Ezúttal az elmúlt néhány hetem egyetemmel kapcsolatos összefoglalása van terítéken, mert ugyan csak három kurzusom van, ez megtévesztő, és van róluk bőven mit mesélnem. Tényleg bőven.
Techniques of Management
Ami az előadásokat illeti, változatlanul úgy gondolom, hogy élvezetesek, de valahogy elkerüljük a túl komplex dolgokat, és szinte ízelítőként beszélnek csak mindenről az oktatóink (igen, közben a második negyedévre megtörtént a szerepcsere, és most a másik oktató foglalkozik velünk). Az az érdekes, hogy szerintem így minden diák sokkal jobban megérti az elméleti alapokat, még ha az nem is olyan részletes - de legalább megérti: aztán ha érdekli őt a téma, elmélyülhet benne jobban, az egyetem amúgy is élen jár például kutatások terén. Az itthoni modell ezzel szemben abszolút arra épít, hogy minél több tárgyi, elméleti tudást adjanak le és kérjenek számon zh-k meg vizsgák formájában, aminek mi az eredménye? Mindenki bemagolja, amennyit tud, de nincs módja időt szánni annak valódi megértésére. Aztán a vizsga után már röppen is el a megszerzett ál-tudás. Ez esetben talán többet ér a kevesebb, ha az alapos és tartós.
A gyakorlatokon pedig a megszerzett elméleti tudást kell alkalmaznunk, de a felesleges sallangok nélkül (előre elkészített, üres Excel táblákat kapunk, amiket csak kitöltenünk és bővítgetnünk kell a megfelelő módon), és kellő szabadságot kapva (nem tanítják meg ugyan, hogy hogyan kell ilyen vagy olyan diagramnak a paramétereit testre szabni, ránk bízzák, hogy az ábrázolandó adatokhoz megfelelően szerkesszük meg, de persze ha elakadunk, kérhetünk segítséget). Tetszik ez a “talált fel magad” hozzáállás, ami által talán tartósabb lesz a tudás, és ésszel állunk neki a feladatnak, nem robotként.
Időközben megkaptam az értékelést a Burberry befektetési elemzéséről írt esszémre. A Turnitin nevű egyetemi dokumentumkezelő felületen gyakorlatilag úgy lehet megtekinteni az oktató “javítását”, mint egy kézzel írt dolgozatnál: kis ikonok jelzik a szöveg felett, hogy hova írt megjegyzéseket, amiket megnyithatunk elolvasni - gyakorlatilag egy PDF-kommenteléssel megegyező módon. Hát a tanárom nem fukarkodott a véleményekkel, a négyoldalas esszém szinte minden bekezdésére jutott egy.
Az sajnos kellemetlenül érintett, hogy ezek egy része ilyesmi jellegű volt: “ezekről az adatokról ábra kéne”, “ne csak felsorold, miért nem szedted táblázatba?”, “és mi az első négy helyezett, ha ez a cég az ötödik?” Egyszóval szemléltetések és részletezések hiányoztak szerinte a szövegből. A probléma az, hogy én több grafikont is készítettem, csak (mint később a tanár is rájött) a végén egy mellékletbe szúrtam be őket - és szerinte a négy oldalas maximum korlátba csak a forrásjegyzék nem tartozik bele, olyan pedig, hogy ábramelléklet, nem is létezhetne. (Idézve és fordítva: “mert ez annak a gyakori és kényelmes eszköze, hogy helyet spóroljak a szövegemnek”.) Még a borítólapot is ellenezte, amit készítettem a dolgozathoz. Tehát szerinte a négy oldalas keretbe úgy kellett volna beleférnem, hogy a vonatkozó ábrákat a szövegbe szúrom be, ráadásul még többet, táblázatokat is. Ami pedig abszurd, mert így a négy oldalnyi szöveg gyakorlatilag jó, ha három oldalnyi szöveget tartalmazhatott volna - pedig még így is kaptam pár helyre olyan kommentet, hogy “ezt részletesebben is kifejthetted volna”. Szóval kicsit ellentmondásos nekem ez a hossz-dolog. De persze lehet, hogy akik ide járnak régebb óta, azoknak ez egyértelmű, mert itt így szokás. Lehet.
Először aggódni kezdtem, amikor a bő másfél oldalas SWOT elemzésemben (ami így kb. majdnem a dolgozat felét adta) egy kommentet sem láttam - másfél oldalon át semmi! De aztán megnyugodtam, és büszkén kihúzhattam magam, mert az elemzés végére egy olyan megjegyzést szúrt be, hogy “szép és átfogó elemzés, alaposan lehivatkozva”.
