Újlipótba be, kéglibe fel,
liftben jóravaló, mosolygós szláv párral emelkedek. A tulajnak meg is jegyezem, hogy milyen jófejek a szomszédok. -jah, asszem ők csak coach surferek, amolyan ágyrajárók vagy mi. Tárgyalás vége, kézfogás. Én el. De az ajtón kilépve, nem szörfözés hallatszódott, hanem olyan embert próbáló üzekedés hangjai rázták meg a folyosót, mint amikor kiéhezett csimpánz-horda közé dobsz egy félig megbarnult banánt. Naná, hogy nem várom meg a liftet. Persze a lépcsőfordulónál utolért egy gyorsabb léptű faszi, -Hallod ezt báttya! Ezek úgy nyomják hogy a végén te is elszívsz egy levezető staubot. 7 éve nem dohányzom, de leérve majdnem lenulláztam a számlálót. Igaza volt.












