Berta és az Erasmus

Időről időre itt fogok kicsit beszámolni arról, hogy mi is történik velem Dániai kalandom során.

[bertabojte]

Belgium, avagy túl az Erasmuson

A múlt héten, egész pontosan 2016.07.27-07.31 között Belgiumban kirándultam a családommal. Ennek semmi köze nincs Koppenhágához, vagy az Erasmushoz, viszont nagyon remélem (és minden erőmmel azon leszek), hogy még lesz sok-sok folytatása külföldi (és akár belföldi) utazásoknak, kalandoknak, így egy, a dániai kiránduláson túlmutató, utazási blogot szeretnék varázsolni ebből a kis mellékprojektből. 

[bertabojte]

Osztályozás - utolsó poszt

Mai nappal megkaptam az utolsó jegyemet is Dániából. Azt kell mondjam, hogy a végére sokkal jobban alakult, mint ahogy számítottam rá. Végül a következő eredményeim születtek (Tárgynév - Dán jegy - ECTS jegy - Magyar jegy)

Business Strategy - 7 - C - 3 Innovation Management - 7 - C - 3 Big Data-Promises and perils of the Big Data revolution - 10 - B - 4 Google, Ebay, Amazon - Management challenges in networked Businesses - 12- A - 5

Ezzel összességében 3,75-ös átlaggal zártam a kinti félévet (most a kreditekkel való súlyozással, stb nem számoltam). Az hogy ez itthon mennyit fog érni még a befogadás menetétől is függ, de végül jobban sikerült a félév tanulmányilag, mint számítottam rá. 

Ez azt jelenti, hogy teljesen lezárult a dániai félévem, már “csak” az itthoni vaskos papírmunka van hátra. 

Habár a hazaérkezés után a visszaszokás nehéz volt, pláne a vizsgamaratonnak + gégegyulladásnak köszönhetően, de most már azt mondhatom, hogy visszaszoktam a magyar kis világba. Az, hogy újrakezdtem a munkát sokat segített, és biztos vagyok benne, hogy a hétfői egyetemkezdés is legalább annyira kellemes lesz, mint kellemetlen, főleg annak köszönhetően, hogy végre újra a barátaimmal lehetek majd. 

Sokat tanultam Dániában főleg az életről, illetve arról, hogy mennyivel fejlettebb világ is létezik, mint a mi kis hazánk. És bár a dánok nagyon sok mindent  jobban csinálnak, mint mi, azért mégis azt kell mondanom, hogy jó itthon!

Ezt a sorozatot most ezennel lezárom, belevetem magam újra a hazai egyetem-munka-magánélet ördögi körébe, de remélem, hogy lesz majd még olyan külföldi kalandom a jövőben, amiről érdemes lesz beszámolnom. :)

[bertabojte]

Már itthon

Ott hagytam abba dec. 14-én, hogy kiesett a magyar női kézi válogatott a VB-ről.  Dec 18-án még vizsgáztam Innovation Management-ből, így a köztes 3 napot igazából végigtanultam. A vizsgám úgy érzem nem lett rossz, bár biztos nem lesz 12-es, de át fogok menni, és most ez a lényeg. 

18-án délután elmentünk Fannival és Bendegúzzal a Carlsberg gyárba. Kellemes délután volt, érdekes a sörgyár, és persze finom a sör :D 

19-e napközben keserves pakolással telt. Kiderült, hogy nagyon sok cuccom van :D Végül sikerült mindent bepakolnom, és még a súlyhatárokba is belefért minden csomag, így megkönnyebbülve álltam az este elé.

Természetesen nem mehettünk el anélkül, hogy ne tartanánk egy búcsúbulit Krisztiánnal, Kittivel és Zolival. Kitti és Krisztián kitettek magukért, ugyanis kacsát ettünk krumplipürével, majd pedig torta (Zoli szülinapjára pár hónappal megkésve :D ) és császármorzsa desszertnek. Dán porcelánmikulás keresés sok-sok nevetéssel tökéletes lezárása volt az ott töltött 4 hónapnak. 

20-a igazából a részemről szenvedéssel telt. 6-kor kellett csak a reptérre elindulni, és az utolsó simításokon kívül nem tudtam, hogy mit kezdjek magammal. A reptérre időben kiértünk Zolival, a csomagokat sikeresen feladtuk, zökkenőmentesen átjutottunk a security kapun is. Benéztünk a Hamley’s-be, hogy beköszönjünk Fanninak, majd a Joe and the Juice-ban akartunk rendelni valamit. Némi egyeztetés után kiderült, hogy Fanninak van kedvezménye, szóval akkor várjuk meg, alig 10 perc, és végez a shiftjével. Meg is jön, megrendeljük a kávét meg a juice-t, majd mire elkészült már rohannunk kellett a kapuhoz. Naná, hogy a reptér legtávolabbi csücskében van... Egy gyors sprint a bőröndökkel és az italokkal, de kiderült, hogy feleslegesen, mert hatalmas sor áll, szóval biztos, hogy késve zárják majd a kapukat. De a lényeg, hogy elértük, és egy kicsit rohannunk is kellett, csak hogy visszahozza az emlékeket a Scanbalt túráról. 

Meglepetésre időben landolt a gép, könnyen össze is szedtük a csomagokat, a Gerit könnyen kiszúrtam a tömegben, hisz magasabb mindenkinél, és már úton is vagyunk hazafelé (kis kerülővel, mert elvittük Zolit is)

Másnap (21-én) irány a Corvinus diákmatricáért, majd fárasztó, de sikeres váráslási (tor)túra a WestEnd-be, és este irány találkozni a barátokkal. Nagyon jó volt látni mindenkit, kicsit beszélgetni, megtudni mi a helyzet itthon. 

Nagyon jó volt hazajönni, de az igazat megvallva nem tudtam magammal mit kezdeni. Nem tudtam mit csináljak, lett is volna feladat, de nem is, volt is hozzá kedvem, meg nem is. Majd hamar eljött a karácsony, 24-e, aztán egyik családdal, majd másik családdal ünneplés. 

Sajnos midezek a történések közepette sikerült egy elég kellemetlen megfázást összeszedni. Tegnap a fél család azon nevetett, hogy mennyire nincs hangom, mert ez sokszor ilyen magas sipákolásban nyilvánult meg. Igazából ha eltekintünk attól, hogy mennyire rosszul vagyok mellé, akkor tényleg vicces. :D

Mai nap a gyógyulásról szól, aztán pedig sajnos neki kell kezdeni a tanulásnak, hogy szilveszter után egy fokkal jobb kilátásokkal nézhessek szembe a vizsgarengeteggel, ami még előttem áll. 

A január a vizsgázásról fog szólni, illetve visszamegyek majd a munkába is (amit már komolyan alig várok), szóval majd ha megjönnek a vizsga eredményei, akkor majd még beszámolok róla, hogy ezzel legyen majd kerek az Erasmusos beszámolóm.

[bertabojte]

Dráma

Habár már sétáltam fél órát az esőben, vettem egy meleg fürdőt, majd beszéltem a családommal, még mindig ideges és csalódott vagyok. Ezt az érzést nem lesz egyszerű kiűzni magamból. Na de kezdjük az elején.

