#hrabal

[roughridingrednecks]

Hrabal

[telavivdelhi2]

Hrabal nem etetett galambokat | Új Szó | A szlovákiai magyar napilap és hírportál

Hrabal nem etetett galambokat

Huszonöt éve halt meg Bohumil Hrabal, a cseh széppróza gyöngyhalásza, a Szigorúan ellenőrzött vonatok, a Sörgyári capriccio, az Őfelség

Lélekben tehát készült rá.

Már otthon, a libeňi lakás erkélyén állva is ezt tervezgette. Mesélte egyszer mellettem ülve a kocsiban, hogy az utolsó pillanatban gondolta meg magát, amikor rájött, hogy az erkélye pontosan a ház főbejárata felett van, és ha rázuhanna valakire, az ő életét is kioltaná. Ezt a lehetőséget tehát elvetette. Aztán kitalálta, hogy könyveket rak stószba a szobaablak elé, és arról fog elrugaszkodni. Be is hordott egy csomó könyvet, de amikor nagy nehezen felmászott rájuk, lezuhant, hanyatt esett, beütötte a szemét, és monoklija lett. Onnantól fogva már nem volt számomra humoros az egész. Egyértelművé vált, hogy csak idő kérdése, mikor fogja újra elszánni magát. A főorvos úr azt is nyilatkozta az egyik lapnak, hogy Hrabal úr kihajította az ablakon a tévékészüléket, hogy lássa, hogyan zuhan, hogyan puffan. Totális hülyeség! A készülék ugyanis túl nagy és nehéz is volt ahhoz, hogy elbírja és odacipelje az ablakhoz. A kórházban sajnos nem javítottak Hrabal úr állapotán. Nem tudták meggyógyítani, talpra állítani. Amikor a rehabilitációs nővér odalépett az ágyához, dühösen elzavarta őt. Minden maradt a régiben. Talán egy pszichológus segíthetett volna rajta. Erre viszont nem került sor.

Önnön döntésétől, bátorságától fosztotta meg a kórházban született legenda.

Ami még mindig él a köztudatban. Születésének 100. évfordulójára kiadtak egy emlékérmet. Mit ábrázol? Hrabal urat a galambokkal.

[beeroucek]

U zlatého tygra, Praha

[aitan]

"E io alle falde della montagna mi raggomitolo come Adamo nel cespuglio, con un libro in mano apro gli occhi su un mondo diverso da quello dove appunto stavo, perché io quando incomincio a leggere sto proprio altrove, sto nel testo, io mi meraviglio e devo colpevolmente ammettere di essere davvero stato in un sogno, in un mondo più bello, di essere stato nel cuore stesso della verità."

Bohumil Hrabal, "Una solitudine troppo rumorosa"

[bagdyernoke]

 „Egy igazi férfi egy kicsit mindig tökrészeg, náthás és fosszagú.”

[telaviv-delhi]

"Egy igazi férfi egy kicsit mindig tökrészeg, náthás és fosszagú.”  Hrabal

[goodthingsendsadly]

whenever i write an essay, i turn into fucking hrabal, my sentences are two-three pages long

[davidlavieri]

And I huddle in the lee of my paper mountain like Adam in the bushes and pick up a book, and my eyes open panic-stricken on a world other than my own, because when I start reading I'm somewhere completely different, I'm in the text, it's amazing, I have to admit I've been dreaming, dreaming in a land of great beauty, I've been in the very heart of truth.

Bohumil Hrabal, Too Loud a Solitude