Végh család @veghfamily - Tumblr Blog

Posts

Szombat Jelentem, a gyerekek akksija lemerült. Ennyit bírtak és nagyon büszke vagyok rájuk. Átlagon felüliek voltak a kirándulások alatt, sőt, ütésváltás is csak kevés alkalommal fordult elő, általában a kis kék locsoló volt a kiváltó ok. Szóval reggel indultunk volna a tengerpartra, de Botó szokás szerint a medencéből magyarázott, hogy márpedig neki ez a kedvence, nem fog kijönni, Tami pedig a meséskönyvét lapozgatta a medence parton, így Porfyrában maradtunk. Volt egy kisebb összeomlása mindenkinek a fáradtságtól (nekem is) de Clair (akiről eddig még nem írtam, pedig egy szuper kedves recepciós/mindenes) hozott egy tál szőlőt és mindenki rendbejött. Legóztunk, smoothiet és görög kávét ittunk aztán aludtunk. Én végre napoztam egy kicsit alvásidőben, de bár ne tettem volna, mert hála a napnak és a Pupa Milano intense tanning napvédőjének, a puha hasam és combom rákvörösre égett. Miután felébredtek a bébik, újra indultunk volna a tengerpartra, de új vendégként befutott egy görög család, akiknek 2 kisfia volt és Botó a medencében játszott velük, én pedig az anyukájával beszélgettem. Tehát a délután is a medence parton telt el. Ez a görög család is Heraklionból érkezett, ahogy a hétfői család is. Nem bírtam ki és rákérdeztem, hogy onnan északról miért pont ide jönnek nyaralni, mert hát elvileg az a szebb rész. A válasz az volt, hogy ott rengeteg ember van, mozdulni sem lehet és ők egész nyáron ide járnak hétvégeken, mert nagyon tiszta a medence és a partok is. Egyébként Hanian van nyaralójuk, azt mondta, legközelebb oda menjünk. Hihetetlen, hogy mennyire kedves itt mindenki. Amikor a hegyekben voltunk, nem tudtuk, hogy vajon miből élnek itt az emberek, mert itt szerintem annyira nem megy a turizmus. Megkerdezem a csajt és azt mondta, hogy Krétának ez a leggazdagabb része, uborkát,paradicsomot és krumplit termesztenek fólia sátrakban és exportálják. Ja és persze olívaolajat is készítenek. Miután meguntuk (mi, nem a gyerekek) a medencézést, elmentünk vacsizni és sétàlni Makry Gialosra. Ireapetra volt a terv de a görög család azt mondta, hogy Makry Gialosnál nem találunk sehol jobbat ha enni és sétálni szeretnènk, úgyhogy maradtunk. A képeken látszódik, hogy a vajas-olajos kenyér megint bejött, viszont most a kenyér még meleg volt, tehát még fincsibb volt és ettünk hozzá tzatziki-salátát is. Így telt a szombati napunk, holnap már megyünk haza.

