Október 29-én ünnepeljük a török köztársaság létrejöttét. Atatürk ezen a napon mondott beszédet sok évvel ezelőtt, azóta nemzeti ünnepként tartják számon. Nagyon érdekes, mivel ennek ellenére csak 'bank holiday', a gyakorlatban mindenki dolgozik és csinálja a dolgát, ahogy az rendes, dolgos emberekhez illik. Ismerjük a magyar szokásokat, nálunk azt a pár ünnepnapot mindenki igyekszik hosszú hétvégével egybekötni, kirándulással, közös evéssel koronázzuk, fel kell készülni, mivel zárva lesznek a boltok. A lényeg tulajdonképpen, hogy csak dolgozni ne kelljen! A törökökre viszont ez a hozzáállás egyáltalán nem jellemző. Az itteniek fontosnak tartják, hogy dolgozzanak, mivel szeretnének pénzt keresni, hogy ne jelentsen gondot eltartásuk a felmenőik számára. Szembetűnő jelenség, hogy már a 6-7 évesek is besegítenek a boltban/piacon/utcán. Első látásra nagyon megütközik rajta az ember, mondván gyerekmunka, mégsem lehet primitív jelenségként felfogni, az itteniek tisztelik a munka világát, más a felfogásuk arról, ha egy fiatal dolgozik, itt nincs "mama hotel" ahogy a kényelmes európai középosztályban. Sokan közönyösek az ünnep kapcsán, állam által szervezett eseménynek tekintik (az egész város zászlókkal és Atatürk-molinókkal díszlett), hasonlóan kiábrándultak a politikából. Szerintem nagyon szimpatikus hozzáállás, hogy nem lesznek kormányzati propaganda áldozatai, saját preferenciáik alapján döntenek, vallási szempontokat is figyelembe véve. Persze, hogy a mai nap sem telhetett el tanulságok nélkül. Mióta itt vagyok, érik bennem a gondolat, hogy mennyire új dimenziókat nyitott a gondolkodásomban ez az eltérő környezet. Napról napra gazdagodom szellemileg és lelkileg egyaránt. Mondhatjuk, hogy az engem körülvevő emberek különböző útikönyvek, amelyekből naponta új fejezetet olvasok ki. Tudtátok például, hogy Ukrajnában sokan anyanyelvük helyett az oroszt beszélik? És azt, hogy az ortodox grúzok nem érintkeznek szexuálisan a házasság előtt? Hát azt, hogy a szicíliai nyelv eltér az olasztól? Leírhatatlan energiákat képes felszabadítani más kultúrák megismerése, gesztusaik tanulmányozása. Talán mégsem volt hiábavaló a társadalomról tanulni. Míg erre a résztvevő megfigyelés módszere a legalkalmasabb, érdemes néha távolról szemlélni saját identitásodat, hogy közelebb kerülj a megoldáshoz, csak úgy, mint a romantikus irodalomban. Nem sejtettem, hogy Törökország fog megtanítani arra, milyen magyarnak lenni. Nem szeretném ezt a szemléletet kallódni hagyni, remélem a 'global citizenship' érzése örökké velem marad majd. Délelőtt megkóstoltam a su böreğit (puha, túró-szerű sajttal töltött sós tésztaétel, leginkább a burekhez hasonló), szír étteremben vacsoráztunk este. Pénteken magyar estet fogunk tartani a grúzokkal közösen, mákos guba lesz biztosan! Mindjárt itt a november, érezhetően hamar lesz vége ennek az egy hónapnak.