A dolgozat végén pedig összegzésként elismételte, hogy a SWOT elemzés kiemelkedő, és ez is jól mutatja, hogy mennyire jól elmélyültem a témában (meg a rengetek felhasznált forrás), de sajnos a pénzügyi elemzésben több mutatót is megvizsgálhattam volna alaposabban. Na és mi lett az értékelés? Itt mint említettem, betűskálát alkalmaznak, de ezeket pontra is átváltják egy 100-as skálán (kb. mintha százalék lenne). Ez viszont a magyar rendszer százalékaival köszönőviszonyban sincs, kb. 35%-tól ér “kettest”, a 75% feletti munkák pedig ritkák, mint a fehér holló. Az én pontszámom 55 lett, ami egy jó erős 3-asnak lenne mondható, de ez is csalóka: a 3-ast itt “jó”-nak hívják, a négyes már “nagyon jó” (az ötös pedig a “kiemelkedő”), tehát ez lehet, hogy otthoni rendszerben sokkal inkább a négyes megfelelője. Akárhogy is, elégedett vagyok vele, ez volt az itteni első komolyabb egyéni munkám. Ezt a rendszert pedig egyenesen üdvözlöm, hogy az általam tapasztalt otthoni gyakorlattal ellentétben az oktatók részletes megjegyzéseket fűznek az esszékhez, nem csak ráírnak egy jegyet - hiszen a visszajelzésnek pont az az értelme, hogy a motivált hallgató fejlődhessen, láthassa, mit kéne másképp csinálnia. Így most én is csupa hasznos tanulságot szűrhettem le ez alapján, hogy a két hét múlva esedékes második esszém már akár még jobban sikerüljön.
Economics of Corporate Strategy
Ebből a tárgyból továbbra is minden második héten van egy valamiféle piacszimulációs játék - a gond csak az, hogy szinte semmi értelme. Az alapötlet nagyon tetszik, és hasznos lehetne, csak két dolog pontatlanná és értelmetlenné teszi: egyrészt hogy csapatban kell döntenünk, másrészt hogy nagyon kapkodva, rövid idő alatt. Konkrétan nem a csapatmunkával van a gondom, az még rendben lenne, csak így a rövid idővel kombinálva a csapat szinte hasraütésszerű, megérzésen vagy józan paraszti észen alapuló döntéseket szavaz meg. Pedig továbbra is az tehetné pontossá a szimulációt. hogy kapunk nyomtatott táblázatokat adatokkal, tehát elvileg ki lehetne számolni az optimális taktikát vagy döntést. Legutóbb is próbáltam gyorsan egy Excel-táblázatot összedobni a laptopomon, de ehhez túl kevés az idő, és csak a lehetőségek egy parányi részét tudtam végigvenni rajta. Ami pedig még rosszabb: még ha mi ki is tudnánk számolni a legjobb taktikát, a többiek nem feltétlenül törődnének ilyesmivel - és előállna a klasszikus eset, mint ahogy a sportban is a jó csapatok csak a hasonlóan jók ellen tudnak klasszis játékot bemutatni, a jelentősen gyengébbek ellen nem. Tehát mi hiába döntenénk úgy, ahogyan az üzleti partnerünk racionalitását feltételezve a legjobban fogunk kijönni, ha ők utána felrúgják az egészet. Persze így adott esetben ők is és mi is rosszabbul járunk, de ezt lehet, hogy ők észre sem veszik. A kedvencem az volt, amikor legutóbb egy egyenesen “dögöljön meg a szomszéd lova is” taktikát követett a partnercsapat, és inkább lemondott a teljes saját profitjáról, hogy az üzlet meghiúsulásával mi se kaphassuk meg az (amúgy jóval magasabb) profitunkat.
Röviden tehát: az egész szimulációs játékot én úgy tudnám elképzelni ideális esetben, ha hétről hétre kéne meghoznunk az egy hét alatt otthon kikalkulált döntéseket, és nem három perc alatt közfelkiáltással bemondani egy “jónak tűnő” értéket. Tényleg nagy haszna lehetne gazdasági képzéseken, ha egy efféle üzleti szimulációs játék hatékonyan ki tudná egészíteni a tanulmányokat, ilyen módon talán még a hallgatók is jóval motiváltabbak lennének, és nem utolsó sorban hasznos tapasztalattal gazdagodhatnának.
Még röviden megemlítem, hogy ebből a tárgyból is kellett időközben esszéket leadnunk, szám szerint hármat, egyszerre. De itt ismét az itteni rendszer egy kellemes aspektusát lehetett megfigyelni: adott volt öt téma, ebből kellett hármat kiválasztanunk, amiről írni szeretnénk. Csupán témánként 500 szót kellett összehozni, de mivel alapos hivatkozásokat is elvárnak, a forrásgyűjtés (ráadásul háromszori forrásgyűjtés) elég időigényes volt. A határidő előtti éjszakán elég sokáig fent is kellett maradnom, hogy be tudjam fejezni mindet, de végül meglett. Eredmény viszont még nincs.