Péntek - Vai, Palm beach Reggeli után útnak indultunk, amíg össze pakoltam addig a gyerekek nyilván medencéztek, már meg sem lepődtem rajta, hogy Botónak reggeli után az volt az első kérdése, hogy belemehetnek e. Érdekes, hogy mindig többesszámban kérdezi, pedig Tami nem mindig szeretne vele menni, aztán persze ő is megy, de egyedül biztos nem menne. Elindultunk, átmentünk a sziget északi részére a hegyeken keresztül. Nagyon szép kis falvakat láttunk, a hegyeken semmi nincs, csak olajfa, az viszont rengeteg. Szépen, rendezetten vannak ültetve, érdekes látvány. A locsoláshoz szükséges vizet műanyag csövekkel vezették oda, de olyan, mintha odadobták volna a földre a slagot. Visszatérve az olajfákra, nem csináltam sajnos képet, mert aludtak a gyerekek és nem akartunk megállni, de nagyon szép, ahogy a kopár hegyek között egy-egy olajfa ültetvény látható. Tamás panaszkodott, hogy itt ez a sok olajfa, de termést nem látunk rajta, pedig novemberben szokták szüretelni, szóval már lehetne rajta. Aztán megkérdeztük és a legjobb termést a 200 éves fák hozzák, maga a fa pedig 20 éves kora után termő. Szóval eddig túl fiatal fákat nézegettünk. Elhagytuk Sitiát és már majdnem Vaiban voltunk, amikor egy táblán azt olvastam, hogy banánültetvény és nyíl. Juhuu, gondoltam, nézzük meg. Előtte pont láttunk egy bácsikát, aki gyümölcsöket árult, tőle akartam megkérdezni, hogy hol van az ültetvény. Mint kiderült, a bácsiékhoz volt birtok, de most nem tudtunk bemenni megnézni. Viszont kaptunk tőle friss fügét, banánt, gömbölyű uborkát (az íze ugyanolyan mint a magyar uborkának) és kaktuszgyümölcsöt? Nem tudom a nevèt, a bácsi egyszerűen kaktusznak hívta. A füge teljesen más ízű és állagú volt, mint amit eddig kóstoltam, azt mondta, azért, mert ezek már jó puhák, akik a boltban árulják, ők a keményen szedig le. A gyerekek kaptak kicsi banánokat, nagyon ízlett nekik. Végül megnéztük kívülről a banánültetvényt és láttunk a fákon zöld banánokat. Továbbmentünk Vaiba, ahol nagyon könnyen megtaláltuk a strandot, mert a pálmafa erdő oda vezetett. A legenda az, hogy azért van ott ennyi pálmafa, mert a kalózok itt kötöttek ki és szétköpködték a datolyamagokat. Botónak ez nagyon tetszett csak azt nem értette, hogy miért nem a kukába köpték és egyébként is Taminak nem szoktam engedni hogy kiköpje a tésztát akkor ők miért köpködhették szét a magokat? Nagyon szép volt a strand, a homok puha volt, a pálmafa erdő mellett mind a két oldalon hatalmas sziklák voltak. Nekem jobban tetszenek a sziklás strandok, így most ez bekerült az általam látott top 10 strand közé. A gyerekek imádták, Tami tudott homokozni, Botónak pedig pont jó volt a víz mélysége, mert volt egy kis lépcsőzetes rész, addig pont leért a lába. Nagyon élvezték, végre nem hullámzott a víz, Tami is stresszelés nélkül besétált a vízbe. Aludni nem akartak, hiába állítottuk fel a sátrat, úgyhogy hazafelé aludtak el, így megint nem tudtunk megàllni a hegyekben szétnézni, csak kb 5 percre. Az úton láttunk hegyi kecskéket, azt hittük, hogy vadkecskék ( Botó: kóbor kecskék? ), de az egyik közelebb jött az úthoz és láttunk bilétát a fülében. Vègre láttunk termést az olajfákon és nagyon érdekes, tele volt a fa csigával, a fa alatt pedig nagyon sok csigaház volt. Miután visszaértünk a Porfyra villagebe, mèg medencéztünk, aztán a Holdat kerestük, de nem találtuk meg, csak sokkal később. Jó sokára aludtak el a bébik, Botó és Riki a Ferdinánd című mesét nézték, Tamival hempiztünk, a többiek a Holdat keresték. Vègül csak megtaláltuk, de csak a feléig néztük a holdfogyatkozást.

