#ketrec

[cseresznyevirag-illatu-tavasz]

Mint egy madár

Bezárva egy ketrecbe

Amit "szeretetnek" neveznek

Csak engedj el kérlek

@cseresznyevirag-illatu-tavasz

[meseld-el-kerlek]

Kismadár

Színarany kalitkába zárt, fekete kismadár.

A boldogságod forrása, csak neked énekel.

Mindig veled van, legalábbis így hiszed.

Te csak egy kis szeretetre éhezel.

Dallama a lelkedig hatol.

És mégis felmerül...

Mit érezhet a madár?

Boldog ő is, veled? Biztosan.

Hiszen oly vidáman dalol.

Azonban üldözi a magány.

Így már ketten vagytok, teljesen egyedül.

Egy rab madár. Egy rab szív.

De szabadon lehet-e engedni a biztonságos ketrecből?

Már repül is, szárnyal.

Szabad.

Most pedig engedd szabadon magad.

Hallgasd meg mások dalát.

Dobd le a láncokat a szívedről.

Egy új kezdet.

Légy te a madár.

[loveketolowcarbposts]

Orthorexia - Are You Obsessed With Healthy Eating?

sharing ideas about low carb and healthy food

check our cooking book

[sebestyeneszter]

Az érzelmi fogság és a szabadulás

A legtöbb mérgező, bántalmazó kapcsolatból nem könnyű menekülni. Nem azért, mert pisztolyt szegeznek az ember fejéhez. Nem azért, mert konkrét életveszély fenyeget. És mégcsak nem is azért, mert annyira jó lenne benne maradni.

Az érzelmi fogságban láthatatlan rácsok fognak közre, és láthatatlan lánc húz vissza. Láthatatlan kötél fojtogat. Láthatatlan pórázzal irányítják előbb-utóbb minden lépésem.

Csakhogy ebbe a láthatatlan rácsokból felépülő ketrecbe nem úgy kerülök bele, hogy egyszer csak bezárnak. Hanem, hogy szépen lassan zárnak be. A rácsok egyesével kerülnek be, nem egyszerre. A póráz szépen lassan veszi át az irányítást a lépések, döntések fölött, és centiről centire lesz egyre rövidebb. A kapcsolat szépen lassan válik börtönné. Mire felfogom, hogy miben is vagyok, már kapkodni kell a levegőért. Érzem már egy ideje, hogy valami nem jó, hogy folyamatosan szorongok, szenvedek, érzem, hogy egyre rosszabb a közérzetem, hogy egyre kevésbé merek dönteni bármiben, mert csak arra gondolok, mit fog szólni. Mikor elkezdek vágyni a ketrecen kívülre, akkor fogom fel teljes valójában, hogy egy ketrecben vagyok. Akármerre lépnék, csak rácsokat látok. 

Ekkor tudatosul, hogy akármilyen irányba mozdulnék, fájni fog. De a mozdulatlanságba meg beleőrülök. Ekkor tudatosul, hogy innen nem lehet csak úgy kisétálni. Mert eddigre már nagyon sok mindent elvettek tőlem, ami kellene a szabaduláshoz.

Ekkor fogom fel, hogy nem lehet fájdalom nélkül szabadulni, mert meg fognak próbálni visszahúzni. Manipulálni. Minden eszközzel. Meg fogják próbálni elmagyarázni, miért érdemlem azt a ketrecet. Miért érdemeltem, hogy bántsanak. Vagy hogy miért jó nekem abban a ketrecben. Mert fel fogom fogni, amitől egész életemben féltem, hogy ha kívülre vágyok, büntetés lesz. Ha kívülre vágyok, utálatot, megvetést, bosszút fogok kapni. Még többet, mint eddig. Ha kívülre vágyok, kitaszítanak, kirekesztenek, támadnak. 

Ha kívülre vágyok, végképp megfosztanak mindentől. Nemcsak a szeretetet vesztem el, hanem annak az illúzióját is, hogy valaha szerettek. Hogy valaha jelentettem valamit.