Innovation and Entrepreneurship
Az innovációs és vállalkozós kurzus sajnos jóval inkább innovációs és innovációmenedzseléses irányba ment el, ami jóval több elméletre és általánosítgatásra épül gyakorlati praktikák helyett. A gyakorlatokon pedig - részben talán a tanárnőnk miatt - továbbra is értelmetlen köröket kell rónunk ugyanilyen általános témák körül. De ő legalább továbbra is lelkesen gyakorolja rajtunk az angoltudását, és mond el mindent háromszor, háromféle megfogalmazásban. Egyszer ráadásul csak az óra felénél tudtuk ráterelni a figyelmét, hogy nem is a tárgyleírás szerint soron következő témáról beszél. Az is gond, hogy szegény nem nagyon érti meg főleg amit az angol anyanyelvű diákok mondanak, így sokszor elbeszélnek egymás mellett.
A beadandónk pedig (egy esszé és egy prezentáció egy általunk választott innovációról, ami az e-ink technológia lett) lassacskán esedékes lesz, így hétfőn összeülünk majd a csoporttal a könyvtárban - újra.
Mármint azért újra, mert két hete már egyszer megpróbáltuk, de mivel még nem éreztük eléggé a határidő nyomását, egymást viszont alig ismertük, a beszélgetés sokszor érdekesebb vizekre terelődött holmi innovációs témáknál. Mind különböző helyről és kultúrából érkeztünk: egy magyar, egy brit, egy portugál és egy pakisztáni elég sok mindent tud megvitatni, összehasonlítani. Így ilyen hasznos apróságokat is megtudhattam, mint hogy Ibrahim szerint ha Pakisztánban egy autóst rendőr igazoltat, és ittasnak találja, akkor a legkézenfekvőbb módszer, hogy továbbengedjék, ha a őt is megkínálja a nedűvel.
U.i.: Mivel e poszt írója számára nem adatott meg kellő mennyiségű akaraterő és éberség a szöveg alapos utólagos felülvizsgálatára, az esetlegesen felmerülő fogalmazástechnikai anomáliák vagy a gondolatmenetekben tapasztalható bárminemű inkonzisztencia miatt szíves elnézésüket és megértésüket kérjük.
Na jó, ebből már nem hozok ki semmi értelmeset, inkább megyek aludni. Szóval lehet, hogy kicsit kusza lett.
Az egyszerűség kedvéért egyetlen, nem éppen rövid posztban mesélem most el az elmúlt nagyjából két hét egyetemi történéseit. Az egyetemen kívüli élmények majd ez után érkeznek újabb írásaimban. Most pedig plagizáljunk, tintázzunk be és alkudozzunk egyet a kiskerrel!
(Figyelmeztetés: posztunk megtekintését csak az átlagos vizuális ingerküszöb alattiaknak ajánljuk, mert még annyira sem tartalmaz nyomokban képeket, mint a Győri Édes diószármazékokat.)
Techniques of Management
Ez a kingsbuildingsbejárós tárgyam, és volt két újabb géptermi gyakorlat azóta, hogy legutóbb írtam róla. Erről a kurzusról változatlanul az a véleményem, hogy hihetetlenül praktikusan, menedzseri oldalról közelíti meg a könyvelés, a számvitel világát, és a túlszabályozott rendszerezés helyett azt próbálják tanítani nekünk, hogyan lássuk át például egy vállalkozás finanszírozását, költségkalkulációit. Nagyjából elmagyarázták, mi is az a kettős könyvelés, láttunk rá pár példát, de ez mind csupán egy apró adalék volt ahhoz, hogy megértsük, a pénzügyi kimutatások számadatai honnan is származnak, mit takarnak. Ahelyett, hogy elvesznénk az akasztófázás részleteiben, azt kellett jól begyakorolnunk, hogyan tudunk mi magunk is kalkulációkat, elemzéseket készíteni egy vállalkozási tervhez. Az is tetszik, hogy a példafeladatok nagyon is életszagúak (volt olyan, hogy “véletlenül” kimaradt egy utalás a vállalkozónk kézzel írt jegyzeteiből, de a banki kimutatások között már szerepelt) szemléletesek (pl. a vevőink csak 30 nap múlva fizetnek, így jól láthatóan elkülönül a kalkulált eredmény a tényleges cashflow-tól).
Továbbra is áll az a tény, hogy már előző hétvégén felkerülnek a következő heti gyakorlatok feladatsorai, és arra bátorítanak minket, hogy már a gyakorlatra egy (fél)kész megoldással érkezzünk. Az igazság az, hogy én ezzel nemigen próbálkozom, mert megtapasztaltam, hogy néha sokkal nagyobb macera kijavítani a hibákat, mint ott helyben jól csinálni. Ehelyett beérem annyival, hogy előre átolvasom a feladatot, hogy tudjam, nagyjából miről lesz szó, és miként kell majd nekiállnom. A módszerem teljesen jól működik, az utóbbi két gyakorlat egyikén sem volt veszélyben, hogy kész lesz-e hibátlanul a feladatom (mert ugye minden gyakorlat végén be kell mutatnunk a kész megoldást az aláíráshoz).
