Pintér Sándor és a magyar hálózati hatalom korai modellje
Az előző részben Pintér Sándor pályájának kezdetét követtük végig: hogyan lett a rendőrségi hierarchiában gyorsan emelkedő vezetőből a rendszerváltás utáni magyar állam egyik legfontosabb biztonságpolitikai szereplője.
Már ott kirajzolódott egy különös érzékenység. Pintér pontosan értette, mi volt a korszak valódi valutája: az információ, a kapcsolat, az intézményi hozzáférés, és azok a hálózatok, amelyek a formális állami működés mögött is mozgásban tartották az országot.
A folytatás innentől válik igazán érdekessé.
Pintér Sándor emelkedését nem látványos fordulatok segítették leginkább, hanem az alkalmazkodás, az átrendeződés és az áthelyeződés kivételes képessége.
Rendőri vezetőként, majd később üzletemberként is olyan térben mozgott, ahol a biztonsági cégek intézményi hozzáférést jelenthettek, a rendőrségi alapítványok közelséget, a vagyonvédelmi megbízások pedig önkormányzati és állami szerződéses világot nyithattak meg.
Ez a mintázat a kilencvenes évek közepén válik igazán láthatóvá.
Pintér Sándor 1991 és 1996 között az ORFK élén állt. Ez a rendszerváltás utáni magyar állam egyik legsűrűbb időszaka volt: privatizáció, olajügyek, alvilági leszámolások, Tocsik-ügy, rendőri vezetőcserék, a biztonsági piac gyors kiépülése.
A közbiztonság ekkor már nemcsak állami feladat volt, hanem piaci lehetőség is.
1996 végén a Tocsik-ügy az MSZP-SZDSZ-kormány egyik legsúlyosabb politikai botránya lett. A korabeli sajtó szerint a rendőrség ebben az időszakban Boldvai László MSZP-s képviselő, pártpénztárnok mentelmi jogának felfüggesztését kérte.
Ez figyelemre méltó pillanat.
A nyomozati irány ekkor már kormánypárti politikai szereplőket is érinthetett. Röviddel ezután Pintér Sándor távozott az ORFK éléről.
Ez értelmezhető egyszerű politikai vezetőcserének is, az időzítés azonban nehezen hagyható figyelmen kívül.
Egy kormánypárti szálakat is érintő nyomozati mozdulat. Egy országos rendőrfőkapitány gyors eltávolítása. Majd egy évnyi távolság.
Ezt követően 1998 nyaráig egymást érték az alvilági leszámolások és a nagy nyilvánosságot kapó robbantásos ügyek.
1998 májusában az MDF Nagytétényi úti irodájánál robbant pokolgép. Júniusban a Fidesz Lendvay utcai székházánál történt robbantás. Július 2-án az Aranykéz utcai merénylet rázta meg Budapestet.
Ekkor Pintér Sándor belügyminiszterként tért vissza.
A dramaturgia feltűnő. Előbb menesztés egy politikailag kényes nyomozati időszakban, majd távolság, végül közbiztonsági krízis, amelyben a „rendteremtő” Pintér visszahívása politikailag kézenfekvő megoldásnak tűnhetett.
A menesztés és a visszatérés között pedig megjelenik a biztonsági piac új szereplőjeként a Preventív-Security Rt. (később Zrt.)
A sajtó és cégadatokra hivatkozó összefoglalók szerint Pintér Sándor a Preventív-Security alapítói köréhez tartozott. A cég körül több volt rendőri, rendészeti és vagyonvédelmi szereplő neve is felbukkan. Közülük különösen fontos Valenta László és Czájder Gábor neve, mert később is visszatérnek Pintér tágabb rendészeti, üzleti vagy biztonsági környezetében.
A Preventív körüli ügyek sűrítve mutatják meg a kilencvenes évek biztonsági piacának természetét: rendőrségi múltú szereplők, vagyonvédelmi cégek, intézményi közelség, közintézményi megbízások, és olyan nyilvános ügyek, mint a Józsefvárosi piac, a Conti-Car körüli személyi átfedések, a sport- és közintézményi őrzések vagy a Terror Háza 2003 körüli megbízása.
Ez a szolgáltatási piac többnek látszik egyszerű vállalkozói tevékenységnél. Inkább kapunak tűnik.
Aki őriz, az jelen van. Intézményekben, szerződésekben, információs terekben, bizalmi pozíciókban.
A másik kapu az alapítványi világ volt.
