Bájitalok és szemfogak (egy cozy fantasy regényötlet ajánlója/ismertetője)
Ani Ó Mearu egy ifjú magivámpír hegyes fülekkel és rózsaarany színű hajjal. Ő azonban nem szereti a hivatalos elnevezést használni, inkább elpírnek mondja magát. Elpírnek, vagyis egy elf és egy vámpír gyermekének. Viszont azért magivámpír mégiscsak, mert vér helyett mágiát, pontosabban magit szív a humanoid és egyéb mágikus lények magiereiből.
Kamaszkoráig vámpír apja kastélyában éldegélt, de egy tragikus éjjel után – amiben része volt jó pár vasvillával és kihegyezett karóval felfegyverkezett parasztnak – évekig egyedül kóborolt a széles világban munkát és/vagy nyugalmat keresve. A tűzben odavesző elf anyja még halála előtt a kezébe nyomott egy szütyőt tele arannyal. Ani ennek a felét bizakodva a letelepedésre teszi félre, miközben a magi illatára elő-előbukkanó hegyes szemfogai szinte mindenkit elriasztanak előle.
Aztán egy szép napon megment egy rózsaarany színű denevért, ami cserébe egy kedves tengerparti városba vezeti őt. Itt rátalál a céljára és otthonára: egy kívülről kopott, aprócska, üres üzlethelyiségre, ami belül varázslatos módon tágas. Hirtelen ötlettől vezérelve kitalálja, hogy megveszi a boltot, és bájitalokat fog árulni. Mert ez az egyetlen módja annak, hogy valamit visszaadjon a mágiából, amit elvesz másoktól. Igen ám, de ehhez meg kell tanulnia a bájitalfőzést, amiben jelenleg épp egyáltalán nem jeleskedik.
Viszont idővel mellé szegődik egy hozzá hasonlóan magányos, fehérhajú – pedig ugyancsak fiatal –, sebhelyes arcú férfi, akiről kiderül, hogy egy alkimista zseni. Az ő segítségével Ani pompázatosan felfuttatja Bájos Bájitalok nevű boltját, ami közben valahogy elkezd egyre nagyobb és bámulatosabb lenni belülről. Ezért aztán különféle szekciókat alakítanak ki benne; így a betévedő vendégek akár egy teára vagy süteményre is leülhetnek, miközben a bővülő személyzet bájosan ellátja őket.
Persze nem lehet minden egy nagy habos torta. Valami bizony nem stimmel az üzlet elvarázsolt épületével, és mintha a kis denevér is ideges lenne… hosszú órákra eltünedezik, Ani pedig egyre jobban aggódik miatta.
Aztán megjelennek az első kiszipolyozott, sápadt áldozatok.
És ki mást lehetne gyanúsítani, mint a bájos, de hegyes szemfogú Ani Ó Mearut?
A Bájitalok és szemfogak a külföldön egyre gyarapodó, ám még mindig egészen friss cozy fantasyk táborát erősítené, csak épp itthon. Nincs világmegváltás, nincsenek lázadó harcosok, nincs az egész világot uralma alá hajtó sötét gonosz. Cserébe vannak itt egy középkorias fantasy társadalom perifériájára szorult szereplők, hangulatos bájitalbolt, főzőcskézés, teázás és természetesen barátságok és a család. Persze ez így önmagában akár még uncsi is lehetne, ezért emeltem meg a tétet az előbb felsorolt lélekemelő dolgok elvesztésének esélyével; a makroveszélyek helyett a mikroveszélyekkel, amik igazából éppoly nagy konfliktusokat jelentenek.
origamiaround
areudirty
dailybridgerton
ellievsbear
izzy806
jacobvanloon
germansingergirl
kianamaiart