Jóval nagyobb kihívást jelentett viszont a beadandó. Mint említettem, a félév két részből áll, az első negyedév a pénzügyi, a második a folyamatmenedzsment témakörét boncolgatja, és mindegyikből egy-egy beadandót is kell készítenünk. A nekem osztott cég a FTSE 100 tagjai közül a Burberry lett (divatárukat gyárt és forgalmaz), így most egy befektetési (azaz hosszabb távú) elemzést kellett írnom a Burberryről, legfeljebb 4 oldalban.
A forrásgyűjtés is nagy kihívás volt, hát még azoknak a feldolgozása, egységbe kovácsolása. Közben egyik hétvégén az internet is haldokolt az albérletben, így kipróbáltam a népszerű, könyvtárban dolgozós modellt. Múlt csütörtök volt a leadási határidő, de mivel az életem nem csupán ebből a kurzusból állt, végül csütörtök hajnalig írtam és tökéletesítettem az írást, ami végül borítóval, ábrákkal és forrásjegyzékkel együtt 4+5 oldal lett. Szóval jól megmondtam a tutit, hogy érdemes-e befektetni most hosszútávon a Burberrybe! (Csakazértsem mondom most meg a válaszomat...) Arra külön büszke voltam, hogy mind a négy oldal átlagosan vagy 8-10 hivatkozást tartalmazott - de a beadásnál aztán ez jól megtréfált...
A beadás elektronikusan történt, és miután feltöltöttem a pdf-et, kaptam egy értesítést, hogy a dokumentumom “Originality Report”-ja (eredetiségi jelentés) számítás alatt van. Hűha. Oké, hogy szűrjük ki a plagizálást, de mégis hogyan?
Pár perc múlva megkaptam a választ. Az Originaly Report alapján az én beadandóm plágiumtartalma 30% lett. Zavarodottan és ijedten nyitottam meg a részletes eredmény leírását, ám kiderült, hogy aggodalomra semmi ok, csak a technológia túlbuzgóságának áldozata lettem. A feltöltés után ugyanis a rendszer összevetette a beadandómat az összes, oda feltöltött dokumentummal, és minden olyan sort vagy szövegrészletet bejelölt a dolgozatomban, amit legalább egy másik helyen is fellelt ugyanolyan formában. Az adatbázis pedig hatalmas: voltak, hogy egy félmondatomnál kijelentette, azt melyik konkrét amerikai egyetemen adta be egy diák a dolgozatában. De mit is takart ez a 30%-os plágium? Kiderült, hogy ennek döntő többsége a linkeket jelenti, azaz mások is hivatkoztak ugyanazokra a webhelyekre, mint én. Így csupán pár elenyésző százaléknyi schmittelt félmondatot jelölt be a rendszer, amik pedig le voltak hivatkozva. Eredmény viszont azóta még nem érkezett a dolgozatomra.
Innovation and Entrepreneurship
A felejthető előadásokra nem pazarolnék sok szót, ám közben lezárult az innovációs témaválasztásunk.
Mégpedig sikerrel! Mint írtam, nagyon elleneztem (ráadásul nem is egyedül) azt a ruhaértékesítős ötletet, amivel egy csoporttársunk rukkolt elő, de ők meg a mi Toyotás tippünkért nem rajongtak. Az egyetlen megoldás az volt, hogy a végső megbeszélésre több további javaslattal a tarsolyomban érkeztem, és az egyik szerencsére mindenkinek megfelelt. Így a kiválasztott innovációnk az E-ink, azaz az e-tinta technológia lett, amit az e-book olvasók kijelzői használnak az autentikus “papírszerű” megjelenítéshez. Most pedig megpróbáljuk felvenni a kapcsolatot az ezt kifejlesztő céggel, hogy még tartalmasabb prezentációval rukkolhassunk majd elő a félév végén, és ne csak száraz, netes tények alapján dolgozzunk.
És persze a gyakorlatok... Azt hiszem, az már nem fog változni, hogy az afrikai tanárnőnk rajtunk gyakorolja választékos angol nyelvtudását, és mindent háromszor magyaráz el. Az viszont sokkal nagyobb gond, hogy látszólag nem tudja, mi is az adott heti anyag. A múltkori órára a kurzus leírása szerint egy 40 oldalas esettanulmányt kellett volna elolvasnunk a Blue-Ray-ről, majd azt bizonyos szempontok alapján megvitatni, de a Blue-Ray (vagy egyáltalán bármi konkrét) nem került szóba az órán, csak hallgattuk újra a mesét az innovációk fajtáiról... Az elején még szólni akartunk, de végül ráhagytuk a dolgot. Az egészet csak az tette szórakoztatóvá, hogy a mellettem ülő lánnyal időnként virtuálisan összesúgtunk a háta mögött, Facebook chaten közösen fogva fájdalmasan a fejünket ettől az egésztől. De komolyan, sok hasznosra nem számítok attól a tanártól, aki egyszer hosszú percekig magyarázza, hogy a domináns márka az az a márka, amelyik a domináns a piacon, majd egy innovációs példájában az internetre a Google találmányaként és teremtményeként utal...
