Nem elég...
Újabb éjszaka, újabb álmatlan szenvedés,
Minden zaj, minden csörrenés
Téged igèr, pedig te nem lehetsz itt.
És én nem lehetek ott, feszít,
Nyújtòzik szívem minden csàpja,
És várja...
Hogy rád találjon, hogy a tièddel együtt dobbanjon,
Hogy a kezem a tièdbe fonòdjon.
Hiába minden tökéletes együtt töltött perc,az is kevés.
Bár tiéd az örökké valòság-nem tévedés,
Szívem képes belehalni egy szekundumnyi űrbe,
Mit hiànyod hagy maga után, S csendben
Meg szakadni, számotadni,
Minden valós és valótlan dologról,
Amit nem képes feladni.
S köztük vagy Te is, Te kinek lelkèből szól a hìvò dal,
Egyenesen fel fal,
Felemészt szereteted lángja,
És az én szívem csak várja,
Hogy tièddel fèszkeljen a közös sötétben,
Mert nem volt elég, még nem.



















