“A jó cipők jó helyre visznek” - régészet és viselettörténet a Mobilitás hetének margójára
„- A nőknek a cipő a legfontosabb.
- Miért?
- A jó cipők jó helyre visznek.”
Boys Over Flowers c. film
A fenti idézetben nagyon sok igazság (is) van. Egy jó cipőben a „világ végére” el lehet menni. Arról azonban, hogy milyen volt a történeti korokban egy-egy pár lábbeli, sajnos csak korlátozottan vannak ismereteink. A cipők ugyanis valamilyen szerves anyagból (bőrből, textilből, gyékényből stb.) készültek, ezek pedig a földben az évek során általában lebomlottak. Nagyon szerencsés esetben azonban a feltárásokon is találunk cipőmaradványokat. Természetesen a lábbelik kutatásában a képi ábrázolások és a leírások is rengeteget segítenek számunkra.
Az általam ismert, egyik legkorábbi cipőt a kb. 5300 éves gleccsermúmia, Ötzi viselte. A jobb lábas darab egészen jó állapotban maradt ránk, a bal lábas példányból azonban csak a hársfa háncsból font hálót sikerült megmenteni. Maga a cipő több rétegből állt. A belső részt az említett háló jelentette, a külső része szarvasbőrből készült, a két réteg közé pedig száraz füvet tömködtek. A belső és a külső részt is hozzávarrták a szintén bőrből készült talphoz, aminek a talp felé eső, belső részén meghagyták a bundát, így az is melegítette a lábat. A rekonstruált darabokat természetesen ki is próbálták, az eredmények pedig azt mutatják, hogy az elkészített cipő még hosszabb túrázás során is kényelmesnek bizonyult. Bár a lábbeli meleg volt, a kísérlet során a nedvesség ellen csekély védelmet nyújtott.
1. kép: Ötzi megmaradt bal lábas cipője…
2. kép: ... eredetileg így nézhetett ki.
A fagyasztás „ellenpárja”, a sivatagi forróság is segíthet a szerves anyagok megőrzésében. Ennek köszönhetően több cipőt ismerünk az ókori Egyiptom területéről. Ezek a lábbelik elsősorban sírokból származnak, ezért a hordhatóságukat némi fenntartással kell kezelnünk. Azt, hogy mégis milyen szandálokat viselhettek az egyiptomiak életük során, a Leideni Egyetem kollégái izgalmasnak ígérkező kutatásukban most vizsgálják.
3. kép: Bár nagyon szép ez a pár arany szandál, nem valószínű, hogy III. Thotmesz ebben járt volna.
4. kép: Inkább ilyen gyékénypapucsokat viseltek az ókori Egyiptomban.
Ha pedig a rómaiakra gondolunk, akkor mindenkinek a saruk jutnak egyből az eszébe. Természetesen általánosítani itt sem szabad, hiszen az időjárási körülmények, az anyagi lehetőségek, a divat és a praktikum nagyban befolyásolták azt, hogy milyen lábbelit viseltek az emberek.
5. kép: Néhány római kori cipőfajta a teljesség igénye nélkül.
Legutóbb az Uffizi Képtár kollégái mutattak be egy, az ókori világ cipőivel – és mai napig érzhető hatásukkal – kapcsolatos kiállítást. Ha hozzám hasonlóan Önök sem jutottak el Firenzébe megtekinteni a tárlatot, akkor se keseredjenek el. Az alábbi linken egy kis ízelítőt kapunk abból, mi mindent lehetett látni a kiállításban.
https://www.uffizi.it/en/events/worn-by-the-gods
De milyen cipők voltak divatban a középkorban? Szerencsére nagyon sok helyről ismerünk lábbeli maradványokat. A 13-14. században három alapformát tekinthetünk általánosnak: bocskorban, félcipőben és száras cipőben jártak az emberek.