Csütörtök - pihenőnap A szerdai hajózáson kellőképpen elfáradtunk, így a csütörtököt kineveztük pihenőnapnak. Délelőtt a medencében úszkàltunk és mellette játszottunk. Botó annyira nem is bánta, mert imádja ezt a medencét, pont neki való. Alvás után elmentünk Makry Gialosra, ott van a közeli homokos part és ott folytattuk a lazulást. Rakok majd föl képeket erről a napról, csak az öcsikém még nem küldte át őket. Este ugyanitt vacsiztunk, kaptunk előételnek bagettet, olivabogyót és olajat, a gyerekek vagy nagyon éhesek voltak vagy ízlett nekik a vajas-olajas kenyér. Kipróbálom majd otthon, hogy azt adok nekik vacsira, kíváncsi leszek mit szólnak. Valószínűleg azt mondják, hogy nem éhesek. Flóra kért tenger gyümölcsei salátát, ami akkora volt, hogy mindenki evett belőle és így a kenyér és saláta utàn már senki nem volt igazán éhes, a rendelt halak kb fele megmaradt, pedig nagyon fincsik voltak. Utána még fagyiztunk és sétàltunk egy kicsit, megnèzegettük az eladó nyaralókat. 50 millióért már tudnék választani egy 130 nm-es majdnem közvetlen tengerpartit, amit fel sem kell újítani. ( ha valakinek ilyen ambíciói vannak, szóljon, társulnék szívesen, vagy legalábbis minden nyáron ott töltenèk minimum két hetet ) A pihenőnap alatt is elfàradtunk, valószínűleg a víz miatt és azért, mert nagyon kemèny az ágyunk. Holnap újra autózunk.

Koufonisi a lakatlan sziget kalózhajóval Először is annyit szeretnék megjegyezni, hogy a mai napról ennyi az összes fénykép, még kb 3 db fénykép és video található a Riki telefonjában, de azok nem publikusak. Chrissi szigetre szerettünk volna menni első körben, de az idegenvezető csaj inkàbb ezt javasolta gyerekekkel. Óriási hiba volt hinni neki! Na de kezdjük az elején. 10re mentünk a kikötőbe, a csaj 10:25re ért oda, az összes jó helyet elfoglalták a hajón, mire mi felszálltunk. A hajó orrában telepedtünk le, ami az elején nagyon klassz volt, láttuk ahogy siklik a hajó, jönnek a hullámok, előttünk csak a végtelen tenger, szóval minden szuper volt. De aztán a hullámok még nagyobbak lettek, a hajó nagyon dőlöngélt. Az elején az idegenvezető csaj osztogatta a deadalon tablettàt, mint valami cukorkàt. Rikiék kértek is belőle, mi Tamással nem, miért kellene az nekünk, már rengetegszer hajóztunk tengeren. Cöh, még a kérdés is felháborító. Nem tudom meddig élvezhettük a hajókázást, de amikor Riki közölte, hogy 10 perc telt le a 1,5 órás útból, azt hittem sírógörcsöt kapok. Nagyon rosszul lettem. Botó is nyögdécselt mellettem, Tamásnak citromsárga lett az orra, Tami pedig vihogott kb rajtunk. Neki semmi baja nem volt. Nagyon lassan telt az idő, Tamás azon