja”, a sivatagi forróság is segíthet a szerves anyagok megőrzésében. Ennek köszönhetően több cipőt ismerünk az ókori Egyiptom területéről. Ezek a lábbelik elsősorban sírokból származnak, ezért a hordhatóságukat némi fenntartással kell kezelnünk. Azt, hogy mégis milyen szandálokat viselhettek az egyiptomiak életük során, a Leideni Egyetem kollégái izgalmasnak ígérkező kutatásukban most vizsgálják.

3. kép: Bár nagyon szép ez a pár arany szandál, nem valószínű, hogy III. Thotmesz ebben járt volna.

4. kép: Inkább ilyen gyékénypapucsokat viseltek az ókori Egyiptomban.

Ha pedig a rómaiakra gondolunk, akkor mindenkinek a saruk jutnak egyből az eszébe. Természetesen általánosítani itt sem szabad, hiszen az időjárási körülmények, az anyagi lehetőségek, a divat és a praktikum nagyban befolyásolták azt, hogy milyen lábbelit viseltek az emberek.

5. kép: Néhány római kori cipőfajta a teljesség igénye nélkül.

Legutóbb az Uffizi Képtár kollégái mutattak be egy, az ókori világ cipőivel – és mai napig érzhető hatásukkal – kapcsolatos kiállítást. Ha hozzám hasonlóan Önök sem jutottak el Firenzébe megtekinteni a tárlatot, akkor se keseredjenek el. Az alábbi linken egy kis ízelítőt kapunk abból, mi mindent lehetett látni a kiállításban.

https://www.uffizi.it/en/events/worn-by-the-gods

De milyen cipők voltak divatban a középkorban? Szerencsére nagyon sok helyről ismerünk lábbeli maradványokat. A 13-14. században három alapformát tekinthetünk általánosnak: bocskorban, félcipőben és száras cipőben jártak az emberek.

6. kép: Félcipők Londonból

7. kép: 14. századi bokapántos cipő Budáról

A korabeli magyar viselet tekintetében az egyik legjobb forrásunk a Képes Krónika. Itt keleti és nyugati – többnyire az itáliai divatot tükröző – ruházatban láthatjuk a szereplőket. Az „olaszos” viseletnél a legjellemzőbbnek a saru számít, amit még a 17. században is szívesen hordtak mindkét nem tagjai.

Szép lassan a hegyes orr és a hosszú fazon is divatba jött, a 14-15. században egyes körökben népszerű lett az ún. poulaine. Ebben a hegyes orrú, csőrös cipőben járni sem lehetett egyszerű. Érthető módon ez a meglehetősen „extrém” fazon nem lett széles körben elterjedt.

8. kép: 15. századi poulaine a bostoni szépművészeti múzeum gyűjteményéből

9. kép: Poulaine-t viselnek az urak Loyset Liedet: Renaud of Mantauban és Clarisse házassága c. festményén is (1460-7).

A cipők talpa bőrből készült, így az időjárásnak is jobban ki voltak téve, mint a mai példányok és gyorsabban el is lehetett járni a felületüket. Sokszor ezért ilyen lyukas talpú darabokkal is találkozhatunk az előkerült leletek között:

10. kép: Bőr cipőtalp

A 16-17. században hazánkban az egyik legkedveltebb cipőfélének a csizmát tekinthetjük. A feltárások során ezt a lábbelit tudjuk a legkönnyebben azonosítani, ugyanis a bőrtalpakat a legtöbb esetben vasból készült kis patkóval erősítették meg a sarokrészen. Csizmapatkókat pedig elég gyakran találunk az ásatások anyagában.

11. kép: Csizmapatkóval ellátott csizmatalpak a diósgyőri várárokból

A 17. századi csizmákat a csizmadiák készítették, ám a csizmapatkolást és a sarkantyú csizmára szerelését – meglepő módon – a lakatosok végezték. Mindkét céh tagjait megtaláljuk a 17. századi Miskolcról szóló iratokban, így a fenti képen látható darabok akár az ő kezük munkáját is megőrizhették számunkra.

A diósgyőri vár kapitánya, Pap János 1668. augusztus 24-én kelt levelében ezt írta a felső-magyarországi főkapitánynak, Csáky Ferencnek Kassára: „…Nagyságos Uram igasságal irom, hogi az katonaságh és gialogh lovatlanok, szertelen rongiosok, el anira Kegyelmes Uram hogi 3:4 öszve fognak ugi szántanak edgiüt. Ez előt való levelemet, meljet Nagyságodnak fel küldöttem, anakis egi karmasin csizmát attam, levél fel vivéséért. …”

Az pedig egy külön bejegyzést is megérne, hogy az említett szegény, rongyos ruházatú katona a kapott csizmáért cserébe mennyi idő alatt és milyen úton vihette el Diósgyőrből Kassára a levelet.

Miskolczi Melinda

 Felhasznált irodalom és linkek jegyzéke:

https://www.iceman.it/en/clothing/

https://www.metmuseum.org/art/collection/search/547765

https://www.universiteitleiden.nl/en/research/research-projects/humanities/ancient-egyptian-footwear-an-archeological-analysis

https://collections.museumoflondon.org.uk/online/search/#!/results?pageSize=35&page=1&search=AND%3BgroupRef%3Bgroup-20518&searchtitle=Medieval%20leather%20shoes

Mocskonyi Melinda: XIV. századi bőrcipők az Ostrom utcából. Budapest Régiségei 33. (1999.) 347-350.

Gyulai Éva: Gazdálkodás, termelés és árucsere a kora újkori Miskolcon. Miskolc története II. 1526-tól 1702-ig. Miskolc, 1998. 305-310.

Borbás Emese: Pap János diósgyőri főkapitány levelei (1664-1668). Levéltári évkönyv IX. Miskolc, 1997. 85-133.

[whiteerosee]

[barcsak-tudnad-mit-erzek]

A sapkának is szüksége van egy fejre.

A cipőnek is szüksége van egy lábra,

A telefonnak is szüksége van töltőre,

A kutyának is szüksége van egy gazdira,

Nekem pedig szükségem van RÁD!