6. kép: Félcipők Londonból
7. kép: 14. századi bokapántos cipő Budáról
A korabeli magyar viselet tekintetében az egyik legjobb forrásunk a Képes Krónika. Itt keleti és nyugati – többnyire az itáliai divatot tükröző – ruházatban láthatjuk a szereplőket. Az „olaszos” viseletnél a legjellemzőbbnek a saru számít, amit még a 17. században is szívesen hordtak mindkét nem tagjai.
Szép lassan a hegyes orr és a hosszú fazon is divatba jött, a 14-15. században egyes körökben népszerű lett az ún. poulaine. Ebben a hegyes orrú, csőrös cipőben járni sem lehetett egyszerű. Érthető módon ez a meglehetősen „extrém” fazon nem lett széles körben elterjedt.
8. kép: 15. századi poulaine a bostoni szépművészeti múzeum gyűjteményéből
9. kép: Poulaine-t viselnek az urak Loyset Liedet: Renaud of Mantauban és Clarisse házassága c. festményén is (1460-7).
A cipők talpa bőrből készült, így az időjárásnak is jobban ki voltak téve, mint a mai példányok és gyorsabban el is lehetett járni a felületüket. Sokszor ezért ilyen lyukas talpú darabokkal is találkozhatunk az előkerült leletek között:
10. kép: Bőr cipőtalp
A 16-17. században hazánkban az egyik legkedveltebb cipőfélének a csizmát tekinthetjük. A feltárások során ezt a lábbelit tudjuk a legkönnyebben azonosítani, ugyanis a bőrtalpakat a legtöbb esetben vasból készült kis patkóval erősítették meg a sarokrészen. Csizmapatkókat pedig elég gyakran találunk az ásatások anyagában.
11. kép: Csizmapatkóval ellátott csizmatalpak a diósgyőri várárokból
A 17. századi csizmákat a csizmadiák készítették, ám a csizmapatkolást és a sarkantyú csizmára szerelését – meglepő módon – a lakatosok végezték. Mindkét céh tagjait megtaláljuk a 17. századi Miskolcról szóló iratokban, így a fenti képen látható darabok akár az ő kezük munkáját is megőrizhették számunkra.
A diósgyőri vár kapitánya, Pap János 1668. augusztus 24-én kelt levelében ezt írta a felső-magyarországi főkapitánynak, Csáky Ferencnek Kassára: „…Nagyságos Uram igasságal irom, hogi az katonaságh és gialogh lovatlanok, szertelen rongiosok, el anira Kegyelmes Uram hogi 3:4 öszve fognak ugi szántanak edgiüt. Ez előt való levelemet, meljet Nagyságodnak fel küldöttem, anakis egi karmasin csizmát attam, levél fel vivéséért. …”
Az pedig egy külön bejegyzést is megérne, hogy az említett szegény, rongyos ruházatú katona a kapott csizmáért cserébe mennyi idő alatt és milyen úton vihette el Diósgyőrből Kassára a levelet.
Középkori viseletünk jellegzetes és elengedhetetlen darabja volt az öv, melyet változatos anyagokból és különféle formában készítettek. Az övet nem csak praktikus okból, a ruha összehúzása miatt viselték, hanem gyakran díszként, rangjelzőként hordták. Az írásos források, elsősorban a fennmaradt végrendeletek, hagyatéki leltárak, az egykori festmények, szobrok, kódexek miniatúrái a középkori övek változatos gazdagságáról tanúskodnak. Annak, hogy nem kizárólag nemesek és polgárok, hanem a falusiak ruhatárában is megjelent az öv, ékes bizonyítékai a köznépi temetők leletanyagából előkerült övtöredékek. A legkedveltebb övforma a pártaöv volt, melyet hordtak férfiak, nők és gyermekek egyaránt.
Pártaöv szavunk előtagjának a párta szónak megjelenése a 13. századra tehető, jelentése: szalag, szegély, valamit körülvevő, valamit övező. A kifejezés utótagja, az öv szó valamely ruhadarabot övező szíjat, pántot jelentett. Feltehetően párta szavunkból alakult ki később a pártaöv elnevezés, amely alatt derekat díszítő, keskenyebb vagy szélesebb, szalagszerű övet értettek A párta és pártaöv fogalmának elválasztására a végrendeletekben, hagyatéki leltárakban kerülhetett sor, hogy egyértelművé tegyék, női fejdíszről vagy derékon viselt övről van-e szó.