aggódott hogy napszúrást kapnak a gyerekek, takargatta a fejüket kalappal, amit állandóan lefújt a szél, szegény Flóra szedegette föl, pedig ő is rosszul volt. Ha nem a napszúrás volt a téma, akkor naptejjel kente az én lábamat, majd a kiszáradás veszélyére hívta fel a figyelmemet. Sajnos semmi nem érdekelt, mert a túlélésért küzdöttem, annyira futotta, hogy ha nagyon mozgott a hajó akkor megfogtam Botót, hogy ne essen el. Kb 20 perc lehetett az útból, amikor a kezemben lebegő zacskó betöltötte a funkcióját, méghozzà premier adásban, mert az emberekkel szemben ültem a hajó orrában. Dabumccccc megérte hősködnöm, hogy nem kérek gyógyszert. Végre kikötöttünk a sziget legnagyobb strandján, előtte elvileg valami barlangok mellett jöttünk el, de senkiben nem hagyott nagy nyomot. A strand nem volt semmi extra, a víz viszont gyönyörű volt! Szerintem Chrissi szebb lett volna, kicsit sajnálom, hogy nem oda szenvedtük el magunkat. A címben említettem, hogy kalózhajóval jöttünk. Valószínűleg a kalózhajó címke minimum 5 euró pluszt jelent, de egyébként annyi volt, hogy kalóz zászló volt rajta és a hajón volt egy kalóz animátor, akivel lehetett színezni és a szigeten kincset keresni. Olvadós cukorka volt a kincs, Botónak tetszett a kincskeresés, Tami nem nagyon értette, hogy mi van és a kalóz is túl hangos volt neki. 1,5 óra múlva megérkezett a hajó és a kis motorcsónak visszavitt minket hajóra. Ott már kész volt az ebéd, de Botónak megígértem, hogy leugorhat , ha lesz ugràlás. A 4 éves kis töpszlim először velem, majd még 2x egyedül ugrott le a hajó oldaláról. Nagyon ügyes volt! Utána fincsit ettünk, kb 5 közül lehetett vàlasztani, mi sült csirkecombot ettunk salátával. Evés közben mindenki bevette a kis gyóygszeradagjàt, nehogy újra rosszul legyünk,így az utat mindenki végigaludta, kivéve Tamit és Tamást. Ők nem kaptak gyógyszert, Tami odafelé sem volt rosszul és egyébként sem akartam neki adni, Tamás pedig nem kért. Ők viháncoltak egész úton. Miután leszálltunk a hajóról, fagyiztunk egyet és visszajöttünk a szállásra. Tami és Boto még medencézni szeretett volna, szóval még 1 órát úszkáltak. Botó kb végig víz alatt volt, attól féltem, hogy végelgyengülésben lent is marad. Nagyon sokat úszott. Aztán Tamka a fél órás napközbeni alvás miatt már negyed 9kor durmolt, mi még utána fekete pétereztünk, nyilván mindig Botó nyert, vagyis amikor valaki kiesett, tehát nyert, nem hívtuk fel rá a figyelmét. :) úgy tud örülni annak, ha valaki elhúzza tőle a fekete Pétert :) Ps: első napról lemaradt, hogy amikor bementunk a tengerbe, nagyon hideg volt a víz, Botó első kérdése: itt laknak pingvinek is?

