Mert félünk kimutatni amit érzünk. Sőt, lassan félünk érezni is. Félünk szeretni, mert félünk csalódni. Félünk az új dolgoktól, de félünk, hogy soha semmi sem változik. Félünk mindentől, még talán magától a félelemtől is.
Aztán mikor megtörténik az, amitől addig tartottunk, akkor döbbenünk rá, hogy felesleges volt ennyire félni. Mert mindig lesz valahogy. Lesz olyan, hogy nem úgy alakul minden, ahogy elterveztük. De hiába félünk, nem tudjuk elkerülni.