A pártaöveknek anyaguk, díszítésük, készítésük technikája alapján számos változatát ismerjük: készülhettek textilből, fém- (ezüst, arany)szálas fonalból szövéssel, és készülhettek bőrből, vagy bőr és textil összedolgozásával is.
A textilből szövött pártaövek, az úgynevezett szalagövek két, szalagszövéssel készített övpántból és az öv két végét összefogó kapcsoló elemekből álltak. A szalagszövést kézi szövőeszközzel végezték és többféle változata ismert, melyek közül a két legősibb technika a táblácskás és a szövőrácsos szalagszövés. A kétrétegű, szövött szalagból álló öveknél az öv alsó, erős, például vászonkötéssel – a három alapkötés egyike, a legrégebben használt és legerősebb kötésforma –, vagy sávolyszövéssel – ez is igen erős alapkötés – készült szalagjához horgolhatták vagy varrhatták hozzá a díszítő szalagot. Ezeknek a felső szalagoknak a díszítése igen változatos: előfordulnak ezüstlemezből kivágott flitterekkel hímzett, fémszálas, csipke, szövött motívumok.
A textilből szövött pártaövek szép példája a Csomorkányon egy fiatal leány sírjából (16. sír) előkerült kétrétegű, szövött szalagból álló, ezüst szállal átszőtt, geometrikus díszítésű pártaöv részlete, melyet az ásató a 16. századra keltezett.
A pártaöv alapját képező textilanyagra rávarrták a díszes, finom szálakból, sűrű vászonszövéssel készített, ezüstözött selyemszálakkal átszőtt, geometrikus mintázatú, szövött szalagot.
1. kép Csomorkány 16. számú sír - Ezüst szállal átszőtt, hátul megköthető szalagos, textil pártaöv részlete (16. sz.)
A textil pártaövek maradványait rejtő sírokból gyakran előkerülnek, hengeres testű, az öveket záró, azok összefogására szolgáló, ún övmerevítők.
A képen: Perkáta-Nyúli dúlő, 15. századi övmerevítő
A szalagöv egyik végét az öv merevítésére szolgáló, hengeres testű, merevítőpálcához, az ún. övmerevítőhöz erősítették oly módon, hogy azon áthajtották, a másik végére pedig fémhuzalból, fémszálas zsinórból, vagy bőrszíjból kialakított akasztógyűrűket, hurkokat varrtak. Az övmerevítők végei gömbös, korongos, vagy éppen kúpos kialakításúak, és gallérral, bordákkal, kettős peremmel tagoltak, melyek közé az öv öszszekapcsolásakor az akasztógyűrűket, hurkokat szorították. Az övmerevítők készülhettek csontból és fémből is. A csontból esztárgált darabok felületét fényesre polírozták, végeiket bemarták. A fémből készült övmerevítőket öntéssel (kétoldalas öntőforma használatával) készítették.
Jenei Anita
Felhasznált irodalom:
Hatházi G.–Kovács L. O.: Árpád-kori falu és kun szállás Perkáta-Nyúli-dűlő lelőhelyen. Falu, templom és temetők. In: „Carmen miserabile” A tatárjárás magyarországi emlékei. Tanulmányok Pálóczi Horváth András 70. születésnapja tiszteletére. Szerk.: Rosta Sz.–Székely Gy. Kecskemét, 241–270.
Bálint Alajos: A kaszaperi középkori templom és temető. Dolgozatok 14 (1938) 139-183.
Béres Mária: A 14-16. századi csomorkányi viseletek rekonstrukciója. Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében. Szeged 1993. 33-46.
Gábor Gabriella: Középkori párták Békés megyében. MFMÉ – StudArch II. (1996) 381-401.