Délelőtt elmentem az International House-ba, hogy kijelentkezzek Dániából. Hatalmas tömeg, óriási fejetlenség, de egy kis talpraesettséggel 15 perc alatt végeztem. Szuper, máris hasznos volt a napom!

Kihasználtam az alkalmat, és hazafele bementem 3 sportboltba is, hogy kézilabdát vegyek Gerinek. Óriási csalódás, hogy a 3 boltban összesen 2 féle férfi labdát árulnak, csak Selectet, és abból sincs választék. Jó, ez azért még nem a világ vége. 

Örömmel látom, hogy még csak 11:35, ami azt jelenti, hogy 12:00 előtt be tudok érni az egyetemre az International Office-ba aláíratni a papíromat. 11:50-re ott is vagyok az iroda előtt, de már mindenki ebédszüneten van. Nem vagyok boldog, jobb lett volna egyben letudni mindent, de még ez is túlélhető. 

Ebédelés alatt egy kis lazítás, majd nekiállok tanulni. ~14:00 körül már ír Bence, hogy nem lehet belépni a Neptunba. Ugyanis 16:00-tól tárgyfelvétel volt. 14:30-kor végre beenged. 5 percenként nyomogatom, hogy ki ne dobjon. 15:58, nagyon hosszan tölt. Még mindig tölt. Már elmúlt 16:00, de még mindig semmi. Végre tölt. Ééééééssss: “Service is not available” Itt azért már kezdtem kiborulni. Több ezredik próbálkozás után 16:20 körül végre bejutottam. Alapvetően mindent sikerült oda felvennem, ahova szerettem volna. Kivéve egy tárgyat: Szakszem 1. Félév közepe óta azon levelezem a tanár és a munkahelyem között, hogy milyen témákból lehetne írni, esetleg továbbfejleszteni TDK-ra, vagy valami. És persze, hogy mire bejutok, addigra ez a Tanárnő már betelt.... Elismerem, hogy itt azért már igazán kiborultam, de 1. még nem adtam fel, hogy bejutok, 2. Barbi megnyugtatott, hogy ez még nem a világ vége, mert így is meg lehet csinálni amit elterveztem, csak persze kevésbé szerencsés így, mintha csak egy tanárral kéne dolgoznom. 

Ahogy ebből lehiggadtam már is betelepedett a gombóc a gyomromba: 18:00-tól kézimeccs! Nem kicsi a tét: a világbajnokságon való bennmaradás egyben Olimpiai selejtezőt is jelent, kiesés esetén azonban gyakorlatilag minden elúszik. (rövid és szubjektív összefoglaló következik a meccsről)

Ilyen borzalmas kezdést nem gyakran látni. Eltelik 15 perc, és már azt beszéljük Anyukámmal, hogy nézni se kéne, mert magunkat kínozzuk... 20. perc környékén egy újabb erőlködős támadás után Tomori nekiugrik a falnak, faultolják, majd olyan következett, amit még soha nem láttunk: a kőkemény Tomori Zsuzsa teli torokból üvölt. És nem a hangerő, hanem a hangsúly volt ijesztő: “a térdem, a térdem!”. Csak attól, hogy hallottam és néztem, hogy mennyire szenved nekem is bekönnyezett a szemem, és még most is kiráz a hideg, ha rágondolok... Zseniális, elvesztettük az egyik legjobb játékosunkat, nem csak a VB-re, de valószínűleg a szezonra is.  Ezután olyan történt, amit azért ritkán látni. -6 gólról átvettük a vezetést. Ilyen 15 percet szerintem még nem produkált a válogatott soha. Összeállt a védekezés, bejöttek a támadások, és véégre volt kapusteljesítmény is. (20 percig nem is volt védésünk....). Egyértelmű, hogy rosszkor jön a szünet, de hát ezt innen már meg kell nyerni! Második félidőt legalább olyan rosszul kezdjük, mint az elsőt. Erőlködünk, egyéni akciók vannak, semmi nem jön össze... De! Már nem fiatal, épphogy visszatért, na de hát mégiscsak Görbicz Anitának hívják! 3 óriási és létfontosságú gólt lő, de az utolsó lövésbe belesérül a térde. Nem olyan komoly, mint Tomorinak, de azért bicegve tud csak lemenni. Amennyire felspannolta a csapatot Tomori sérülése, annyira visszavetette őket Görbicz-é. Nincs csapatjáték, a szélsőink mintha nem is léteznének, és úgy összességében, mintha semmi elképzelése nem lenne a játékosoknak (és persze a kapitánynak...) arról, hogy miről is szól ez a játék. Így persze nem meglepő, hogy a végig foggal-körömmel küzdő lengyelek átvették, majd megőrizték a vezetést. A vége: Lengyelország 24 - 23 Magyarország.  1 iciripiciri, de mégis nagyon fájó gól választott el minket az olimpiai selejtezőtől. (még van minimális esélyünk, de hát nem erre kéne játszani...)

Idegroham, csalódottság, düh, még nagyobb csalódottság. Sétáltam fél órát a zuhogó esőben, vettem egy forró zuhanyt, beszéltem a családommal, hallgattam zenét, és most írom a blogomat, és végre úgy érzem, hogy kezdek lehiggadni. Mindenesetre ma már semmi hasznosat nem fogok tudni csinálni, berakok valami filmet, hogy elterelje a figyelmemet. Holnaptól a tanulásra kell erősen koncentrálni, hisz pénteken vizsga, ma gyakorlatilag semmit nem haladtam, és nem állok jól egyelőre...

[bertabojte]

1 week left

Dec 13. Vasárnap. 22:50.  Teljesen véletlenül kezdem el most írni a blogomat, mégis valahogy úgy tűnik, hogy az univerzum akarta így: pontosan 1 hét múlva ilyenkor fog landolni a gépem Ferihegyen. 

1 hét, és megyek haza. Nagyon furcsa érzés. Egyik részről alig várom, hogy hazaérjek, lássam a családom, barátaimat, állataimat, a saját szobámban legyek, stb. Másrészről viszont az egész szituáció, az ittlét olyan, mintha nagyon hosszan álmodnék, és tudom, hogy 1 hét múlva fel kell ébrednem egy remek álomból.

Az eddig színes, fordulatos, völgyekkel és hegyekkel teli álom az elmúlt időben ellaposodott. Itt a vizsgaidőszak, szóval mindenki tanul. Vagyis már csak én, Fanni, Kitti, Zoli, Krisztián, egyiküknek sincs már decemberben vizsgája. De ez nem változtat azon, hogy szürke lett minden. Nincs időnk járni a várost, meg amúgy is, egyre hidegebb van, délután 4-kor már sötét van, és 7:30-kor még mindig nem hajnalodik. De hát, a tél már csak ilyen minden egyetemista számára, akár Dániában, akár Magyarországon tanul. 

Keservesen kutatva egy kis színfoltért Fannival ma elmentünk megnézni az új James Bond filmet. Hát, olyan tipikus “egyedül a világ ellen” film volt, az összes 007-es klisével. Nem volt rossz, egyszer nézhető, de én azért nem ájultam el tőle. Nagyon élénk színeket nem hozott, de legalább egy kis színt csempészett a tanulásba. 

Holnaptól kőkeményen vissza a tanuláshoz, kiegészítve némi adminisztrációval, hogy aztán a hétvégén már minden sínen legyen, és csak a pakolásra meg búcsúzásra kelljen koncentrálni. 

