#isd dunaferr

[intercisafactory]

Meleghengermű galéria

[intercisafactory]

A Meleghengermű

  Miután a FAM-ról kijött a kész acélbuga, továbbutazik a gyárban. Először a Meleghengerműbe kerülne a brammák. Utána a kész tekercsek felét további finomításra a hideghengermű veszi át, másik fele pedig már késztermékként, mint tekercs, széles szalag vagy lemezáru kerül értékesítésre.

  Éjjel-nappal, télen hidegben, nyáron melegben izzó anyag rohan el időről időre a hengerek alatt. Szakemberek vezényletével nyúlik el és alakul lemezzé a bramma a Dunai Vasmű Meleghengermű üzemében.

Először felhevítik a bugákat 1200-1270 Celsius fokra a tolókemencékben vagy a léptetőkemencében. (Egyébként az eredeti két kemence adta a városnak a meleg vizet és a fűtést valaha. Adná mai is, csak…) Ezután következik az előnyújtás, ahol is már 22-36 mm vastag acéllemezzé válik az anyag. A sorban a következő elem a coil boksz, ami segíti a hőegyengetést, egy kicsit a salaktalnítást, és indítja az anyagot esetleges méretre vágásra és a készsorra.  

Végső, 1,2-1,8 mm-es vastagságát a kész- és a görgősoron nyeri el az anyag. Kihívásból, rekordként hengereltek már vékonyabb lemezt is, amit szépen kiállítottak, de a termékpalettába nem nyert felvételt. Még ezen a szakaszon állítják be a hűtőrendszerrel az anyag végleges minőségét is. laikusként az gondolná az ember, hogy itt már mi változhat az anyaban, hiszen csak kinyújtják, mint a tésztát. Ezzel szembe a belső szemcseszerkezet, ami a későbbi felhasználásnál nagyon fontos, még sokat finomodhat a jól végzett hengerelés folyamán.  Végül nem marad más hátra, jöhet a felcsévélés. A közel 25 tonnás tekercsek nagyjából felét a hideghengermű még tovább alakítja. Másik fele már késztermékként kerül kereskedelmi forgalomba.

Hosszú-hosszú munka, és több fázis után elérkeztünk a Dunai Vasmű első, kvázi hivatalos késztermékéhez és a képlékeny alakítás utolsó fázisához. Utoljára a Meleghengerműben láthattunk izzó acélt.

A képgaléria: http://intercisafactory.tumblr.com/post/101588299008/meleghengermu-galeria

[intercisafactory]

A kikötő galéria

[intercisafactory]

A FAM (Folyamatos AcélMű)

A Folyamatos AcélMű

Elértük a klasszikus meleg vonal utolsó elemét, a FAM-ot. A konverter után az acél a FAM-ra kerül, ahol leöntik, megszilárdítják, és a meleghengermű számára használható bugát készítenek belőle.  Kikristályosítás, hűtés, nyújtás és vágás a fő mozzanatok, noha közel sem ilyen egyszerű. 

  Üzemrajz

A folyamatos acélmű zárja a Dunai Vasmű meleg vonalát. Itt lesz a folyékony acélból szilárd buga. A kikristályosítás és a hűtés bonyolultságát adja, hogy a folyamat közben még tovább salaktalanítják egy picit az acélt, a hűtéssel befolyásolják a kristályszerkezetet. Ezzel igyekeznek javítani a minőségen. Több elmélet létezik, hogy a függőleges, vagy a vízszintes öntés-e a jobb. Mára a szakemberek nagy része a vegyes (a vágás előtt függőlegesből vízszintesbe hajlított) technika mellett teszi le a voksát.

Dunaújvárosban függőleges öntőberendezés van. Eredetileg orosz gépek, amelyeket francia segítséggel erősen felfejlesztettek a helyi szakemberek.  Valaha négy, ma az egykohós üzem miatt két szálon folyik az öntés.  Ez jelentős karbantartási terheket ró a szakemberekre, mivel a lehűlés – felmelegítés – lehűlés erősen igénybe veszi a folyamatos üzemre tervezett gépeket. Mára a kihasznált kapacitás sajnos nem éri el a néhai csúcsokat. Reméljük, a mostani bugahiány átformálja a vezetőség nézeteit a dunaújvárosi meleg vonalról, és ezzel együtt a FAM-ról is. 

A FAM készterméke. Bugák egymáson

A képgalériák:

http://intercisafactory.tumblr.com/post/92852326903/a-fam-galeria-i http://intercisafactory.tumblr.com/post/92852316288/a-fam-galeria-ii

[intercisafactory]

A FAM Galéria I.

[intercisafactory]

Falfirkák a Gyárban Galéria I.

[intercisafactory]

Az Arborétum

A Dunai Vasmű mind nagyságában, mind területi kialakításában hasonlatos a város képéhez. Különböző mendemondák járnak szájról szájra, hogy miért. A valós ok ismeretlen (számomra) de a tény adott, hogy a gyáron belül egy kisebb arborétum is „üzemel”.

   A gyár a városhoz hasonló, parkos kialakításának oka állítólag a néhai hidegháborús helyzetben keresendő. Az imperialisták esetleges támadásakor nehezebben kiszúrható fentről, hogy mit is kell bombázni. Én ugyan nehezen tudom elképzelni, hogy a konvertert bárki összekeveri a főiskola kollégiumaival, de bármi megeshet. Az indok ettől még igaz lehet. Ami viszont lényegesebb, hogy a parkos kialakítás és az üzemek közötti növényzet telepítése megtörtént, ami azért egy fokkal kellemesebb munkakörnyezetet biztosít. Azóta a kertészet és a munkások igyekeznek ezt rendben tartani. Helyenként sokéves közdelem árán meggyökerezik egy-egy fa, kinő egy kis fű, és talán keveredik valami zöld a vas- és a grafitpor vörös vagy szürke árnyalatai közé, helyenként már-már egy zöld övezetre hasonlít az üzemek közti tér.

Facsemete az érchegyeknél

Néha magas rangú látogatók érkeznek. Olyankor a vezetés rendeli el a gyors árpavetést (két hét alatt kizöldell, és olyan, mint ha fű lenne), locsolást, fatelepítést. Valaha régen még mókusokat is telepítettek valami eszement agymenés alapján a gyárba. Hogy ezek a macskák és a galambok mellett házi kedvencé váltak-e, nem tudom. Mindenesetre jöjjön néhány tavaszi kép a napsütésben a „zöld”gyárból.

A galéria: http://intercisafactory.tumblr.com/post/86875483978/arboretum-galeria

[intercisafactory]

A Szivattyúház galéria