A korabeli sajtó szerint Pintér Sándor főrendőrsége alatt több mint negyven rendőrségi, rendőrséghez vagy rendészethez köthető alapítvány működött.
Ez önmagában is figyelemfelkeltő.
A rendőrség körül ekkor létrejött egy köztes tér az állam, a piac és a támogatói világ között.
Ebből a szempontból különösen érdekes a Police Magyar Közbiztonsági Alapítvány, majd a Szent György Közbiztonsági Alapítvány és a Rendőrökért Közbiztonsági Alapítvány körüli világ.
Nem azért, mert ezek önmagukban bármit bizonyítanának. Hanem azért, mert ebben a közegben olyan nevek kerülnek egymás közelébe, mint Nagy László Tibor, Kosztka Gyula, Valenta László, Radnai László, vagy a Radnai-szálon keresztül előkerülő Boros Tamás.
A szerepük eltérő. Van köztük rendőrségi, alapítványi, Pintér-közeli bizalmi és sajtóban jelzett alvilági kontextusban felbukkanó szereplő is. Éppen ez mutatja, mennyire érzékeny köztes tér volt a kilencvenes évek rendőrségi alapítványi világa.
Így működhetett a korszak egyik szürkezónája. A rendőrség formálisan állami intézmény volt, de egyes támogatási, eszközbeszerzési és kapcsolati csatornái alapítványokon, adományokon és külső szereplőkön keresztül is mozoghattak.
Ugyanaz a logika látszik, mint a biztonsági cégeknél: intézményi közelség, támogatói pénzek, rendőrségi tekintély, visszatérő nevek.
És egy olyan zóna, amelyben a közbiztonság nyelve elfedhette a hozzáférés valódi értékét.
A következő fontos szál a CIVIL Biztonsági Szolgálat Zrt. körül bukkan fel.
A cég 2001-ben alakult. Pintér neve 2003 és 2010 között tulajdonosi kontrollként jelenik meg. A CIVIL-csoport körül később vagyonvédelmi és tenderhálók bontakoznak ki: CIVIL Rendszertechnika, Prostasía Zrt., N.E.Z. Capital, Nyerges-kör, PFM- és Hunex-kapcsolódások, Valton-Sec, ESG, NG 12, Novum Guard.
A szavak súlya itt nagyobb: KEF-keretszerződés, MNV-tender, MTÜ-őrzés, GVH-bejelentés, tulajdonosi átrendeződés.
A szerkezet mégis ismerős: biztonsági cég, állami közelség, tenderkörök, névváltások, holdingok, visszatérő személyi és üzleti átfedések.
2010 után Pintér Sándor ismét belügyminiszter lett.
A hozzá korábban kötődő gazdasági érdekeltségek közben nem eltűnnek, inkább átrendeződnek. A CIVIL Biztonsági Szolgálat Zrt. a belügyi visszatérés előtt kikerül Pintér közvetlen tulajdonosi köréből. A cégcsoport viszont tovább él, és az állami, közintézményi megbízások világában mozog tovább.
Ez a pont különösen fontos.
1998 előtt Pintér rendőri tekintélye és a közbiztonsági krízis teremtette meg a visszatérés politikai logikáját.
2010 előtt már egy másik minta látszik: a belügyi csúcspozíció és a gazdasági érdekeltségek formális szétválasztása, majd a hálózati működés továbbélése új tulajdonosi és politikai-gazdasági környezetben.
A magyar rendszerváltások nem mindig csak választásokkal kezdődnek. Néha céges átrendeződésekben, tulajdonosváltásokban, tenderkapcsolatokban és állami szerződéses csatornákban látszanak először.
Itt lép be a képbe Nyerges Zsolt.
Nyerges nem egyszerűen üzletemberként érdekes ebben a történetben, hanem olyan szereplőként, aki a Simicska-korszak, majd a NER gazdasági átrendeződéseinek egyik ismert figurája.
Amikor a CIVIL-kör később az ő érdekeltségi köréhez kapcsolódva bukkan fel, az már nemcsak Pintér korábbi biztonsági céges múltjáról szól.
Arról is szól, hogy a vagyonvédelmi, rendészeti és intézményi hozzáférésekkel rendelkező céghálózatok a politikai-gazdasági rendszer számára is értékké válhattak.
Ez a történet egyik legérdekesebb pontja.
Ami egykor rendőri, biztonsági és vagyonvédelmi közegben formálódott, idővel olyan infrastruktúrává válhatott, amelynek értékét más politikai-gazdasági szereplők is felismerték.