Gábor Gabriella: Egy középkori pártaöv rekonstrukciója. A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. – A millecentenárium évében (Békéscsaba 1996)
Csak lazán! Öltözködési forradalom a Wall Streeten
„Felejtsétek el az öltönyt, a nyakkendőt, nyugodtan viseljetek trikót és farmert!” Ezt tartalmazza a JP Morgan bank minapi e-mail-üzenete, amelyet a vezérkar az alkalmazottaknak küldött.
Csupán a kliensekkel találkozó munkatársaknak kötelező a hagyományos öltözködés, de nekik is csak akkor, amikor ügyfeleket fogadnak. Eddig csak a hét utolsó munkanapján, pénteken lazíthattak az öltözködési szigoron a bank dolgozói. A JP Morgan a hagyományos amerikai üzleti világ, a Wall Street egyik legtekintélyesebb pénzintézete. De Jamie Dimon igazgató igyekszik lépést tartani a mai startupos világgal is. Nemrég tanulmányútra küldte embereit a nyugati partra. Ők azt tapasztalták, hogy a Szilícium-völgy sikeres és mellesleg szemtelenül fiatal új vezérei még a protokolláris eseményeken is lezser öltözetben vesznek részt. Mark Zuckerberg is mindig pólóban, farmerben mutatkozik a nyilvánosság előtt. És így öltözködnek ugyancsak többnyire ifjú alkalmazottai is.
Ezért adta ki az új öltözködési rendről szóló ukázát a JP Morgan vezére is, aki maga is pólóra cserélte a zakós nyakkendős viseletet. Sőt, a bank Park Avenue-n lévő központjában egy butik is nyílt, ahol lezser ruhadarabokat árulnak. Nem a sikeres versenytársak szimpla utánzásáról van szó. A világ változik, és bár nem a ruha teszi az embert, azért számít a viselet, sőt most már a kényelem is szempont. A versenyben helytállni akaró cégek harcolnak a tehetséges fiatal szakemberekért, akik már azt is mérlegelik, öltönybe kell-e bújni egy jó állásért. Ha lehet, inkább pólóban és farmerben járnak dolgozni – a bankkártya annak a zsebében is elfér.
Alapvetően kétféle nyak létezik, és a megmondók szerint fontos, melyiket választod. A hagyományos nyakú darabok a vékonyabb férfiaknak állnak jobban, mert a nyak vonalát szélesítik, és valamelyest formásabbnak érzékeltetik a vállakat. A hosszú nyakú és nyújtottabb arcformájú embereknek szintén ezt javasolják az arányok kiegyenlítése végett.
V-NYAK
A v-nyak lazább hatást kelt, ez tulajdonképpen a legfontosabb jellemzője. Ezen túlmenően szokták még mondani, hogy komolyabb súlyfelesleggel küzdőknek nem ajánlott (mert a figyelmet lefelé fókuszálja), érdemes kísérletezni vele viszont az alacsonyabbaknak, mert az ilyet viselő embert valamiért hosszabbnak/magasabbnak érzékelhetjük.
SCOOP
A scoop eredetileg a női ruhák szélesebb nyakát jelentette, ami alkalmas volt arra, hogy a dekoltázsból mutasson valamit. Amellett, hogy jó adottságok esetén kiemeli a széles mellkast, melegben kényelmesebb is, mint a szűk verzió.
DEEP SCOOP / DEEP V-NECK
Ezek a durván kivágott pólók, amik azt az érzetet keltik, hogy lusta voltál kimosni a cuccaidat, ezért a 195 cm-es, norvég röplabdázó csajod szekrényéből túrtál elő egyet véletlenszerűen. Előfordulhat persze olyan, hogy valakinek, valamiért jól áll ez. De többnyire nem fordul elő, helyette a hétköznapok, annak minden előnyével, de leginkább hátrányával. Ha kiváló is az alkatod, azt a benyomást kelted másokban, hogy puszta hivalkodásból hangsúlyozod túl az adottságaidat. A jussod pedig negatív előítélet. Ha ezzel együtt vállalod, tedd azt. A csajok egy része bizonyára rápörög, mások viszont meglehet, kinevetik. Ugyanúgy megosztja őket, mint a haverokat.