[bertabojte]

Vizsgalevezetés

Mint az előző posztomban megírtam, 12.03-án vizsgáztam. Fanninak még volt egy vizsgája 4-én, így addig nagy “ereszd el a hajam” nem lehetett. Csak hogy Fanni idegei nyugodtak legyenek, 3-án este leszállt egy barátnője, Zsófi. 

4-én este elmentünk Tivoliba Fannival és Zsófival. Elképesztő mekkora munkát belefektettek abba, hogy feldíszítsék a helyet. Mindenhol karácsonyfák és az egész hely fényárban úszik. Tényleg lélegzetelállító. Sajnos nekem nincsenek fényképeim, mert ugye a telefonom tönkrement, fényképezőt meg nem vittem. De majd megszerzem Fannitól. :D Ha már ott voltunk, felültünk Fannival egy körhintára, majd amíg ők vacsoráztak és elkortyolgattam egy kis forralt bort. 

Az eredeti terv szerint valami bárba mentünk volna szombat este, de végül máshogy alakult. Zoli bejelentkezett, hogy jönne ide Kittiékhez, és végül Fanni meg Zsófi is itt kötöttek ki, Krisztián pedig sütött pizzát.  Pókerezés alatt megtudtuk, hogy Fanninak nincsen “pókeri face”-e, majd pedig egy all-in után bezsebeltem mindent. :D

Ezután egy olyan játékot játszottunk, ahol cetlikre felírunk híres embereket, majd mindenki húz egyet, és ANÉLKÜL HOGY MEGNÉZI felragasztja a homlokára. Utána barkoba szerűen kérdezgetés megy körbe, amíg valaki ki nem találja, hogy ki van a homlokán. A játék alapvetően egész érdekes, de nekünk sikerült egy új szintre emelnünk. Megbeszéltük, hogy mesefigurákat írunk. Meg is írjuk, ki is húzza mindenki, majd Kitti gyönyörűen széthajtogatja a papírt, és megnézi. Jó, sebaj, írjunk újat, és mehet újra. Megint kihúzzuk, éés *dobpergés* Fanni kinyitja és elolvassa. :D Sebaj, Zsófi írt neki egy újat. Majd elkezdjük a játékot, első kör, első kérdés: Valami meséből vagyok? (mivel megegyeztünk, hogy csak mesefigurákat írunk, így ez elég redundáns kérdés volt :D )  A kezdeti nehézségek után egészen belejöttünk. Én eljutottam addig, hogy egy halat keresek, méghozzá az Arielből. Mivel a név kellett, így hiába tudtam pontosan hogy miről beszélünk, Fanni széles vigyorral nézte végig, amíg mindenki kitalálja a sajátját, én pedig szenvedek a zseniális - és kicsit gonosz - feladványa alatt. Btw a halacska neve Ficánka...

Remek egy este volt, nagyon sok nevetéssel, így tökéletesen ellazított minket a sok tanulás után. Más kérdés, hogy a pihenés nem tartott sokáig, ugyanis vasárnap már kezdődött újra a rohanás a mókuskerékben, és karácsonyig nem is nagyon lesz megállás. :/

[bertabojte]

1. vizsga, 50. poszt

Mai nappal (12.03) túl vagyok első CBS-es vizsgámon, amelyet Business Strategy-ből írtam.

Kicsit arról hogyan is néz ki a vizsgázás itt a CBS-en. Sokkal szigorúbb, mint otthon, az egyszer biztos. Külön Examination Hall épülete van a CBS-nek (a város totál másik végén, mint ahol a campus...), ahol a vizsgákat íratják. Ez két szintből áll, mindkét szinten két nagy teremmel. Itt több sorban sorakoznak a számítógépes kis “cubicle”-ok, ahova egy-egy vizsgázó lecsücsül. Ráadásul úgy van kialakítva, hogy a gépek egymással háttal vannak, vagyis az, hogy az előtted ülő monitorjáról less ki van zárva. És ez még nem minden. Annak érdekében, hogy a melletted ülő se lásson rá a monitorra egy műanyag fólia van ráragasztva, ami úgy transzponálja a fénysugarakat, hogy a monitor csak akkor olvasható, ha az ember közvetlenül előtte ül. Hát igen, “kicsit” komolyabb, mint otthon akár a BME-n, akár a Corvinuson. 

Tehát így ültünk le Kittivel egymás mellé a vizsgára. Ja igen, 9-kor kezdődött, de 8:45-re már a be kellett ülni, és nem hagyhattuk el a termet egészén 9:30-ig, se mosdóba se semmi. Ez a negyed óra arra ment el, hogy elmondták a szabályokat, illetve ez alatt volt időnk arra is, hogy a hozott segédanyagokat rátegyük a gépre, ugyanis open-book vizsga volt. 

A vizsga 9-13 óráig tartott, ami számomra talán épp elég volt. Az nem rossz, hogy open book vizsga, azért volt, hogy belenéztem az anyagba, hogy leellenőrizzem az adott framework hogy is van, de ez a 4 óra így is épphogy elég volt. Az, hogy valami anyagot ott keljen átnézni teljesen lehetetlen, ahhoz, hogy be lehessen fejezni.

Maga a vizsga egyébként egy esettanulmány volt 3 kérdéssel, amelyek 20%, 50%, 30%-ban teszik ki a vizsga értékelését. Azt ki merem jelenteni, hogy megbukni nem fogok, de ezen felül semmi mást nem merek mondani, ugyanis nem teljesen vagyok tisztában azzal, hogy mit várnak el. De nem csak én, mert Kitti sem tudja, szóval a hiba itt a rendszerben volt, nem bennem. :D

Ja, szerintem arról még nem írtam, hogy itt más az osztályzási rendszer. Ők úgynevezett 7-point osztályzási rendszert használnak. Ez a következőt jelenti:

-3

0

2

4

7

10

12

Ebből a -3 - 0 jelentenek bukást, a többi pedig már átment. Az, hogy ebben hol van a logika, azt ne kérdezzétek, én már minden matematikai szabályt megpróbáltam belelátni, de még nem sikerült megoldásra jutnom. Ha át akarjuk fordítani a magyar rendszerre, akkor az elvileg (a CBS honlapja szerint) az alábbi módon alakul (a színezést csak én raktam hozzá, hogy szebb legyen :D ):

A táblázatból látszik, hogy elvileg nem csak a feljebb felsorolt jegyek, hanem köztes jegyek is kaphatóak. De őszintén szólva nem igazán értem a rendszert. Az egy, ami érdekel, hogy itt is legalább a 2-es meglegyen, mert akkor már otthoni rendszerben is átmentem. Az, hogy utána hogy görbül már csak részletkérdés. :D

A vizsga javítása hivatalosan kb. 4 hetet vesz igénybe, szóval több, mint valószínű, hogy csak januárban kapunk eredményt...

