I. 85
Az a helyzet, hogy nem értesz engem. Nem érted, hogyha 4-5 órán keresztül nem írsz nekem, akkor úgy érzem elhagytál. Nem érted, hogy szükségem van némi figyelemre. Tudom, hogy nem várhatom el, hogy mindig én legyek a középpontban, de valamennyire odafigyelhetnél erre. Mert ilyenkor kezdek el szorongani.
Mi van, ha már idegesítelek? Mi van, ha már nem tartasz szépnek? Mi van, ha már nem akarsz velem lenni? Mi van, ha megint elhagysz? Miért nem írsz? Meguntál? Van esetleg egy szebb és vékonyabb lány?
Túlgondolom és szorongani kezdek. És nem merem ezt elmondani neked, mert félek a reakciódtól. Félek, hogy nem értenéd ezt meg.
Pedig tudod, mire lenne ilyenkor szükségem?
Megértésre, türelemre és támogatásra.
Ne akadj ki ezeken a gondolatokon. Tudd be annak, hogy mennyire fontos vagy nekem. Nem akarok neked ezekkel az érzésekkel rosszat. Egyszerűen ilyen vagyok. Reagáld le őket nyugodtan, és nyugtass meg kérlek.
Sohasem idegesítesz. Nekem te vagy a leggyönyörűbb! Veled akarok lenni, sőt leszek is. Mindent megfogok azért tenni, hogy ez ne történhessen meg még egyszer! Azért nem írók, mert nálad aludtam, és ezután szükségem van egy kis térre, de ugyanúgy gondolok rád. Nem unlak meg soha! Nincsen másik lány, kérlek ne is gondolj ilyenekre.
Szerintem nem kérek lehetetlent. Lehet, hogy idegesítőnek találod, de ez vagyok én. Nekem is vannak hibáim, ahogy neked is. De én azon vagyok, hogy adjak magamhoz egy használati utasítást. Tudom, hogy mik a gondok velem, de a kezedbe adom a kulcsot, amivel mindent megoldhatsz.