The Economics of Corporate Strategy
Vállalati stratégiás órámon egy újabb piacszimulációs játékot próbáltunk ki. Nyolc darab, átlagosan 5 fős csapatra osztva egy-egy nagykereskedelmi vagy kiskereskedelmi céget testesítettünk meg, és minden nagykernek volt pontosan egy kisker párja. Röviden összefoglalva, a nagyker meghatározhatta a nagykerárat, a kisker ez alapján a kiskerárat, és végül egy adott, mindenki által ismert táblázat alapján valamennyi termék eladásra került a piacon, remélhetőleg profitot eredményezve. A lényeg az volt, hogy miként alakul majd a nagyker-kisker viszony, ki viszi majd el a profit nagyobb részét.
Mi nagyker lettünk. Mivel a táblázat véges sok esetet tartalmazott (amik nagy része ráadásul irreális volta miatt nem is jött számításba), elvégeztem pár számítást, és megmondtam a csapatnak, hogy mik a lehetőségek: az egyik közel optimális megoldás relatíve nagy, biztos profitot eredményezne a kisker árazásától függően, a másik rizikósabb, vagy ennél kicsivel magasabb vagy kicsivel alacsonyabb profit jutna nekünk, ami a kisker árazásától függne, így nem lennénk rá hatással. Nem volt idő a mögöttes matekot magyaráznom nekik, ők meg nem értették, mire alapozom ezt, és inkább a józan paraszti eszükre hallgattak. Hát nem is jártunk annyira jól. Mivel összesen 6 környi játék volt betervezve, a következő kör előtt újra megpedzegettem a számításaimat, de valahogy nem hittek benne. Ezen a ponton rájuk hagytam a dolgot...
A negyedik fordulónál jött egy újabb izgalmas fordulat, ugyanis felajánlották, hogy a kisker és a nagyker összebeszélhet, és vagy felvásárolhatja az egyik a másikat, vagy köthetnek franchise szerződést. A változó körülmények ismét visszatereltek a papír-toll pároshoz, kiötlöttem, hogy miként tudnánk még tovább optimalizálni a kiskerrel való tárgyalás útján a saját profitunkat. A többiek azonban újra a könnyebb utat választották, és “felvásároltuk” a kiskert, felezve a profitot.
Egy szó mint száz, maga a szimuláció ismét tanulságos volt, de csapatjátékként, ráadásul ilyen kapkodós levezényléssel nem lehetett kihozni belőle a lényeget. Ha lesz rá időm és érdekel valakit, lehet, hogy egy külön írásban részletesebben is bemutatom a játékot, mert elraktam a táblázatokat is hozzá.
Így teltek tehát az elmúlt heteim az egyetemen és az egyetemmel kapcsolatban. Hamarosan folytatom a sort az ezen kívüli eseményekkel is, hiszen közben többek közt megjártam egy várromot a Skót-Angol határon, és hétvégi körutat tettem a lenyűgöző skót felvidéken a HPSoc keménymagjával.
Az elmúlt egy hétben sok olyan esemény is történt, amik külön-külön nem feltétlenül érdemeltek volna saját posztot. Szegénykék. Most viszont egy újabb helyzetjelentésben összeszedem őket, jövő heti terveimmel egyetemben (ahol egyetem egyenlő UoE).
Az idő nézését meg a járását
Edinburgh egyik kezével hozzászoktat az egyhangú és egyforma, szürke-felhős-esős-ködös időhöz, a másikkal viszont időnként előránt valami újat. Csaknem három hétnek kellett eltelnie, mire először láttam az utcákat, a járdákat, az aszfaltot szárazon. Ahhoz is nagyjából ennyi idő kellett, mire ma este először láthattam csillagos égboltot. De mostanában a kedvenc trükkje a szél, abból nagyon erős, nagyon durva cuccot tud hozzánk vágni.
A TLG laborba be lehet csak úgy sétálni
Ezen a héten is tanulságos volt a Techniques of Management gyakorlatom. Egyrészt egy új bejáratot kipróbálva gyakorlatilag azonnal a számítógépes laborhoz értem, kiküszöbölve az atomreaktoros útvesztőt. Másfelől ismét Excel-es könyveléseket végeztünk, érdekes megközelítéssel. Otthon a könyvelést mindenkitől, a menedzsment-irányú képzések diákjaitól is ugyanazzal a szigorú, szabálykövető fegyelemmel kérték számon, mint a pénzügyesektől. Mindennek megvan a sorrendje, a szigorú helye, a pontos menete, amitől nem lehet eltérni, mert szabálytalan lesz a könyvelés.