Illetve azt sem meséltem még, hogy itt maga a vizsgázási rendszer is teljesen más. Érdekes, hogy számomra ez a rendszer tűnik borzalmasnak, míg Kittinek - aki itt végezte az alapképzését - pedig az otthoni tűnik annak. De hát ki mihez van hozzászokva.  Tehát maga a rendszer. Az időpontokat az egyetem írja ki, mindenki számára akkor kötelező a vizsga. Ha ezen megbuksz, vagy valamiért nem tudsz résztvenni, akkor általában februárban vannak a pótvizsgák. Ha ez sem sikerül, akkor elv. még kb 1 év múlva egyszer próbálkozhatsz, és ennyi. Tehát itt összesen 3 lehetőség van. Már ugye ez is eltér az otthoni maximális 6 vizsgalehetőségtől.  Ha valamilyen oknál fogva (pl vizsgaütközés, mint Fanninak) nem tudsz megjelenni az első vizsgán, akkor kérvényezni kell, hogy eleve csak a pótvizsgára mehess, és az számítson az első alkalomnak (vagyis még mindig maradjon 2). Na de hát őszintén, februárig az ember kismilliószor elfelejti, amit a félévben tanult... Számomra ez az “egy dátum van, és punktum” nagyon nem tetszik, de mint említettem, Kittinek meg az otthoni választhatós rendszer a fura. 

Szintén fontos különbség, hogy itt nem lehet javítani. Két lehetőséged van, mikor írod a vizsgát:

vagy feltöltöd amit írtál osztályzásra, és akkor ha nem bukás, mindenképp el kell fogadnod a kapott eredményt,  javítani nem lehet

vagy azt mondod, úgy érzed ez nem lett elég jó, és akkor “blank”-eled, vagyis üres dokumentumot adsz be (igazából külön gomb van rá a rendszerben)

Szóval ez megint csak szigorúbb, mint otthon, és igazából nem tudom, hogy jobb-e. 

Szintén érdekesség, és erre én otthon még a BME, Corvinus alatt nem láttam példát: van “otthoni feladat vizsga”. Ez azt jelenti, hogy van 1, 2 vagy 3 napja (persze megadott kezdő és végdátummal, nem csak úgy akármikor) az embernek arra, hogy az adott esetet elolvassa, és az ahhoz kapcsolódó feladatokra válaszoljon. Otthonról (értsd, akár a világ bármely pontjáról, szóval pl. Budapestről) is írható, csak fel kell tölteni határidőre az esszét. Nekem két tárgyam is (Google, ebay, Amazon - Networked businesses; BigData) ilyen lesz majd januárban, szóval kíváncsi vagyok az hogy fog kinézni. 

A napom többi részét Fannival, majd pedig a ma (12.03) érkező barátnőjével töltöttem, ami igazából az utazáson, ill. pizzázáson kívül tanulással telt, ugyanis Fanni holnap (12.04) délelőtt vizsgázik, ráadásul neki már a 2. lesz a héten, így érthető módon stresszes volt kicsit. 

Most a hétvégére nyugi lesz, majd azért lehet elmegyek Fanniékkal valamerre kicsit, de egyébként már teljesen rá vagyok pörögve a női kézilabda világbajnokságra. Szombat este rajtol, így alig várom, hogy szurkolhassak innen CPH-ból, a magyar közvetítést nézve a szintén Dániában játszó magyar válogatottnak! HAJRÁ MAGYAROK!!!

Ui.: mint a címből is látszik, ez már az 50. posztom volt, ami azt jelenti, hogy átlagosan 2,14 naponta (107/50) írtam egy posztot. :O Ez számomra teljesen meglepő. :D

[bertabojte]

Lakásgondok és happy end

Namármost az eddigi egy-két posztomból érezhettétek, hogy a körülmények, ahol 3 hónapon át laktam nem voltak éppen az ideálisak. A szobám - pláne némi fejlesztés után - nem volt rossz, a fürdőszoba is elviselhető volt, de a konyha már a kezdetektől hagyott “némi” kívánni valót maga után.

Mint az előző posztokban írtam, nov. 12-20 között egy fantasztikus túrán vettem részt, vagyis 8 teljes napon át nem laktam a néni lakásában. Ahogy fáradtan, este 10-kor, cuccokkal megpakolva belépek a lakásba, a konyha a következő állapotban fogadott (figyelmeztetés, nyugalmat megzavaró képek következnek)

Hát képzelhetitek, hogy mennyire kiborultam... A hétvégén az ítéletidővel volt más a fejemben, ami elterelte a figyelmemet, de vasárnap estére már teljesen ekörül forgott minden gondolatom. Hétfőn este próbáltam beszélni a nénivel, aki kb annyit közölt, amikor kérdeztem, hogy mit tervez tenni a legyek ellen, hogy “az ablakot biztos nem nyitom ki, mert nem mennek ki a hidegbe...”

Kedden Fanni volt olyan kedves, hogy bár a vizsgák nagyon a nyakában vannak, mégis megengedte, hogy átmenjek, és náluk főzzem meg  a tejszínes-zöldséges-csirkés szószos tésztát. Mikor átértem hozzájuk, láttam a riadalmat az arcán, ahogy meglátott, mert én teljesen szét voltam esve, gyakorlatilag folyamatosan a sírás határán álltam. Kis túlzással az életemet mentette meg, mind a lelki, mind a konyha kisegítéssel - mert előtte nem ettem semmilyen normális kaját, amióta hazaértünk. (Fanni szegény itt még nem tudta, hogy ez csak a jéghegy csúcsa...) Még hazafele benéztem 4 különböző, kisebb nagyobb szupermarketbe, hogy keressek valami légyírtó szert. Sehol nem találtam. Na itt már a teljes kétségbeesés kerülgetett.

Szerdán délután bementem a Housing Departmen-re az egyetemen, hogy segítséget kérjek. Ők mondták, hogy sajnos nem tudnak sokat segíteni, de menjek el az ingyenes jogi tanácsadó szolgálathoz, ők tudni fogják, hogy mit tehetek. Nem kellett kétszer mondani, már aznap este elmentem. Egy nagyon szimpatikus férfi és nő lettek a tanácsadóim. Mikor megmutattam a képeket, azt hittem a nő rosszul lesz. XD Némi tanácskozás után (dánul), közölték, hogy van egy elképzelésük, de le kell ellenőrizniük a főnökükkel. Amíg kimentek, én az asztalra borulva imádkoztam, hogy azzal jöjjenek vissza, hogy fizetés nélkül, azonnali hatállyal költözhetek. Hála Istennek, tényleg ezzel tértek vissza, és láttam rajtuk, hogy ők is őszintén örülnek. Amíg fogalmazták a jogi levelet a néninek, a férfi még meg is kérdezte, - kicsit aggódással a szemében - hogy “mindennek ellenére jól érezem-e magam Dániában, nincs-e róla rossz benyomásom?” Megnyugtattam, hogy igen, mindennek ellenére nagyon jól érzem magam - és láttam, hogy őszintén örül a válaszomnak. Ezen a ponton ott tartottam, hogy szuper, kezemben van a levél, hogy költözhetek, anélkül, hogy decemberi lakbért kelljen fizetnem a néninek. De felmerül jogos kérdés részetekről, hogy vajon hova?

