A kanapén ültünk az öreggel. Sosem gondoltam, hogy ide jutunk majd, hisz a gimnáziumot én még éppen csak elkezdtem. Régóta jártam már az öreghez, egész kicsinek kezdett el zongorázni tanítani. Akkor még kifejezetten ellenemre volt a dolog, jobb dolgom is akadt volna, mint minden gyereknek.
Aznap megesketett, hogy senkinek sem szólok majd a titkunkról, legalábbis amíg ő él, addig biztos nem. Meg is ígértem neki.
Emlékszem előtte héten kérdeztem meg tőle először, hogy mi is az ő játékának a titka. Mitől peregnek az ujjai és hogyan tudja őket követni. Kérdésemet csak a következő órán válaszolta meg, azon, amiről most mesélek nektek.
Megpattintotta régi öngyújtóját, és már parázslott is. Úgy ám, egy cigi volt a kezében.
Csak pár percet vett el az órából amíg adogattuk egymás között. Még sosem gyújtottam rá azelőtt, az egész olyan új volt még nekem. Mindig tudtam, hogy a cigi érdekes, de mégis, amit eztán történt, attól elállt a lélegzetem.
A Tanár Úr felfordította tenyerét, és egyesével, minden ujjának adott egy-egy slukkot. Én csak csöndben ültem és figyeltem őt, amíg mindkét kezével végez.
A parázs elaludt és ő virtuóz módon játszani kezdett. A hangszer hol sírt, hol nevetett ahogy ütötték az ujjak. Szinte füstölt a dallam.
Azóta az öreg nincs már, és most én vagyok a ti öregetek. Bátran állíthatom nektek, hogy azóta sem hallottam szebb játékot annál, amit a Tanár Úr játszott nekem azon az órán.
Később értettem csak meg, hogy a cigiben fű volt.
prguitarman
romaincrisis
theartofmadeline
2087
vaporwave