Itt, mivel menedzsment-tárgyról van szó, okosan észrevették, hogy ezeknek a diákoknak (leendő vezetőknek) nem az eljárás pontos módszertana a lényeg, csupán azért kell megismerkedni ezzel, hogy amikor majd eredménykimutatást, mérleget, elemzéseket és kimutatásokat kapnak, tudják értelmezni is, hogy melyik számra mi lehetett hatással, mi honnan jött. Ezért nem is erőlködnek azzal, hogy szabályszerű könyvelést tanítsanak, hanem csak a célnak megfelelő, félig-meddig saját készítésű, rugalmas Excel-táblázatban kell magunknak lejegyezni a pénzmozgásokat, és végül összeállítani belőlük a kimutatásokat. És valóban: egy vezetőnek fontosabb, hogy tudjon saját kalkulációkat végezni, valamint meg tudja állapítani, mik lehetnek hatással a cég eredményeire, mint az, hogy pontosan és előírás szerint helyesen le tudjon könyvelni egy hónapfordulón átnyúló vevői reklamáció miatti utólagos árengedményt egy ÁFÁ-s termékre. (Huhh, azt hiszem, ezt utóbbit a célnak megfelelően undorítóra sikerült fogalmaznom!)
Visszatérő Buddy-k
Mivel nem kaptam mozi-tippet, választottam egyet én, ami közel van az egyetemhez, nem drága, és nincsenek rossz értékelései. Megszavaztattam a jövő heti vetítések időpontjait, és végül a kedd 17:00 lett a befutó, hatból négyen érünk rá akkor. Illetve öten is ráérnénk, csak az egyik lány már látta korábban A visszatérőt. Szóval úgy tűnik, ha nagy szenvedések árán is, de révbe ért egy buddy-program!
Kalandor Buddy-k
Ha már buddy-k, holnap (vasárnap) délután is lesz valami program, bár ez a buddy supergroup számára lett meghirdetve, azaz 20-30 ember érintett benne. Még nem tudom pontosan, mi lesz a lényege, de valamiféle kis csapatos kereső-felfedező-gyűjtögető vadászattal kell majd megszállnunk a George Square-i campust, aminek célja az egyetem és a campus megismerése.
Hiányzik Artúr
Folytatódik a hagyomány, az Arthur’s Seat-megmászó túra halasztása, mivel ezen a hétvégén sem értek rá, akikkel mentem volna. Jövő hétvégén újra nekiveselkedünk.
Tartózkodj a feketétől!
Ugyan nem részleteztem korábban, de múlt heti csúnya kiesésem a biliárdversenyről a fekete golyó idő előtti lyukba küldésének volt köszönhető. Ezen a héten elhatároztam, hogy semmiképp nem megyek a közelébe. Nem sikerült. Leesett. Megint. Túl hamar. Ha viszont ilyen rövid véget ért a verseny, a szintén korán búcsúzó Theo (akivel még első alkalommal gyakoroltam sokat) felvetette, hogy az ő egyetemi szállásánál van ingyen használható biliárdasztal, átmehetnénk gyakorolni. Két órás párharcunkat 7-4-re nyerte végül, de legalább gyakoroltam, hogyan kerüljem el a feketét. Szombat délután pedig váratlanul rám írt, hogy este nincs-e kedvem egy újabb partihoz - ezúttal egy 8-5-ös győzelemmel sikerült szépítenem ellene. Nem könnyű ellenfél, ráadásul jelenleg ő vezeti a bajnokság összesített állását (én 7. vagyok).
Vacilláló Teszlek Süveg
Megválaszoltam idő közben a HP Soc kérdéseit, ami alapján a vezetőség Teszlek Süveg beoszt majd valamelyik házba, de még semmi eredmény. Vajon szerintük bátor vagyok, ravasz, éles elméjű vagy szelíd?
Lidi
A lakótársaimmal való beszélgetés alapján pontosíthatom a szupermarketes írásomat: elmondásuk szerint a Lidl még a Tesconál is olcsóbb, úgyhogy legközelebb én is teszek vele egy próbát. Szegény Sainsbury’s így már vésztartaléknak se lesz jó...
Házimunkamátrix
Alice felvetette, majd megvalósította az ötletet, hogy miként osszuk fel egymás között a házimunkát. Szerkesztett egy táblázatot, ahol mind a négyen tudunk strigulázgatni magunknak a különféle házimunkákhoz, így hamar feltűnik majd, hogy ki nem takarított még zuhanyzót, vagy ki viszi ki ritkán a szemetet. Persze sajnos ez sem tökéletes módszer... A hűtőbeli helytakarékosság kedvéért ugyanis közös tejet használunk. A minap láttam, hogy mindjárt elfogy, ezért mielőtt elmentem otthonról, Timnek és Alice-nek is szóltam, hogy nehogy vegyenek tejet, most én vagyok a soros. Mire visszaértem, Johannes is hazaért, 4 pint tejjel (kb. 2 liter). Én is hoztam egy 4 pintes dobozt. Mivel nem UHT-s tejek, pár napig most a tejes csapat rá kell, hogy kapcsoljon.