Már kb mióta visszaértünk a túráról, Fanni mondta, hogy ő megpróbálhat beszélni a főbérlőjével, és valószínűleg ez is történt volna, ha teljesen véletlenül bele nem futok Kittiékbe az egyetemről kijövet, szintén szerdán (délután). Itt még ugye nem volt a kezemben a jogi tanács, de azért elmondtam nekik a szitut, meg mutattam fényképeket, és voltak olyan aranyosak, hogy felajánlották, hogy ha kedvező a jogi tanács, akkor náluk meghúzhatom magam a maradék 3 hétre. Így este írtam nekik, hogy jogilag költözhetek, tényleg mehetek-e. És igen volt a válasz. :D

Szerda estém, és csütörtök délelőttöm a pakolással ment el. Elképesztő, hogy mennyi cuccom van :O o.O De végül valahogy csak befértem (a sok kajával, meg a külső monitorommal együtt - hisz mindjárt itt a női kézi VB!). Na de még hátra volt egy nehéz, kellemetlen, de megkerülhetetlen dolog. Beszélni a nénivel. Muszáj leírnom ez hogyan zajlott, mert amikor már azt hittem, hogy nem lehet rosszabb, akkor a néninek sikerült rátennie még egy lapáttal... (a beszélgetés nem pont így zajlott, de a lényeget összefoglalom)

- “Carol, beszélnünk kell a konyhai körülményekről. Én így nem tudok élni, ez elviselhetetlen.” - “Mire gondolsz?” - “Arra, hogy a konyha koszos, undorító, és tele van legyekkel. Így nem lehet főzni meg semmi” - “Dehogynem lehet. Nagyon egyszerű. Bemész a konyhába, felrakod az lábost, és amíg meleg, addig úgysem mennek a legyek a közelébe. Utána mikor készen van, gyorsan kirakod a tányérodra, gyorsan beszaladsz vele a szobádba, ahol megeszed, majd utána kimész a konyhába és elmosogatsz. Én is ezt csinálom.” - “Igen, ez így igaz, de hát nem lehet előkészíteni semmit, mert minden felület piszkos.” - “Mondjak egy példát, hogy hol piszkos!” (megjegyzem, itt azt hittem eldobom az agyam (tudom, magas labda, lecsapom magamnak, hogy nem fog nagyot csattanni XD :D - ValamiAmerika4ever :D)) - “Hát az asztal, a polcok, meg úgy összességében minden.” - “Jajj, hát az a Pavel hibája. Tudod, ő férfi, és neki nincs szeme olyanokra, hogy ha valami kicsit kifolyik, vagy ilyesmi. Nem takarítja fel. De majd beszélek vele.” - “Oké, de ez még mindig nem oldja meg a légy problémát. “ - “Arra már kihelyeztem csapdákat, azok hosszú távon meg fogják oldani” (megjegyzés: ezek a csapdák ecetes salátalevet jelentenek egy-egy pohárban kirakva, annak reményében, hogy a legyek majd beleszállnak. A legyekre nem hat, csak a muslincákat vonzza) - “Én 3 hét múlva megyek haza, nekem nincs időm a hosszú távra.” - “Akkor majd beszélek a szomszéddal, hogy átmehess oda főzni.” - “Carol, az nem megoldás. Nekem vizsgáim vannak, nincs időm arra, hogy egyeztessek mással, meg egyébként sem akarnám őt zavarni, harmadrészt pedig ez csupa macera, hogy akkor oda mindent átcipeljek, meg vissza” - “Jó, akkor majd holnap felseprek.” - “De az megint csak nem fogja eltüntetni a legyeket. Ráadásul már a fürdőszobában is bent vannak.” - “Persze, hiszen ott van víz. Oda járnak inni. De azért kimegyek most, és megnézem, hogy mit tehetek” Ezen a ponton átsétáltunk a konyhába. -”jajj, nézd, el is tűntek a legyek.” (mert a falon, a plafonon, meg a polcokon tanyáztak) -”Dehát itt is, itt is, és itt is van egy csomó” - mutatom neki. -”jajj, hát tényleg. Na nézzük mit tehetünk.” Ezen a ponton megpróbálta egy seprűvel, majd egy ronggyal a kezében lecsapni a legyeket. “Meglepő” módon elrepültek előle. - “Hehe. Ezek gyorsabbak mint én!” - és közben nevet a néni, és csapkodja a falat a seprűvel. Hát ezen a ponton nem tudtam eldönteni, hogy sírjak, nevessek, vagy egyszerre mind a kettő. Itt még mondtam neki,  hogy ez így látványosan nem működő megoldás. Erre a néni kicsit sértődötten eldörmögte a “bajsza” alatt, hogy “jólvan, akkor elkezdhetsz keresni valami más helyet”. Én itt ugyan hozzátettem, hogy már van, de nem hiszem hogy hallotta...

Elmentem dán kurzusra, ahol közölték, hogy a 17-ei vizsga inkább a jövő héten lesz (pont aznap, amikor Business Strategy-ből is vizsgázom), szóval az amúgy is fáradt, ideges, szomorú, izgatott hangulatomra még ez is rátett egy lapáttal.

Vége a dánnak, és Fannival elindultunk vissza a nénihez, hogy kicucculjunk. Itt jön be, hogy szegény már elkezdte felfedezni, a jéghegy víz alatti részét... Fanni már a lépcsőházban rosszul volt, hogy már itt büdös van. Mikor beléptünk a lakásba, azt hittem kifordul. XD A konyhába belépve meg azt hittem, hogy rosszul lesz. XD De végül sikerült mindent összepakolni. Kimegyek, beszélek egy pár szót Pavel-lel, mikor is kijön a néni. Elkezd nekem magyarázni, hogy a valamelyik ilyen lakáskeresős oldalon milyen jó helyek vannak. Mondom ez szuper, de nekem már van helyem barátoknál. “Jó, de akkor is így egy héten belül költözöl, nem?” “Hát nem igazán, merthogy inkább 10 percen belül.” Na itt bevágtatott a konyhába, sértődött stílusban odavágta, hogy írjam le a telefonszámom, ha jönne valami levél vagy ilyesmi, és ezzel “könnyes” búcsút vettünk egymástól.

Na a cuccolás megintcsak megér egy misét. 3 nagy batyu, meg 2 kisebb szatyor. Nálam a nagybőrönd a nagy batyuval, Fanninál a kisbőrönd a kisebb szatyrokkal (hisz nehogy már ő cipekedjen sokat, így is annyira rendes, hogy segített). Én azt hittem, hogy sérvet kapok, mire elértünk a buszmegállóba. De sikerült! Innen busszal 3 megálló, majd fel a metróra, és már szinte ott is vagyunk. A metróhoz kihívtam Krisztiánt, hogy nem segítene-e a batyut cipelni. Ez jó ötlet volt, mert így tudtunk haladni anélkül, hogy én 10 méterenként megállnék. Még egy utolsó nagy erőfeszítés, és fel a 4. emeletre. De ez is megvolt!

Mindezt 18:30 körül volt. Fanni még maradt kb 22-ig, közben hazaért Kitti is, és végül elfogyott 2 sör, meg 5 Sommersby. Mi persze még utána folytattuk a traccspartit, így bőven éjfél volt, mire egyáltalán oda eljutottam, hogy fürdés. De végre nagyon jó hangulatban, nyugodtan mehettem aludni. Mostmár a legnagyobb aggodalmat a vizsgák jelentik, de eddig is mindig sikerült, most is fog. :D

Ezen a ponton meg kell jegyeznem, hogy mennyire szuper barátokat sikerült itt szereznem, és hogy mennyire hálás vagyok nekik. Fanni végig tartotta bennem a lelket, segített amiben csak tudott. Kitti és Krisztián, akik befogadtak. Meg persze a családom is, akik minden este (meg akár napközben is) végighallgatták, ahogy kiborulok nekik, és szintén mindig megnyugtattak, és újra erőt adtak.  Ilyen helyzetekben érzi át az ember igazán, hogy mit jelent a család és a barátok. :)

Ui.: Azt tegnap realizáltam, így hogy kikerültem a büdös lakásból, hogy minden ruhám (az is, amit pár napja mostam, és a szekrényben volt azóta) iszonyatosan cigiszagú. Undorító. De majd kimosom őket szép lassan a következő napokban, és remélem akkor már nem lesz ilyen probléma sem, és tényleg végleg megszabadulhatok a néni minden “ajándékától”...

