#hídember

[matekonkol]

Képzeljétek, ismét készítettem egy montázst a magyar (film)történelemből! 1848, a Hídembertől a kőszívű emberig :)

Le a cenzúrával, éljenek a forradalmak, a nép, szabadság.

A korábbi montázsaim továbbra is elérhetőek, az 1956-os (diplomafilmem) itt: https://vimeo.com/294803271 a karácsonyi-szilveszteri pedig itt: https://vimeo.com/306903664

[szaller]

Újra (és újra és újra és újra) összeáll az Európa Kiadó! Mivel ezúttal Londonban is fellépnek majd, 2011. július 22-én, elmesélem legutóbbi velük kapcsolatos élményemet.

Az együttes 2004. áprilisában tartotta DVD-felvétellel egybekötött visszatérő koncertjét az A38-on, de előtte pár nappal fellépett egy kevésbbé promótált főpróba-szerű esten Székesfehérváron, ahova Macska haverommal mi is ellátogattunk. Két időutazó egy lakóautóval és egy kamerával.

A nyolcvanas években épült gimnázium aulájában fellépő zenekar rengeteg kilencvenes években született gimnazista előtt adta elő nyolcvanas-kilencvenes évekbeli repertoárját. A hangosítás és a világítás is pocsék volt, de a zene és a hangulat, valamint a koncert utáni anekdotázás kárpótolt minket ezért.

Menyhárt Jenő utasítására kérésére, a koncert után nem kezdődött el a szokásos csütörtöki alterdiszkó, hiába készült erre az alkalomra különféle bakelitritkaságokkal a DJ (Vadász Imi), hiszen az Európa Kiadó nem holmi felvezető szerep kedvéért látogatott Székesfehérvárra. Így aztán, mintha csak tűzriadó lett volna, az utolsó szám után mindenki az épület előtt, a tóparton csoportosult a telehold fényénél. A zenészek bedobták a közösbe üveges söreiket, a rajongók pedig a füves cigit. És jöttek a sztorik.

Másik János elmesélte, hogy a Hídember bemutatójára frissen átadott, amúgy nemdohányzó egységnek tervezett Uránia Nemzeti Filmszínházban ő gyújtott rá az első szál cigarettára, persze csak azután volt ehhez mersze, hogy Orbán Viktor, avagy Másik János szavaival élve, az ország első szolgája személyesen gratulált neki a filmhez írt zenéjéhez. Azt is elmondta, hogy a bemutató estéjén nem ez volt részéről az első rendbontás, mert saját fotóst akart hozni magával, akit a biztonságiak nem engedtek be, mondván, csak az MTI kamerái lehetnek jelen a kormány számára szervezett bemutatón. Erre Másik János elővette zsebéből kis automata fényképezőjét, hogy ő ezt akkor is beviszi, kicsit abban reménykedve, hogy a "smasszerek" elkezdenek vele bírkózni, míg a saját fotósa kívűlről megörökíti, ahogy saját filmbemutatóján elbánnak a művésszel. De a biztonságiak észnél voltak és annyiban hagyták a dolgot.

A film miatt aztán kormánypárti elkötelezettségű művésznek könyvelték el őt, pedig soha semmilyen párt mellett nem állt ki, a film zenéjén is öt évvel azelőtt kezdett el dolgozni, hogy propagandamű vált volna belőle. Emiatt aztán Víg Mihállyal nyomtak egy 2+2 számos performanszot egy SZDSZ-rendezvényen is, kicsit helyrebillentve az egyensúlyt.

Sok más dologról esett még szó, valahol megvan videón az egész, és ha zenésztársai be nem tuszkolták volna a turnébuszba, Másik János még ma is ott mesélné színes történeteit. De mivel a zenekar és a közönség is lelépett, Macskával ott találtunk magunkat kettesben a sötét fehérvári éjszakában, ahol hirtelen nem tudtuk, hova is mehetnénk további szórakozás reményében. A gimnazisták szerint ilyenkor nincs itt semmi, legfeljebb a Sport Büfében lehet iszogatni, de azt a helyet sosem szerettük. Szerencsére, egyik korábbi törzshelyünk (Steffl Söröző) új tulaja volt annyira lelkes, hogy miattunk hajnali ötig nyitva tartott, aztán egy rövid pihenő után, mi onnan mentünk munkába. A lakóautót én vezettem, Macska meg hátul aludt, miközben bömbölt az Európa Kiadó:

"Extázisok és imák, fájdalmasan szép éjszaka Hova menjek ma, diszkóba, vagy templomba?"