Ha kiszabadulok, akkor fogom fel teljes mértékben, miből szabadultam. Akkor áll össze, hogy börtönöztek be. Akkor áll össze, hogy épültek fel a rácsok egyesével. Hogy épültek le a védekezési próbálkozásaim szintén egyesével. Hogy fosztottak meg a méltóságomtól. Hogy távolítottak el saját magamtól, a saját érzéseimtől.  Hogy épülhetett fel az a rendszer, az a kapcsolati háló, amiben én nem számítottam. Soha. Hogy próbálták meg uralni a gondolataimat, a döntéseimet. Hogy építették fel azt, hogy az én szempontom nem szempont. Hogy az én érzésem nem valós. Nem jogos. Hogy próbálták meg eltorzítani a valóságészlelésem. Hogy lettem egy eszköz. Hogy tanítottak arra, hogy ne higyjek a saját érzéseimnek. Hogy próbálták meg elfogadtatni azt, hogy a másik igénye, érzése legyen az első, a legfontosabb. Hogy próbálták meg elérni, hogy vele empatikusabb legyek, mint saját magammal. Hogy képeztek arra, hogy csakis és kizárólag a másik igényeihez, érzelmeihez, elvárásaihoz próbáljak meg igazodni, és tanuljam meg figyelmen kívül hagyni a sajátom. Hogy kellett amöbaként olyanná formálódni, amilyen éppen az ő hangulati, érzelmi állapotának a legkényelmesebb. Hogy lett az egész kapcsolatban uralkodó az ő szempontrendszere. Az ő valósága. Hogy épül minden arra, hogy csakis ez legyen a mérvadó. Az igazodási pont. Mindennek az alfája, és omegája, hogy ő mit gondol, mit érez, mit fog szólni. Kezdetben még jutalom járt, és elismerés, ha sikerütl az igazodási ponthoz igazodni, ha az ő kényének-kedvének eleget tudtam tenni. Akkor azt éreztetették, hogy legalább valamire jó vagyok. Majd ez a jutalom is szépen fokozatosan elmaradt. A büntetések viszont egyre durvábbá váltak. Ahogy büntették a lázadási, kitörési kísérleteket. Ahogy büntették az őszinteséget. Ahogy megtorolták az egyet nem értést, az ellenkező gondolatokat.

Így akartak egy bábuvá formálni.

Ezt felismerni kegyetlenül fáj. Egy darabig. Vérzik és sajog az egész lélek. És ami a legfájdalmasabb, hogy a fájdalomnak örülni kell. Mert a fájdalom azt jelenti, hogy még nem vagyok bábu. Hogy még nagyon is érzek. Hogy az érzéseimet nem sikerült meggyilkolni. Hogy még lehet szabaddá válni. Még nincs késő. Mert még nem tudott megtörni. Még nem tudott elvenni mindent. Még nem tudtam azonosulni a saját bántalmazómmal. Még nem tudtam elfogadni az elfogadhatatlant. Még nem tudott a foglyává tenni. Még nem tudta a lakatot rázárni a ketrecemre. Még az ajtó, ha résnyire is, de nyitva van. Van választási lehetőségem. Van döntésem. Van önérzetem. Van erőm.

A szabadulás után egy darabig nem érzem a szabadság édes ízét, amire vágytam. Mert egy darabig még a senkiföldjén bolyongok. Illúziók, kapaszkodók nélkül. Elveszetten.

De ahogy a rácsok szépen lassan kerültek körém, úgy szépen lassan elkezdem őket lebontani. Egyesével. Ahogy a méltóságomtól lépésről lépésre próbáltak megfosztani, úgy adom vissza magamnak, lépésről lépésre. Ahogy tiltották és büntették az érzéseimet, úgy én most engedélyt adok nekik. Mindegyiknek. A haragnak, fájdalomnak, csalódottságnak, kétségbeesésnek, félelemnek. Ahogy egyre nagyobb teret építettek a másik valóságának a lelkemben, úgy azt én kezdem el elszántan és tudatosan zsugorítani, és egyre nagyobb teret adni a saját valóságomnak. Ahogy fokozatosan tették igazodási pontnak a másik szempontrendszerét, úgy én fokozatosam teszem azzá a sajátomat. Egyre nagyobb érvényt és létjogosultságot adok a saját nézőpontomnak, a saját érzéseimnek, egyre empatikusabb leszek saját magamhoz.

Ahogy ezeket lépésről lépésre meg tudom tenni, úgy bizonyosodok meg arról, hogy nem tudtak bábuvá tenni, és már soha nem is fognak tudni. Úgy veszi át a szégyen helyét az önérzet, és a büszkeség. Úgy kezdem el a saját magamban való hitet visszanyerni. Úgy leszek egyre szabadabb. Egyre erősebb. 

Úgy válok áldozatból túlélővé. Úgy haladok az érzelmi fogságból az érzelmi szabadság felé. Úgy lesz egyre édesebb a szabadság íze. Lépésről lépésre.

[hicapacity]

Halálra sebezte magát egy nagy fehér cápa, miközben búvárokra támadt – videó

Egy ketreces merülés során került szembe két búvár egy meglepően agresszív cápával.

Nézni is borzalom ! 18+ kaikás tartalom! 