[bertabojte]

Scanbalt_Ráadás

2015.November 12-20. eddigi életem egyik, ha nem a legjobb 8 napja volt. Még soha nem jártam 8 nap alatt 4 országban, és szerintem még soha nem nevettem ennyit 8 nap alatt. :D

Ehhez persze elengedhetetlen volt Fanni, Zoli és JC. Érdekes egyébként, hogy milyen jól bírtuk ezt a bő 1 hetet együtt. Tényleg 0-24 órában együtt voltunk, ebből ráadásul 4 éjszakát egy 9 négyzetméteres kabinban töltöttük. Még az első nap Stockholmban volt némi pufferidő, amíg megszoktuk egymás stílusát, de utána tényleg azt kell hogy mondjam, hogy egyszer sem vesztünk össze, de még csak nagy nézeteltérés sem volt. Persze, mind a hárman eléggé határozott és vezető személyiségek vagyunk (hisz kijöttünk külföldre, ami azért már sok mindent elmond), így nem bírtuk megállni, hogy ne mindig a mienk legyen az utolsó szó, vagy épp nekünk legyen igazunk (természetesen itt most személyenként külön gondolom), de mindhármunknak van még egy fontos tulajdonsága: képesek vagyunk saját magunk kárán is nevetni. Vagyis amikor Fannit megcsípte egy bogár, vagy épp Zoli ivott az orosz csapvízből (ami nem ajánlatos) vagy nekem beázott a cipőm, vagy épp elromlott a telefonom, vagy amikor Fanninak letiltott a bankkártyája soha nem estünk - nagyon - kétségbe, sőt, végül mindegyik szituációt sikerült a nap legnagyobb poénjává alakítani, és mindannyian teli torokból nevetünk rajta azóta is.

Egy pár aranyköpés, ami valószínűleg senki másnak nem lesz vicces rajtunk kívül, de szeretném ha megmaradna, és bármikor visszakereshetnénk, hogy akkor is jót nevethessünk rajta.

“- ha az éjjel meghalnék...” - “akkor itt hagyunk a p*csába!”

“Zoli nyújtja a vitamint, Berta a vizet, Fanni pedig mint a kiskirálylány várja hogy kiszolgálják”

“Davaj, Davaj” - “Zoltán, speak English! I can’t understand you when you speak Hungarian!”

“JC és a zuhany”

“Is the tap water drinkable?” - “No, you shouldn’t drink from the tap water” - “That’s great, because I just did”

“Buszon kihulló gumipapucs”

“Hajnali 3-kor felhúzni az ágyneműt, összekeverni a paplant a lepedővel, és fellélegezni, mikor Kinga belibbent, hogy kisegítse Zolit.”

“Zoli, a fényképező, és az indiai nő (dwarf) esete” - “That’s no good. Do it again!”

“a trafikos, az elromlott ajtó, és a “dwarf” esete”

“No smiling in mother Russia”

“40 perc várakozás, hogy felszabaduljon a zuhanyzó, majd végül mégsem fürdés, hisz “you know the problem...””

“I didn’t wanted to dance too much (pattogott mint a nikkelbolha) so I wouldn’t sweat. So I don’t have to get my shower stuff out of the bag”

“A canon az mit jelent?”

“Zoli és a fordítva felvett kucsma”

“A Rema szatyor az új státusz szimbólum a finance guy-ok között”

[bertabojte]

Scanbalt_7. nap - Stockholm

November 20.

Menetrend szerűen reggel 10-kor ki is kötött a hajó Stockholmban.  A hajón egyébként megint néztünk elődadást, ami nem űberelte az elsőt, de azért élvezhető volt. Meg most a 2. szinten, azaz igen alacsonyan voltunk elszállásolva, ami bevallom egy kicsit klausztrofóbikus és pánik szerű érzéseket keltett bennem, hiszen ha bármi történt volna, akkor mi vagyunk a legmesszebb a tetőtől... De semmi baj nem történt. :D

Hosszú séta a csomagokkal, mire elérjük a metrómegállót, majd be a Central Stationra. Itt lerakjuk a csomagokat, reggeli-ebédelünk a Mekiben, majd irány a város! 

Ma a Vasa múzeumot néztük meg. Nagyon érdekes kiállítás, ami egy 1628-ban elsüllyedt, majd 333 év után, 1961-ben teljes egészében kiemelt svéd hadihajót mutat be. Pont szerencsénk volt, mert itt is épp akkor indult az angol túravezetés, mikor mi odaértünk. Hihetetlen, hogy milyen jó állapotban fennmaradt ez a hajó, 93%-ban eredeti, a maradék pedig rekonstruált.  Ráadásul hatalmas a hajó, mert zászlóshajónak építették. Még egy érdekessége, hogy becsélések szerint 20-25 percig tartott méltóságteljes menetelése, ami alatt kicsit több, mint 1 km-t haladt, mielőtt elsüllyedt. 

A múzeum után vissza a Central Stationra, összeszedtük a csomagokat, megvettük vacsoránkat megintcsak a Mekiben, majd irány a reptér. Most végre sikerült bőven odaérni, mert nagyon szerettük volna elkerülni, hogy ide is épphogy befussunk, és izgulni kelljen. Kellemes meglepetés, hogy a gépes check-in alatt kiválaszthattuk, hogy hova szeretnénk ülni, így egymás mögé ablak mellé kértük a jegyeket. 

Csak hogy keretes legyen a történet, miután mindenki beszállt a gépbe, a pilóta egyszer csak bemondta, hogy még azért nem indulunk, mert egy kisebbfajta technikai probléma adódott, és még annak az elhárításán dolgoznak. Ez sosem hangzik megnyugtatóan egy repülőn, de a malmöi vonatutunkat tekintve mi meg pláne kicsit kiborultunk tőle. De végül felszálltunk, és az erősebb turbulenciától eltekintve sima utunk volt hazafele.  Nekem még egy külön “élményt” jelentett, hogy a leszálláskor a kabinnyomás és a megfázásom kombinációjaként erőteljesen bedugult, majd megfájdult a fülem, de hál’Istennek a földet éréssel az is elmúlt, és végre megérkeztünk Koppenhágába.

Ui.: itt egyelőre nincsenek fényképek, mert a telefonom tönkrement, a fényképezőm meg lemerült, és még nem volt arra idő a hétvégén, hogy Fanni feltöltse a fényképeit. De majd ha megtörténik, akkor lesz egy pár nagyon impozáns kép a Vasa-ról ;)

[bertabojte]

Scanbalt_6. nap - Helsinki

November 19. 

