#toredekek

[dragonfly-forevertakephotos]

Babits iskolai töredék

Jönnek a rémségek

Itt senki

senki, senki

senki, senki, senki

nem kívánja

Mondd nékik,

ne felejtsék el,

hogy tele az élet

gyönyörűséggel...

[dragonfly-forevertakephotos]

Messze van innen az Óceán,

messze van az északi tenger,

messze vannak a friss szelek

(messze van a Szabadság)

[dragonfly-forevertakephotos]

az Isten oly mágus ki csodákat tesz, de meg nem magyarázza

Babits Mihály

[maholnap]

A vihar és a csönd.

Az ellentétpárok legszebbike a vihar előtti csönd, és a vihar maga. Míg az egyiknél felkészülünk, elbújunk, félünk, a másiknál előjövünk, harcolunk, bátrak vagyunk. Bár egymás ellentétei, szükség van rájuk, így egészítik ki egymást. Hogy feladhassuk a kört, csak meg kell értenünk. Egyik a másik nélkül nincs. Szükség van ellentétekre, de azokat nem kell félnünk. Ne támadd meg a vihart, ne félj tőle, hiszen: része vagy.

[bitterlifefragments]

Feledés

00:07. Fúj kint a szél. Kéne egy hatalmas vihar, ami elsöpörne mindent, amit irántad érzek. Mert rettentően szeretnék többé nem gondolni rád. Csak elengedni mindent, ami rád emlékeztet, mindent, ami hozzád köt. Egyszerűen nem foglalkozni többé veled, ahogyan te sem foglalkozol velem. Szeretném ha megszűnnél számomra, pont ahogyan én szűntem meg a számodra létezni. Neked túl könnyen ment, mert semmit nem jelentettem neked. De én bármit teszek, bárhogy próbálkozom, te mindig ott vagy a gondolataimban, a LELKEMBEN. És megrémít a tudat, hogy talán sosem fogsz eltűnni. Már nem akarlak, de érezlek. Most is. Pontban hajnali fél egykor.