#gif

Második nap délután Tehàt elindultunk Istro felé, Lerapetrán át. Amikor átértünk az északi részre, láthatóan csendesedett a szél ès csodálatosan szép öblöket láttunk. Meg is álltunk az első lehetőségnél, ami mint később rájöttünk, egy hotel privát strandja volt, de azért mi maradtunk :) nagyon kis nyugis strand volt, meg is untuk 1 óra alatt. Elindultunk haza és Lerapetra után láttuk, hogy a hullámok még mindig nagyok, megálltunk megnézni. Nagyon jól éreztük magunkat, ahogy lökdösött a hullám. Az egyik képen próbáltuk utánozni a thebucketlistfamily profilképét, de nem jött össze, a fiúk valahogy sokkal magasabbak. Láttunk egy “szörpöző” srácot is, ha nagy lesz Botó, ő is szeretne “szörpözni”.

#gif

Második nap délelőtt Mindenki kicsit szétcsúszva ébredt, kb úgy, mint ahogy Tamka szemüvege áll, ugyanis az autókölcsönzős srác kopogtatott 8:10(!!!!!!!)kor, hogy hozta a kulcsokat. Még mindenki aludt(!!!!) (Hihetetlen, ugye? Fél 9kor ébredtek fel. Szerintem Krétára költözünk. ) Elindultunk az egyik irányba, távolról mindenhol sziklás-apró kavicsos strandokat láttunk. Dél-Kréta egyébként annyira nem fejlett, én személy szerint nem bánom, jobban kedvelem az érintetlen természetet mint a zsúfolt strandokat. Kb 15 percet autóztunk és Makrigialosban találtunk egy kis öblöt, ami homokos volt. Fogyasztás ellenében kaptunk napágyat és napernyőt, 9 euróból megúsztuk 6an. A part homokos volt, a tenger meleg és ami a plusz, hogy óriási hullámok voltak. Tegnap Taminak nem tetszett a víz, ma viszont végig sikítozta örömében az egész délelőttöt. Bent voltak mind a ketten úszógumival és hullámoztunk. Itthon hagytam a vízálló tokot, így erről nincs video, de nagyon élvezték. Később építettünk homokvárat, majd Tami közölte, hogy aludni kell, szóval összepakoltunk és elindultunk màsik strandot keresni. Az volt a terv, hogy átmegyünk a sziget északi részére, Istroba, vagyis arra a környékre. A 40 perces utat túl rövidnek tartottuk olyan szempontból, hogy a bébik keveset aludnának és egyébként is az utazási irodás csaj mondta, hogy Oreino és Thripti nagyon szép kis falucskák, ha lesz időnk, nézzük meg. A terv az volt, hogy amíg alszanak, szétnézünk autoval és úgy megyünk Istro felé. Az elején nem is volt semmi probléma, mentünk szépen fölfelé a hegyen, viszont egy idő után elfogyott az út. Tàblák voltak, jó felé mentünk, az út viszont földúttà vàltozott. Reggel mondta az autókölcsönzős srác, hogy ne szafarizzunk a hegyekben, hát mi ezt az első napon megtettük. Nagyon kanyargós és nagyon meredek volt. Plusz nagyon magasan voltunk. Egy auto sem jott velünk szembe. Miután már 40 perce autóztunk és Tamással suttogva kaptunk hol röhögőgörcsöt hol sírógörcsöt, megláttunk messziről egy parkoló autót. Yeeeey, civilizàció!!!!roncstelep volt.....biztos akik felmerészkedtek és lerobbantak, vezeklésből ott hagyták az autójukat. Oreino egyébként nagyon hangulatos kis falucska, 0 embert láttunk, viszont volt kb 3 étterem. Szívesen ebédeltünk volna ott, de nem akartuk felébreszteni a gyerekeket. Ezutàn következett volna Thripti, de “sajnos” rossz felé kanyarodtunk az egyik földutas kereszteződésben, így majdnem ugyanott lyukadtunk ki, ahonnan elindultunk. Útközben láttunk méhkaptárakat, nagyon kis csinosak voltak, hordás azonban nem volt, de virág sem. Az egèsz hegyen végigfutottak a vízvezeték csövek, össze-vissza, nálunk ezt tuti nem engedné a vízművek. Olivabogyó fa ültetvények is voltak, locsolócsövek futottak minden fa tövéhez. Láttunk pár víztározót is, nagyon szép színűk volt fentről. Kb másfél órás rettegés után Agia Fotiában kötöttünk ki, ahonnan a szàllásunk 2 percre van. Végül tovább indultunk Istro felé, a normális úton, mert hatalmas szél volt, a tenger nagyon hullámzott, úgy gondoltuk, hogy Istronál az öblökben biztos nem fúj annyira.

