Vallomás III.
Tőlem (neked) magamnak..
Első percek Veled.
Egyre többet kezdtünk el beszélgetni. Viszont nem vettem nagy dobra. Azt hittem nálad ez természetes és minden lánnyal így viselkedsz. Szinte bárkit megkaphatnál, hiszen a külsőd mellett a személyiséged is tökéletes. Szóval próbáltam magamban elfojtani az érzelmeket, hogy még véletlenül se gondoljam túl. Aztán jött az a nap. A nagy nap. Legalábbis számomra. Olyan hirtelen történt az egész. Találkoztunk. Fel sem fogtam igazából, hogy mi történik. Az egyik pillanatban még csak köszöntünk egymásnak a másik pillanatban pedig már csak arra lettem figyelmes, hogy éppen megcsókolsz. Azt hittem, hogy álmodom. Valóságosnak tűnt mégis álomszerű. Pár perc elteltével tudatosult bennem, hogy tényleg itt vagy és tényleg te vagy az. Mosolyogtál rám én pedig semmi másra nem tudtam gondolni csak arra, hogy milyen szerencsés és hogy milyen boldog vagyok. Azt akartam, hogy ez a pillanat soha ne érjen véget. Ettől a pillanattól kezdve csak a TE érintésedre, ölelésedre, mosolyodra, csókodra vágytam.
Arra vágytam, hogy én legyek a Te mindened...
~ saját történet ~