[videkma]

27 milliós bírságot és 1 év két hónap felfüggesztett börtönbüntetést kapott a tacskókat kínzó nő

27 milliós bírságot és 1 év két hónap felfüggesztett börtönbüntetést kapott a tacskókat kínzó nő

Egy év két hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte és 27 millió forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezte a Barcsi Járásbíróság azt a nőt, aki több mint száz tacskót tartott Barcson nem megfelelő körülmények között – tájékoztatta a Kaposvári Törvényszék sajtóosztálya kedden az MTI-t.

  Az elsőfokú, nem jogerős ítélet szerint az 57 éves nő fém szállítóketrecekben és műanyag…

View On WordPress

[zarojel-hu-online-hirmagazi-blog]

New Yorkban nem ember a csimpánz

New Post has been published on https://zarojel.hu/new-yorkban-nem-ember-csimpanz/

New Yorkban nem ember a csimpánz

[vc_row][vc_column][vc_column_text] Két csimpánz, Habeas Corpus a személyes szabadsághoz való jogért folyt a küzdelem   a New York-i fellebbviteli bíróságon.  A Nonhuman Rights Project az állatok jogaiért küzdő szervezet egyik  munkatársa, Steven Wise, fordult a taláros testülethez.[/vc_column_text][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtZWxzJUM1JTkxLXolQzMlQTFyJUMzJUIzamVsJTIwLS0lM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWNsaWVudCUzRCUyMmNhLXB1Yi0yNjI5NzQ4MjgzNjcyNTEwJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1zbG90JTNEJTIyMTQwMzUyMjM4NSUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtZm9ybWF0JTNEJTIyYXV0byUyMiUzRSUzQyUyRmlucyUzRSUwQSUzQ3NjcmlwdCUzRSUwQSUyOGFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTNEJTIwd2luZG93LmFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTdDJTdDJTIwJTVCJTVEJTI5LnB1c2glMjglN0IlN0QlMjklM0IlMEElM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlM0MlMkZjZW50ZXIlM0U=[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]

Az 1600-as évekből származó  angolszász törvény

szerint vád, majd pedig bírósági határozat hiányában csak nagyon rövid ideig lehet kényszer intézkedés ként fogva tartani, szabad mozgásában gátolni valakit. Az aktivista kezdeményezése, éppen ezen a banánhéjon csúszott el, ami a valaki terminus technikus, azaz jogi kifejezés, ugyanis a bíróság határozata szeriont a csimpánz állat és nem ember, így az emberre vonatkozó jogok rá   nem érvényesek.[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtbSVDMyVBMXNvZGlrLXolQzMlQTFyJUMzJUIzamVsJTIwLS0lM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWNsaWVudCUzRCUyMmNhLXB1Yi0yNjI5NzQ4MjgzNjcyNTEwJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1zbG90JTNEJTIyMjg4MDI1NTU4OCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtZm9ybWF0JTNEJTIyYXV0byUyMiUzRSUzQyUyRmlucyUzRSUwQSUzQ3NjcmlwdCUzRSUwQSUyOGFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTNEJTIwd2luZG93LmFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTdDJTdDJTIwJTVCJTVEJTI5LnB1c2glMjglN0IlN0QlMjklM0IlMEElM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlM0MlMkZjZW50ZXIlM0U=[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]

A bíróság  ítéletébe arra hivatkozott

hogy egyrészt, csimpánzoknak ugyan valóban vannak kognitív tulajdonságai, de azért az emberi jogok még így sem  vonatkozhatnak rájuk. Másrészt, az aktivista is csak azt kérte, hogy helyezzék át őket jobb,  kényelmesebb körülmények köz, egy szafari parkba, ahol nincsenek rácsok, tehát a beadvány sem akarja szabadon engedni a két állatot, így azok a kérés teljesülése esetén se lennének szabadok, tehát egyszerűen csak áthelyezési kérelem az ami a bíróság elé került.

Mindezek után  az aktivista kérése ellen döntöttek.

(forrás:The Guardian))[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]

[videkma]

Romákat zártak hulladéktároló ketrecbe egy olasz szupermarket dolgozói

Romákat zártak hulladéktároló ketrecbe egy olasz szupermarket dolgozói

Egy olaszországi szupermarket dolgozói egy utcai hulladéktároló ketrecbe zártak két roma asszonyt, akik a hulladék között kutattak, és interneten megosztott videót forgattak róluk. Hatósági eljárás indult – jelentette az olasz sajtó pénteken.

    Az eset a toszkániai Follonicában történt. A két nő egy szupermarketlánc egyik üzleténél, az utcai hulladéktárolókat körbevevő ketrecben kutattak a…

View On WordPress