#nagyvazsony

[orszaglato]

[kekturanaplo]

Szentbékkálla -> Balatonhenye -> Csicsói Erdészház -> Nagyvázsony | Extra képek

[kekturanaplo]

OKT-13 | Virágos napunk volt

Szentbékkálla -> Balatonhenye -> Csicsói Erdészház -> Nagyvázsony: 24,3 km

Balról jobbra a virágok a teljesség igénye nélkül:

Tarka nőszirom

Ennek sajnos nincs meg a neve, de ha egyszer rájövünk, majd update-elem ^^ (2020.12.09: még mindig nem tudjuk a nevét...)

Farkas kutyatej

Bókoló bogáncs

Mezei zsálya

Persze nem csak ennyifélét láttunk ezen a napon a mezőkön, amiken áthaladtunk. És legalább kipróbálhattuk a növényhatározót is végre! :) Igaz nem olyan egyszerű meghatározni, mert nagyon sok hasonló faj van.

Azt mondtam, lesznek vendégeink az egyik nap: végül csak 1 vendégünk lett, ‘édsapa, mert ‘édsanya nem tudott mégsem velünk tartani. Ilyesmire is rávettük szegényt:

Győrből érkeztünk szombat reggel, ugyanis előtte nap lagziban voltunk. De aztán lecseréltük a szép ruhát, a magassarkút a túrabakancsra, és fél 6-kor elindultunk Nagyvázsonyba, ahol apu átült hozzánk, és mentünk Szentbékkállára.

A túra közbeni kávézással emeltük a tétet az eddigi koffeintablettákhoz képest: forró kávé a termoszból, 3 porcelán kávés pohárba, és ízlés szerint tejszín, cukor illetve édesítő. A szüleim nem viccelnek, ha kávézásról van szó!

Rövid, de apu szerint nagyon hirtelen emelkedést követően értünk fel az Eötvös-kilátóhoz, ahol megpihentünk kicsit. Szerencsére több emelkedés nem is volt már, azért is terveztük úgy, hogy erre a napra kéne jönnie.

Kaptunk ehelyett réteket, kellemes erdei utakat, sok-sok gombát, amit akár le is szedhettünk volna, mert nem volt egyik sem mérgező, és mivel apu ért a gombákhoz, most kellett volna ezt tennünk, mikor itt volt velünk. De végül nem szedtünk. 

Első pecsétállomásunk Balatonhenye volt, ahol a kocsma teraszán találtuk a pecsétet, de sajnos éppen átépítés alatt áll, így bemennünk nem kellett. Röviddel utána értünk a Csicsói erdészházhoz, ahol megpihentünk picit hosszabban, és az utolsó korty kávékat is kivégeztük - természetesen pohárban, ahogy azt illik!

Az erdészház után jött egy kis sáros erdő, de semmi komoly, így, hogy mi volt másnap és harmadnap:) Az út a tálodi kolostorromhoz és a mellette lévő Kinizsi-forráshoz vezetett. K szeret romokkal fotózkodni, a Nagyvázsony határában megmaradt Szent Mihály kolostorromnál is kellett róla képet csinálni.

Ezeket a kolostorokat amúgy a török megszállás idején felrobbantották, inkább, mintsem a kezükre kerüljön. Kinizsi Pál sírja itt feküdt, a Szent Mihály kolostornál, de aztán átkerült a várba. Abba a várba, amit végül nem néztünk meg alaposan, csak kívülről. Valahogy nem tűnt túl izgalmasnak, és jól be lehetett látni a várudvar részébe is.

A napot az egyik étteremben zártuk, de bár ne tettük volna, ugyanis nem volt túl finom, de legalább megkérték az árát. :(