Első nap Porfyra Villageben Hajnalban érkeztünk, a tulaj és a fia kijöttek elénk, nagyon kedvesek voltak. A gyerekek nyilván felébredtek és meg kellett nézni, hogy a medence vize jó e. Szerintem egyikük sem mondta volna azt, hogy nem jó, de azért megnéztük. A sötétben nem sok mindent láttunk, de az tetszett. A stúdiónk nagyon szép, fehér-kék stílusú, az ágy viszont nagyon kicsi. Ma át is vittük a pótágyat a franciaágy mellé, így egy fokkal már elfogadhatóbb. A sokáig alvós tervemből az lett, hogy én még 3:45kor csekkoltam az időt, majd fél 8kor már a medence vizét (újra). Kértünk reggelit, mert ugye nem volt még autónk, bolt pedig kb 5 km-re van. Grízestészta ízű valamit is tálaltak, valahogy méz és gríz és víz volt összekutyulva és kockákra vágva. Érdekes íze volt. A tulaj fia óriás piros pontot érdemel, nagyon kedves. Welcome Raki-t kaptunk, egy kis üveggel. Szerintem nem sok különbség van a pálinka és a Raki között. Ja és úgy vezette föl a rakit a srác, hogy tradícionális dél-krétai ital.....6 éve a nyári egyetemen a macedón lányok hoztak tradícionális italként rakit. Mindegy, valószínűleg a szlovák és a magyar pàlinka is tradícionális mindkét helyen. Kaptunk utazási tanácsokat is, eddig Chrissi szigetre szerettem volna a legjobban menni, de nem megyünk, egy másik lakatlan szigetet fogunk felfedezni szerdán. Elafonissi is kimarad, túl messze van tőlünk. Tehát a sziget déli és délkeleti részét fogjuk felfedezni. Holnap délelőtt már mehetünk is. Ma délelőtt medencéztünk, nagyon kellemes a víz, viszont rengeteg légy van. Nem is értem honnan jön ennyi légy. Plusz aggresszívak is, az orromra szállnak a leggyakrabban. 13-16ig szunyált mindenki, aztán a kedves házigazdával boltban voltunk, majd lesétáltunk a partra. Tavaly Crikvenica után megfogadtuk, hogy hegy tetején többet nem fogunk szállást foglalni, mert akkor két babakocsit toltunk fölfelé a kb 90 fokos emelkedőn, de hát soha ne mondd hogy soha, a mostani durvább! Plusz csak egy babakocsink van. De mit csináltunk volna, már mindenkit vonzott a tenger, autó nélkül pedig ez volt az egyetlen megközelíthető strand. Úgyhogy elindultunk. Odafelé könnyű volt, mind a ketten ültek a babakocsiban. Aprókavicsos a part, Agia Fotia beachen voltunk, ha egész pontos akarok lenni. Boto nagyon élvezte a hatalmas hullámokat, Tami viszont a Tamás fejére mászott, amint a lábát elérte a hullám. Idővel annyira megbarátkozott a tengerrel, hogy már bokàig följöhetett a hullám. (Tavaly sem szerette a hullámos részeket) Mindenki tiszta kavics lett, a bébik felfedezték a kinti zuhanyt, utána direkt hempiztek a kavicsokban, hogy újra mehessenek zuhanyozni. Tamás elásta őket, az is nagyon jó móka volt. A parton vacsiztunk, majd elindultunk föl a hegyre. Elég göröngyös volt az első szakasz, így a babakocsit Riki tolta, Botó a Tamás nyakában ült, Tami az enyémben. Nem volt annyira vészes, mint gondoltam, hogy lesz. Szóval megérte elmenni. Ennyi volt mára, holnap már autóval keresünk valami vadregényes partszakaszt. 8:10kor vagy 8-10 között kapjuk meg a kulcsokat. Ezt nem sikerült megjegyeznie egyikőnknek sem, szóval a kettő közül az egyik. Ps: találtak egy fehér fatörzset,nyílvàn lovaskocsivá vàltozott és felvàltva voltak lovak. Hashtag vidékiélet

Repültünk és megérkeztünk! Ahhoz képest, hogy 1 órám volt bepakolni, egész gyors voltam és csak 3x téptem a hajam, aminek az oka az volt, hogy nem fértünk be két bőröndbe. 15 kg lehet egy bőrönd, Botónak nem akartunk vinni harmadikat, de végül neki is hoztunk. A reptéren derült ki, hogy családonként össze adhatjuk a kilókat, szóval simán teletömhettük volna a bőröndöt. De majd legközelebb. 19:35 helyett 20:25re írták át a gép indulási idejét. Emlékeztem rá, hogy van egy játszóház a reptér területén, azt céloztuk meg elsőkörben. Játszóháznak nem mondanám, de arra jó volt, hogy rohangáljanak egy kicsit indulás előtt. Nagyon izgultam, mi lesz a törpikékkel a 2,5 órás repülés alatt, mivel kb 1 órát szoktak nyugodtan ülni az autóban. De fölösleges volt ezen kattognom, hang nélkül ültek egész úton. A felszálláskor Botó nagyon figyelt, Tamás végig magyarázta neki, hogy mi történik. Tamira szerintem csak simán átragadt az izgalom és ügyesen ült az ölemben végig. Indulás előtt kértem, hogy tegyék meg a téteket, Tami mekkora hisztit fog csapni, amiért nincs saját helye. Kérem szépen, semmi hiszti nem volt. Rikiék mellettünk ültek és melletük volt egy szabad hely, ott is ücsörgött egy darabig. Kaptunk szendvicset és inni, azzal is telt az idő. A vége felé Botó mesét nézett, Tami játszott a telefonomon. Görög idő szerint 23:40kor szálltunk le. Még 1,5 órás transzfer várt ránk. A bébik nem aludtak a repülés alatt, de a buszon kb rögtön elaludtak. Most 1:03 van, még buszozunk, miénk az utolsó előtti megàlló, Dél-Kréta, Porfyra Village. PS: Reggel remélem kicsit tovább alszanak mint a szokásos fél 7.

