#kobuci

[edsdame]

Úgynevezett magasabb művészet:

Folyamatfotó, amin úgy nézek ki, mint egy gonosz kis goblin:

Vegyetek jó dolgokat @rendesbohoc -tól, mint például ez a nyakkendő!

[samott]

Jo kis nap volt a tegnapi, koszi mindenkinek aki tarsamul szegodott benne.

Aztan az este/ejjel: nem gondoltam volna, hogy Horvath Charlie-t valaha szinpadon latom:

78 eves, de jol tolta az oreg. (bocs a szar kepekert hatul voltunk mert a Random Trip inkabb ilyen hatterzene, szocializalodtunk).

[oldmacykerenew]

Minőségi CSERE 🤣♥️♥️♥️♥️ @arassea ♥️♥️

[eikont]

Minden úgy jó, ahogy van!

[m0rs4]

Jön valaki még (@tryagain -en és rajtam kívül) Európa Kiadóra a Kobuciba? Lehetne spontán @tumblitali akár.

Totál feketében vagyok (bár a szoknyámon van pár kisvirág), ha amúgy nem ismernél meg.

[nubesetanimus]

Galaxisok

@diotunder el :)

[itttsarkanyokvannak]

Tennap le lettünk fotozva

Az milyen fail már, hogy oda áll mellém egy srác akin ugyanolyan póló van 😀

@nubesetanimus

[rovar]

2018-09-29

Mindig minden csupa zaj. De kell a zaj. Ha nincs zaj, valami más zajt rakok a fülembe, hogy elnyomja a belső zajt.

De igyekszem kevesebb zajt rakni. Ma este hazafelé csupán Einaudit hallgattam volna, de erőt vettem magamon és nem tettem. Úgy sem rendes dolog biciklizés közben. Nem is tudom miért csinálom, hiszen legtöbbször nincs is szükség rá csak a gondot okozza a fülhallgató zsinórjának rakosgatása.

Óbuda és a sátor. Valahogy még mindig abban a tévhitben élek, hogy biciklivel minden 10 percre van. Pedig tudom, hogy ez nem igaz. Érzem, hogy ez nem igaz. Különösképpen mikor hamisan a forgalmas körút helyett a turistával teli Dunapartot választom. Ma lehet kicsit rácsattantam egy csapat segwayesre.

Fáradt vagyok, józan és mérges magamra. 

Mérges, mert fáradt vagyok. Összezsúfolom a napjaimat és kimerülök. Nem is vagyok én megfázva, érzem mikor a kialvatlanságtól tüsszögök és fújom az orromat. Nem először játszom el, hogy úgy érzem van egy nap, egy történés miután megcsappan a szabadságom és azelőtt kell mindent megélni amit csak lehet. Sokszor belebukok ebbe.

Lazíts orsi lazíts.

Kacatok. Tömérdek kacat. Bálint mondta mellettem valakinek szerdán, hogy lomtalanítás lesz a mittudomén hanyadik kerületben. Eleresztettem a fülem mellett, engem nem érint. De akarva akaratlanul áttekertem a második kerület lomos utcáin. Elkeserítő látvány, elkeserítő amit az emberekből kihoz, beleértve engem is. Elkap a kapzsiság.

Vannak akik szépen rendben teszik ki az út szélére a vacakjaikat, még el lehet menni mellette viszont borzalom, hogy legtöbben tényleg csak a járdára hányják. Persze sokan túrják át ezeket a halmokat, lehet annak áldozata lesz a rendezettség.

Elkanyarodtam a kis utcák felé és mentem egy kört a lomos utcákon. Rengetegen vadásztak a kupacok között, én szárítóállványt keresve tekeregtem.  A második kupacban találtam is. Kicsit törött volt és rozsdás, semmi komoly amit egy kis ductape nem old meg. Vittem két utcát. Aztán leraktam.

Az utolsó dolog ami most kell nekem az egy szárítóállvány hazafelé végig a Barosson. Elesnék. Tuti elesnék. Biztos van aki egy ezresért feldob a netre egy egészséges szárítóállványt Budapesten.

Hazafelé tekeredtem. Valahogy még mindig úgy tervezem az utamat, hogy átmenjen az Astorián. Ez különösebben nem rossz, a forgalmas belvárosban nem oszt, nem szoroz. 

De talán ideje lenne ezen is változtatnom.