Amikor útra kelsz önmagad felé,a lelked válik az iránytűddé.
Ő tudja, hol kell megállni,hol kell megpihenni,
és hol kell továbbengedni azt, ami már nem szolgál.
Vannak találkozások,amelyek balzsamként simulnak a szívre.Mintha egy fényes tisztásra lépnél,ahol a csend nem kérdez, csak ölel,
és emlékeztet arra,hogy ki vagy valójában.
Más találkozások sebeket hordoznak,
és a fájdalom hangtalanul átszivárog.
De a gyógyulás útján megtanulod:nem minden könny a tiéd,nem minden teher neked szól.
Van, amit szeretettel visszaadhatsz a szélnek.
A belső úton nem harcolni kell, hanem hallgatni.
Figyelni, ki mellett nyílik a lélegzet,
ki mellett halkul el a szívverés,
és ki az, aki mellett felragyog benned az élet.
Keresd azokat,
akik nem elvesznek belőled,
hanem emlékeztetnek a fényedre.
Akik nem siettetnek,
nem formálnak,
csak kísérnek.
Mert a gyógyulás nem cél,
hanem hazatérés.
És aki egyszer elindul ezen az úton,
már soha nincs egyedül.
Lupás Adrienn