A régi biztonsági-vagyonvédelmi világ egyes szereplői a 2020-as évekre már egészen más nagyságrendű tereken bukkannak fel.
Czájder Gábor neve a Preventív-körből később a V-Híd-csoport környezetében jelenik meg.
Ez már nem a kilencvenes évek biztonsági piaca, hanem a közpénzes infrastruktúra világa: vasút, holdingok, állami beruházások, alvállalkozói láncok, tőke- és osztalékmozgások.
A kérdés itt már az, hogyan mozoghat tovább a biztonsági-rendészeti közegből ismert kapcsolati tudás a közpénzes infrastruktúra világába.
Itt ugyanis már nem portaszolgálatról beszélünk, hanem olyan terepről, ahol a hozzáférés értéke nagyságrendekkel nagyobb.
A Pintér-modell nem egyetlen vonal. Inkább mintázat.
Nevek jelennek meg, majd tűnnek el. Cégek és szereplők viszont tovább élnek. Új tulajdonosnál, új tenderben, új állami megbízásban, új gazdasági szinteken.
A közeg átalakul, de tovább él.
Ezért Pintér Sándor története nem pusztán személyes karriertörténet.
Inkább annak a magyar hatalmi technikának a korai és tartós modellje, amelyben a rendőri tekintély, a biztonsági piac, a politikai beágyazottság és a közpénzes megbízások egymást erősítő rendszerré válhattak.
A közbiztonság nyelve alkalmas lehetett arra, hogy kevésbé láthatóvá tegye a hozzáférés gazdasági logikáját. A vagyonvédelem pedig nemcsak őrzés volt. Lehetett információs pozíció, politikai biztosíték, üzleti kapu és közpénzes előszoba.
És itt jön a legizgalmasabb kérdés.
Pintér Sándor képességeit nem érdemes alábecsülni. Kevés szereplő értette nála jobban a rend, az információ, a félelem, az állami működés és az üzleti hozzáférés összefüggéseit.
De vajon egy ekkora, több évtizeden át alkalmazkodó rendszer értelmezhető-e egyetlen ember teljesítményeként?
Ehhez jogi tudás kellett. Üzleti konstrukciók ismerete. Közszférában való jártasság. Rendészeti tapasztalat. Médiatudás. Politikai érzék. Kapcsolati menedzsment.
És annak pontos felismerése, hogy mikor kell látszani, mikor kell hátralépni, mikor kell tulajdont rendezni, mikor kell céget átalakítani, és mikor kell más szereplőket előtérbe engedni.
Ez nem magányos teljesítménynek látszik, hanem szervezett csapatmunkának.
A legérdekesebb kérdés végül ezért nem is az, hogy Pintér Sándor honnan jött.
Hanem az, kik lehettek azok a jogászok, üzletemberek, volt rendészeti szereplők, politikai közvetítők, médiakapcsolatok és gazdasági stratégák, akik ezt a hálózati működést évtizedeken át értették, használták és továbbépítették.
És mi magyarázza, hogy Pintér Sándor közéleti vezetői munkája és gazdasági kapcsolatrendszere évtizedeken át nem vált valódi összeférhetetlenségi viták központi tárgyává?
Ma legalábbis nehezebb lenne politikai vita nélkül átmenni azon, ha egy rendészeti csúcspozíció körül ilyen biztonsági, alapítványi és közpénzes céges közelségek rajzolódnának ki.
Évtizedeken át viszont működhetett így.
Ez talán többet mond a magyar állam természetéről, mint Pintér Sándor személyes karrierjéről.
Hogyan legyél az ország legfontosabb embere? - Pintér Sándor felemelkedése
Kevés olyan fordulatos életút van Magyarországon, mint Pintér Sándoré. Ha valaki időrendben kezdi olvasni az önéletrajzát, könnyen az az érzése támad, hogy nem szakmai pályát néz, hanem egy több évados magyar bűnügyi-politikai thrillert.
Pintér Sándor ekkor kerül a Belügyminisztériumba gépkocsivezetőként. A hetvenes évek Magyarországán a Belügyminisztérium zárt, hierarchikus és bizalmi alapon működő világ volt. Oda nem lehetett csak úgy az utcáról besétálni.
Vegyük hozzá, hogy akkor még nincs internet, mobiltelefon, GPS, digitális banki nyom vagy online adatbázis. A mozgásnak, a helyismeretnek és a diszkréciónak egészen más súlya van. Egy szemfüles belügyi sofőr nem hoz döntéseket, de nagyon is láthatja, ki hová jár, kihez nyílik ajtó, kik között van bizalom, és hogyan működik a hatalomgyakorlás a mindennapokban.