Utazunk!!!

Tudom, hogy nem ártana már egy kis update rólunk, azt is hamarosan megírom, de most utazunk!!! YeeeeeeeY!! :)

7 nap Krétán

A gyerekek első repülése

2 óra múlva indulni kell a reptérre de még semmit nem pakoltam be

Röviden ennyi, majd jelentkezem :)

Szeretlek

Mami: Szeretlek, Botó.

Botó: én is szeretlek, Mami.

Mami: én annyira nagyon szeretlek.!

Botó: én annyira neeeeem!!!!

🙈🤣🤣🤣🤣

Csak mert finom

Boto és Tami a délutáni alvás után "hempiznek" az ágyon. Mint mindig, most is az a játék, hogy Tami vihogva menekül, Botó ezerrel mászik utána és valahol elkapja. Most a lábát kezdte el húzni. Rászóltam, hogy Botó, csak szépen, finoman húzzad. Botó: hm..... anyaaa, neeeem, elrontottad, az ebéd a finom. 🤣🤣🤣

Tamimi keresztelő 3

tamimi keresztelő 2

Tamimi keresztelő

Türelmetlen

Eleve utàlok várakozni. Egy kicsit több mint 2 éve is már nagyon vártam Botót, de most már nagyon türelmetlen vagyok. Még a dátum szerint van 10 nap, de nem lenne neki muszáj ezt megvárni. Egyébként is ma szerettem volna szülni, 2016.08.08 olyan jó dátum lett volna, főleg úgy, hogy Botó 2014.07.07. De nem jött össze. Vagyis, még van 13 óra a napból, de nem hiszem, hogy bármi változna. Kisasszony!!!! Gyere kifelé!!!!!

Boto 2 éves szókincse

Éd Otó= végh Botond Átá=Átány Egy,tettő,háo,égy,öt Apa,aja,mama(Itu mama),papa,dédi Iti=Riki Óá=Flóra Taci=Csabi, Marci Tato=traktor Iti=kicsi Tét=kék Dudi=husi,lufi,nyuszi,Dudi a kutya anyáéknál Gugi=cumi és a kutyusunk Tecsi=tejcsi Csitacsita=csiga biga Gita=giliszta Püve=füvet Pápo=tápot Á=tea Tés=kés Papus=papucs Tutucs=kukucs Csitutu=csihuhu (vonat) Hao=hallo Ia=szia Kakó=kakaó Tó,dió =érthető 😂 Ágó=Ágota Eji=Era Titi= Titi vagy pipi, mikor melyik, szövegkörnyezetből derül ki Tanyi= Sanyi Kágó= rágó Taci=maci Útó=plútó Peppa=peppa Ása=mása Díz=víz Csss=pisi Kaka=kaka (itt megy a k ) Nèni, nem, ide =igen, jó, tácsi=bácsi, hide=hideg Já=lány Uiui=fiú (!!!!!!!!!!!!! 😂😂) Ics ics= nincs nincs Itt,ott, ez, az Duji=puli Plusz az összes állat utánzása De biztos kihagytam valamit,most a papucs a kedvencem, sokáig az uiui volt :)

Trending Blogs

Recently Viewed Blogs

Végh család