A mai program Helsinki volt. Kb. 6 órát töltöttünk itt, ebből volt egy 2 órás guided tour, ami alatt gyakorlatilag mindent meg is néztünk.  Aranyos városka, svéd és orosz beütéssel a történelmükre visszatekintve, de túl sok érdekes dolog nincs itt. 

További képek itt.

Mondjuk biztosan jobban tetszett volna a város, ha nem fájna ennyire a torkom. Minden évben eljátszom ezt, így persze most is túl kell esnem rajta.  De hát csak magamra vethetek, hogy nincs egy normális téli cipőm, kabátom (szétjön a zipzárja), stb., hiszen én vagyok az, aki nem szeret vásárolni, így persze a végére minden cuccom selejtes lesz...

Csak hogy fokozzuk kicsit, ma a telefonom beadta a kulcsot. Ebédnél még vígan neteztem rajta, majd mikor 4-kor újra előveszem a zsebemből már se kép se hang, és semmire nem reagál... Épphogy 3 hónapja, hogy megvettem... Még az a szerencse, hogy van kint egy másik telefon, amit ugyan a magyar kártyámmal nem tudok használni, meg bár okos telefon, azért limitáltak a lehetőségei, de legalább van ha valami vészhelyzet van.  De hogy hogyan fogok egy hónapot kibírni az okostelefonom nélkül az még egy rejtély...

Holnap reggel 10 körülre érünk Stockholma, majd még kicsit várost nézünk és az este 8-as géppel irány újra CPH.

[bertabojte]

Scanbalt_5.nap - Tsar Village

November 18.

Ma utolsó napunkat töltöttük St.Pétervárott, ami alatt a Tsar Village-t fedeztük fel. Újabb gyönyörű palota, sok-sok aranyozással, óriási kerttel, minden ami kell egy igazi nyári cári lakhelyhez. 

További képek itt.

A városba visszafele menet megnéztük a kevés megmaradt Lenin szobrok egyikét, majd még volt időnk ebédelni is. 880 HUF-ért leves, hússal töltött palacsinta, édes palacsinta és 0,5 liter tea.  Az a jó, hogy itt még a magyar is gazdagnak érzi magát. :D

Sajnos a metróba végül nem jutottunk el, de így is sok mindent láttunk. Az viszont biztos, hogy ide több kellett volna, mint 3 nap, hogy mindent megnézzünk, amit érdemes.

Pár dolog amit az oroszokról ezalatt a 3 nap alatt megfigyeltem. Nem egy barátságos népség. Mogorván mennek az utcákon, ha meghallják, hogy külföldi vagy, akkor még inkább mogorvábbak lesznek. Skandináviával ellentétben itt kb senki nem beszél angolul, sőt, még ki is nevettek minket, amikor megkérdeztük, az egyik ebédnél, hogy beszélnek-e angolul... De a nemzetközi mutogatással végül csak boldogultunk valahogy :D

Ja igen, azt még nem említettem - de hát ez már szinte természetes -, hogy a túrán is van rajtunk kívül még egy magyar, Kinga. De hát már meg sem lepődök. :D

Ma a Tsar Village kert körbejárása alatt sajnos kiderült, hogy lyukas mindkét bakancsom talpa, így ma a havas/latyakos kerti séta alatt sikerült rendesen megfáznom. Egyenlőre nagyon szenvedek itt a hajón Helsinki fele. De majd csak kiheverem. 

Ma 6. napja, hogy elindultunk, és azt kell mondjam igazán összeszoktunk Fannival és Zolival. Az egyszer biztos, hogy nagyon furcsa lesz 2 nap múlva visszacsöppenni a koppenhágai kis életünkbe. 

Holnap napközben Helsinki, majd irány vissza Stockholmba. 

[bertabojte]

Scanbalt_4. nap - Ermitázs

November 17. 

Ma az Ermitázs palotát látogattuk meg, amit más néven téli palotának hívnak. Több mint 3 millió (igen, jól írom) kollekció található itt, többek között Leonardo da Vinci, Tiziano, illetve Rembrandt is. 

Gyönyörű hely, elképesztő művészettel, és természetesen mint itt minden - ez is hatalmas.  10:30-14:00-ig voltunk itt, ebből 12-ig idegenvezetéssel, így sok érdekeset és hasznosat hallottunk. 

Mivel reggel épphogy volt időnk bekapni egy falatot, így már nagyon éhesek voltunk, szóval betértünk az első Tapemok-ba, amit találtunk. Ez lényegében az itteni Nagyi Palacsintázója. Kiadós finom ebéd, majd irány a Spilled Blood Church, ami egyszerűen lenyűgöző. A belső tér minden négyzetcentimétere mozaikkal van kirakva, ami minden bizonnyal egyedivé teszi a világon. 

Ahogy itt végeztünk elkezdett havaseső esni, így először kerestünk egy supermarketet, (ami nem volt olyan egyszerű, mint hinnétek), majd csendespihenő a hostelben. 

9-kor pedig indult a limuzin tour a város körül. A nevezetességeknél megálltunk, de egyébként a többiek részéről főleg az ivásról szólt. Azért mi is megosztoztunk egy üveg vodkán 4-en az amerikai új barátunkkal, de hát a többiek mellett ezzel labdába se rúgtunk. De azért így is nagyon jól szórakoztunk. :D A bár ahova tovább mentünk nem volt se olcsó, se jó, így elég hamar vissza is mentünk a hostelbe. 

További képek itt.

Holnap 8:45-kor kicsekkolás a hostelből, majd irány a Tsar Village, ahonnan pedig már majd vissza a Helsinkibe tartó hajóra. 

[bertabojte]

Scanbalt_3. nap - St.Pétervár

November 16.

Ma megérkeztünk St.Pvárra. Határon útlevél ellenőrzés. Meg kell, hogy mondjam, hogy a schengeni határok után ez ijesztő volt. De végül a teljes csapat minden probléma nélkül átjutott.

Ma egész nap buszos városnézés volt. Nagyon jó guide-ot kaptunk, sok-sok épületet megmutatott és még több storty-t mesélt.

Kicsit St.Pvárról: Első: Hatalmas. Második: minden épület is hatalmas, ráadásul minden 2. épület egy “palace”. Szép város, de nagyon érezhető, hogy ez más világ. Teljesen különböző, mint amit általában Európában megszokhattunk, ráadásul kicsit olyan, mint egy időutazás. Itt a “bkv” buszok/villamosok olyanok, mint ami nálunk már csak nosztalgia járat, sok a régi kocsi, sőt, láttunk egy -használatban lévő - Lada rendőrautót is!

Délután 2 óra körül megálltunk ebédelni. Mi egy orosz gyorsétterem szerűségbe tértünk be, ahol 600 (azaz hatszáz!) forint értékben ettem levest, főételt és ittam 0,5l meleg teát is! :O

Ja igen. Természetesen hideg van. Igazából olyan 0 °C körüli, de fúj a szél, így hidegebbnek tűnik. De eddig egész jól bírjuk. :D

A hostelünk nagyon jó helyen van, kulturált is, de ami még jobb, hogy Friends! hostel a neve :D (bár a képeken kívül más nyomát nem látni a sorozatnak). De azért így is már csak ettől eszembe jutott sok-sok jelenet, vagy épp ahogy Annával a BME-n előadáson épp valamelyik poénon nevetünk. :D

Most majd megyünk Russian Folk Dance-re, majd bulizni utána. A Folk Dance show-ra bkv busszal jutottunk el. Egy jegy 28 rubel, ami kb 110 HUF, szóval nem éppen drága. Maga a show az egyik palotában volt a millió+1 közül, ami kívülről, belülről is gyönyörű. Wellcome pezsgő, majd a szünetben újra pezsgő, üditők és falatnyi kis szendvicsek.