I. (Kulcsnélküli) Johannes
Tegnap éjjel fél kettő körül épp sorozatot néztem a laptopomon, kihangosítva, amikor váratlanul valaki hangosan dörömbölni kezdett az ablakomon. Az első tippem az volt, hogy valaki kicsit felöntött a garatra, és épp az én ablakom esett útba neki, majd elgondolkoztam, hátha a mozizás zaja zavar valakit e késői órán. Bár nem tűnt hangosnak, az egyértelmű volt, hogy nem lakótársaimról van szó - ők az ajtómon dörömbölnének. Maradtak a szomszédok mint opció. Gyorsan bedugtam a fülhallgatómat a gépbe, de kisvártatva újabb dörömbölés hallatszott. Na, ez már nem lehet a mozizásom miatt. Függöny el, redőny fel - valaki áll az ajtó előtt. Kimentem, kinyitottam - és kiderült, hogy Johannes ért haza éppen, csak elfelejtett kulcsot vinni. Alig győzött hálálkodni és elnézéseket kérni, de megnyugtattam, hogy még ébren talált. Szegénynek én voltam az utolsó mentsvára, mert Alice-t hiába érte el, nem volt itthon, Tim pedig már lenémított telefonnal szundított a szobájában...
A pénteki Techniques of Management előadás fő témája a február 11-ig esedékes első beadandók volt. Mivel a tárgy első negyedéve a pénzügyi menedzsmentről szól, ez a beadandó tőzsde és részvények témakörét boncolgatja.
Két tanárunk Stephen és Ron szokás szerint együtt tartották meg az órát. Elmondták, hogy a beadandóban a FTSE 100 (’fucci’) indexet kell majd vizsgálnunk, ami a londoni tőzsdén jelen lévő 100 legnagyobb vállalat teljesítményének összesített alakulását mutatja. Feladatul kaptuk, hogy (mivel a második beadandóhoz is szükség lesz erre) mostantól 6 héten át mindenki naponta kiírja magának a FTSE 100 záróindexét, amin majd elemzéseket, előrejelzéseket végezhetünk. Persze ez a feladat feleslegesen lett kiadva minden egyes hallgatónak, mert az “eredmény” ugyanaz lesz, ugyanazokat a számokat kell kijegyzetelnünk.
Hogy legyen személyre szabottabb feladat is, a FTSE 100-at alkotó vállalatokat kisorsolták közöttünk, beadandónkban pedig a nekünk sorsolt cégről kell majd elemzéseket készítenünk. Ehhez a cég részvényeinek napi záróárfolyamait is ki kell gyűjtenünk.
Az én cégem a Burberry lett. Ismerősen cseng, ugye? Na jó, én se hallottam még róla... Gyorsan utánajártam: luxusruhákat készítenek. Nem épp a legtesthezállóbb.
Egy kvázi névsoron mindenkinek alá kellett írnia, hogy megnézte a listán és feljegyezte, melyik vállalat jutott neki. Mivel a névsoron mindenkinek szerepelt a képzése is (nálam Study Abroad), kíváncsiságból végigfutottam - és első végigfutásra nem láttam másik cserediákot, azaz egyedül vettem fel vendégként ezt az órát.
Miközben Stephen és Ron oldalszámokról meg betűméretekről beszéltek, most még nagyobb figyelemmel ittam minden szavukat, hogy megpróbáljam megragadni, milyen is a skót akcentus, melyik szavakat vagy hangokat ejtik másképp. Szorgosan lejegyeztem az érdekesebbeket, úgyhogy hamarosan külön poszt érkezik a skót beszédről!
Következzen heti IT-rovatunk! Mint azt tapasztaltam, az Excel oktatását itt kissé máshogy képzelik el tanáraim, mint otthon, aminek van jó és rossz oldala is.
Csütörtökön csak délután volt egy gyakorlatom, a Techniques of Management tárgy infós laborja (ennél a tárgynál ugyanis inkább a labor szót használják), így kipihenten sétáltam el újra a King’s Buildins campusra. Természetesen - ahogy azt előre elszóltam már - valami különös véletlen folytán ismét szép időben tehettem meg az utat.
Nem mondom, hogy iszonyúan időben elindultam volna az órára, de azért kicentizve se volt. Vagy legalábbis nem akart kicentizve lenni az érkezésem, csakhogy a termet labort korántsem volt egyszerű megtalálni.
A King’s Buildings campusra halmozottan érvényes, hogy a legtöbb építménynek neve van - innen lehet beazonosítani őket. Persze előre megnéztem térképen, hogy melyik betontéglatestet kell keresnem, úgyhogy a feladat első felét hamar kipipálhattam, azonban a bejáraton belépve teljesen elbizonytalanodtam. Gyakorlatilag olyan érzés volt, mintha egy atomreaktor folyosójára toppantam volna be - üvegfalú termek, tele mindenféle gépezetekkel, kapcsolótáblákkal, a folyosó falain és a mennyezeten csövek keszekusza szövevénye fut végig, néhány méterenként nehéz tűzzáró lengőajtók. Egyszóval mindenre hasonlított, csak egyetemi épületre nem.
Rajtam kívül egy másik srác is zavartan téblábolt az előtérben, akivel gyorsan tisztáztuk, hogy ugyanarra az órára igyekszünk. Semmilyen felirat vagy tábla nem utalt arra, hogy merre kéne keresnünk a labort - igen, az épület belsejét elnézve már kezd derengeni, hogy miért a labor szót használják...
Jobb ötlet híján egy az előtérben dolgozó szerelőmunkástól kértünk útbaigazítást, aki egyszerűbbnek látta elvezetni minket a teremhez, mint elmagyarázni az útvonalat. Utólag igazat is adok neki, és fogalmam sincs, mi alapján kellett volna magunktól odatalálnunk.
A labor felépítése sem volt épp hétköznapi. Képzelj el egy hihetetlen nagy, hosszúkás termet, amiben van vagy 40 számítógép. Ráadásul nem akárhogy, a falak mentén körbe (pontosabban kacskarinigókat téve, hogy minél hosszabb vonalban lehessenek gépek. A labor felénél ráadásul egy hatalmas válaszfal volt majdnem a terem teljes szélességében, nagy üvegablakkal, amin keresztül a terem túlsó végében lévő vetítővászonra ugyan rálátni, de ami indokolatlanul jól hangszigetel is egyben. Hely már csak a fal vetítőtől távolabbi oldalán volt (hogy talált ide korábban már ennyi ember?).
Az óra kezdetén mind átsereglettünk a vetítős teremrészbe, mert kaptunk két oktatónktól - az ő ízes skót akcentusukon - egy bevezető tájékoztatást. Kiderült, hogy ez a gyakorlat kissé workshop jellegű. Kötelező ugyan bejönni, de elsősorban azoknak nyújt segítséget, akik nehezen boldogulnak az Excellel. Na igen. Az Excellel.
Nem tudom, ez ott hányadévesekre szabott tárgy, de valószínűleg tanulmányaik során ezt megelőzően nem jellemző az Excel használata. Végig kellett ugyanis hallgatni a tanárok kiselőadását az abszolút és relatív cellahivatkozásokról, bemutatva a dollár jelek használatát. Aztán persze lehet, hogy később durvul majd gyorsan az anyag. Persze továbbra is imádom ezt a két oktatót közvetlenségük és humoros stílusuk miatt, ráadásul mindig mindketten jelen vannak és együtt prezentálnak (például egyikük a gépen csinálja, amit a másik a vászon előtt mutogat). Alakításuk néha már-már standup comedy-nek is elmehetne. A legjobb az volt, amikor egy képletnek kirívóan rossz eredményt kellett volna adnia (tanulságként), ám mégis működött - erre az egyik “öregúr” reakciója csak egy “Aaaaand... Oh, shit!” volt.
Ahogy írtam, kötelező bejárni az órára, de van lehetőség előre is dolgozni. Mint megtudtam, nem is olyan régen a eusa, a diákképviseleti szervezet csatornáin keresztül a hallgatók kiharcoltak maguknak egy olyan előírást, miszerint minden oktató köteles az adott gyakorlat/labor kezdete előtt legalább 24 órával online elérhetővé tenni annak összes anyagát. Bár nem érzem égető szükségűnek a dolgot, azért kihasználhatom az előnyeit, ha már így van - a laborra már beülhetünk úgy, hogy előtte otthon megcsináltuk készre a teljes feladatot.
Ha már ennyit áradozok oktatópárosunkról, egy kis módszertani priuszt is kénytelen vagyok felróni nekik. Náluk ugyanis az a követendő módszer, hogy a kiinduló adatokat mindig olyan formában vigyük be a táblázatba, ahogyan a feladatban vagy forrásban találtuk, és az utána következő cellába írjuk bele a mértékegységet. Aztán amikor majd számolunk vele, a mértékegységből látni fogjuk, hogy kell-e átváltani.
Mit is jelent ez konkrétan?
Azt várják, hogy az 5%-ot ne 5%-ként, de még csak ne is 0.05-ként írjuk be, hanem 5-nek, és a következő cellába tegyük a % jelet, jelezve, hogy hahó, ez itt egy százalék akar ám lenni! Ettől a logikátlan módszertől pedig csak verem a fejem a falba, mert így mindenhol, ahol ezt az értéket használni szeretnénk, még le kell osztani 100-zal, hogy tényleg %-ként fejtse ki hatását.
És mi az egyetlen oka, hogy ezt ilyen módon kérik tőlünk? Elvileg így könnyebb beazonosítani, hogy melyik kiindulási adatot honnan vettük pontosan a forrásból. De most komolyan, érdekel ez bárkit is, még olyan áron is, hogy ezáltal az Excel alapvető rendeltetésével és működésével megyünk szembe?