A show nagyon jó volt, sokféle néptáncon kívül élőzene és éneklés is volt, illetve kis apró jelenetekkel, mimikával folyamatosan egy kis humort csempésztek a történetbe az előadók. Az egyetlen amit kicsit sajnáltam, hogy balett rész nem volt az előadásban, de hát mindent azért nem lehet. :D

Épphogy visszaértünk a hostelbe, már indultunk is a közeli klubba. 400 HUF volt a belépő, majd csalódásunkra a vodka shot-ot 600-ért mérték, és ezzel el is fogyott minden pénzünk, amit magunkkal vittünk. Nem mondhatnám, hogy a legjobb volt a hely, de azért pár órát elvoltunk.

További képek itt.

Sajnos pénzünk váltva nem sok maradt, ráadásul reggelink sincs, így kelhetünk korán, hogy a 10 órás Ermitázsba indulás előtt még legyen idő mindkettőre.

[bertabojte]

Scanbalt_2. nap - Hajózás

November 15.

Szóval a mai nap tényleg csak utazással telt.  Az út Helsinkibe ~2,5 óra volt, majd kb. ugyanennyi várakozás után indultunk el St.Pétervárra. Ugyanúgy mindkét hajó hatalmas, mint amivel Tallinnba mentünk, illetve bárok, diszkók, kaszinók, sőt még edzőterem és mozi is van itt. :O

Ma igazából 3 említésre méltó dolog történt. 

Este elmentünk a hajón megnézni az előadást. Komolyan úgy éreztem magam, mintha egy luxus hajón lennék. Szép, vékony orosz csajok több különböző táncot adtak elő, amíg átöltöztek, addig pedig vagy egy nyálas orosz fickó énekelt, vagy egy másik szaxofonozott. A csajok és a szaxofonos nagyon jók voltak, az tényleg színvonalas volt. Ez sajnos a következő produkcióra már nem mondható el. Felhívtak embereket a színpadra, és japánt kellett visszaismételniük, vagy egy érmét a fenekükkel összeszorítva A-ból B-be elsétálni... Az ezt követő zenekar egészen jó játszott, de sokat nem hallgattuk, mondván, hogy már késő van. 

Sétálunk kifele a bárból, mikor is észrevettük, hogy a TV-ben a Magyar-Norvég focimeccset adják! Kis számolgatás, átgondolás után (az időeltolódás miatt) arra jutottunk, hogy ez minden bizonnyal a visszavágó mérkőzés, méghozzá élőben! Zolival ott maradtunk, és a megnéztük a 2. félidőt. Bár alig hittünk a szemünknek, hogy nyertünk, pláne hogy ezzel kijutottunk az EB-re (!!!), de minden magyar focival való ellenszenvem ellenére tényleg nagyon örültem én is. 

A szobába visszatérve a nagy fáradtság, vagy az öröm, vagy csak az orosz levegő hatására, olyan stádiumba jutottunk, hogy gyakorlatilag 1-1,5 órán keresztül folyamatosan teli torokból nevettünk, és ontottuk magunkból a jobbnál jobb poénokat :D

Reggel kikötünk St.Pváron addig pedig egy kis alvás következik. 

Ja és ugye elhagytuk az EU-t, jött is az sms, hogy a hívásindítás díja 720 Ft/perc...

[bertabojte]

Scanbalt_1. nap - Tallinn

November 14.

Mai napunkat Tallinn aprócska világában töltöttük.  Érkezés után egy vezetett városnézéssel körbejártuk az óvárost, ahol hangulatos régi épületeken kívül a parlamentet, a régi városfalat, Tallinn legmagasabb templomtornyát és egy gyönyörű ortodox templomot is megnéztünk. Az idegenvezető sok érdekességet is mesélt hozzá, például, hogy aki a legmagasabb tornyot építette egyezséget kötött a városvezetéssel: ha a városvezetés kideríti a nevét, akkor nem kéri a fizetséget. A torony már majdnem készen volt, mikor a vezetők sikeresen kiderítették az építő nevét, aki bánatában levetette magát a toronyból...

A túra után találkoztunk Bencével, aki itt tölti Tallinnban Erasmus félévét.  Elvitt minket a Kadriorg Palotához - nekem nagyon tetszett ez az épület -, illetve lementünk a tengerpartra is. Majd visszamentünk az óvárosba, ahol Fanni és Zoli kipróbálták az észt konyhát, én meg egy forró teával melegítettem fel magam. 

Egy kis pihenő után kocsmatúrára mentünk, amire Bence is befizetett. Hát egy magyar vagy akár dán kocsmatúrával nem lehet összehasonlítani, de azért jót beszélgettünk közben - hisz Bencének mindig van egy története ;) :D

Tallinn egy nagyon szép kisváros, ahhoz, hogy úgy igazán megnézzük talán kellett volna még egy nap, de így is felfedeztük a város főbb nevezetességeit - meg azért Bencét is jó volt látni. :)

További képek itt.

Holnap 10-kor elhagyjuk a hostelt, majd egész nap hajózni fogunk (Helsinki, majd onnan rögtön tovább St.Pétervár), hogy hétfő reggelre odaérjünk. 

[bertabojte]

Scanbalt_0. nap - Stockholm

November 13. 

Egy nagy kávé, és pár falat után reggel 8-kor elindulunk, hogy felfedezzük Stockholmot. 

Bruno (brazil srác) beszámolt nekünk arról, hogy Ő mit csinált itt, így volt egy elképzelésünk. A tervünknek végül csak a felét néztük meg, de kiegészítettük mással. 

Elmentünk a City Hall kertjébe, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a szigeteken elterülő városra. Majd folytattuk tovább Stockholm egyik szigetére, amelyen a Királyi Palota és az óváros fekszik.  Itt sétálni tényleg olyan volt, mintha visszamentünk volna az időben. Láttunk őrségváltást, majd befizettünk a palotába is. Azt kell mondanom, ezek a svéd királyok is megadták ám a módját! :D

Sajnos annyi időnk már nem volt, hogy egy másik szigetre is átmenjünk, így inkább bementünk itt a Nobel múzeumba. Nagyon sokmindent megtudtunk a Nobel díjról, tényleg nagyon érdekes volt. 

Addig nézelődtünk, míg persze megint rohantunk, de végül bőven elértük a hajót.  Akkor egy kicsit a hajóról: hatalmas. De tényleg. 9 emelet, 2 diszkó, 3 étterem, Casino, szauna, bolt, stb. Tisztára luxus feeling. A szoba mondjuk már kevésbé, az csak egy apró luk. Zoli, Fanni, Én, és egy JC nevű amerikai-francia srác vagyunk, de sok jó ember kis helyen is elfér. :D

További képek itt.

Holnap kb 11-re érünk Tallinnba, mi pedig már most alszunk - este 9-kor fogalmazom ezt - hisz a vonaton szinte semmit nem sikerült.  Ja és képzeljétek, a hajón sincs wifi, és csak 1 konnektor van 4-ünkre...