Ez lehetett az első belépési pont.
Nem tudjuk, pontosan milyen feladat kapcsán értékelődött fel Pintér szakmai megítélése, de azt igen, hogy 1972 végén már Zuglóban, a XIV. kerületi Rendőrkapitányságon jelenik meg segédnyomozóként. Példátlanul gyors előmenetel. A hetvenes évek rendőrségi világában a szolgálati létra végigjárása éveket is jelenthetett. Adja magát a kérdés: tehetség, szerencse, jó időzítés, ajánlás, lojalitás, vagy valaki egyszerűen alkalmasnak látta egy operatívabb szerepre?
Zugló elsőre pályakezdő rendőri terepnek tűnhet. Később azonban éppen ez a kerület válik olyan önkormányzati, politikai és gazdasági működések visszatérő helyszínévé, amelyeket ma sokan a „zuglói lobbi” fogalmával írnak körül.
https://eorsilaszlo.hu/docs/ei/2008.08.28.%20%2835.sz%C3%A1m%29%20Heti%20V%C3%A1lasz%2C%20B%C3%B3dis%20Andr%C3%A1s_%20Zuglobbi.pdf
1978 és 1985 között Pintér az ORFK vizsgálati vonalán dolgozik. Itt már nemcsak folyosókat lát, hanem konkrét ügyeket is. Aktákat, kihallgatásokat, nyomozási logikákat, személyi hálókat. Ez az a közeg, ahol nemcsak az válhat láthatóvá, hogy mi történt, hanem az is, ki mit tud, kihez futnak be az információk, ki beszél, ki hallgat, és hol érhet össze gazdasági bűnözés, rendvédelem, politika és alvilági érdek.
A Presztízs-ügy ebben az időszakban különösen fontos állomás. Nem pusztán bűnügyi történetként érdekes, hanem korai jelzésként: hogyan kezd láthatóvá válni a szervezett bűnözés, a vagyonmozgás, a kapcsolatépítés és az információelrejtés egy még papíralapú, személyes bizalmakra épülő világban.
https://real.mtak.hu/216845/1/marczikaz.pdf?utm_source=chatgpt.com
Pintér pályájából legalábbis az látszik, hogy nagyon korán került olyan pozíciókba, ahol az információ értéke nem elméleti kérdés volt, hanem napi hatalmi eszköz. Információs csomóponttá válhatott egy olyan korban, amikor az információ még nem adatbázisokban, hanem embereknél, aktákban, kapcsolatokban és hallgatásokban élt.
A pályája meredeken ível tovább. 1985-től a Budai Rendőrkapitányság bűnügyi vezetésében találjuk, 1988-tól Pest megyében, 1990-től pedig közbiztonsági vezetői pozícióban. Ekkor már a rendszerváltás előszobájában járunk.
A régi állami struktúrák még működnek, az új politikai és gazdasági világ már épül. A vagyon nem mindig papíron mozog. Titkai mindenkinek vannak. A bizalom sokszor fontosabb valuta, mint a pénz. Ebben a közegben kulcsfigurává válhat az, aki ismeri a rendőrséget, a belügyi logikát, a helyi szereplőket, a bűnügyi világot és azokat az embereket is, akik a régi rendszerből az újba lépnek át.
Később éppen ez lesz az egyik vizsgálandó kérdés: kik és milyen céges, biztonsági, önkormányzati vagy politikai szerepekben jelennek meg Pintér környezetében az új rendszerben.
1991-ben Pintér Budapest rendőrfőkapitánya lesz, majd még ugyanabban az évben országos rendőrfőkapitány.
Ez már nem kerületi vagy megyei felhatalmazás. Ez országos hatalom.
Magyarország egyik legzajosabb időszakában.
Privatizáció. Olajügyek. Robbantások. Alvilági leszámolások. Önkormányzati vagyonmozgások. Közvetítői pénzek. Őrző-védő piac. Játékgépes, vendéglátós, éjszakai gazdasági körök. Régi állami kapcsolatok, új politikai alkuk, gyorsan meggazdagodó szereplők.
A rendvédelem ebben a közegben formálódik a mai képére. Pintér életútjában pedig az a különös, hogy újra és újra ott találjuk, ahol a rendszer sűrűsödik. Amikor a régi rend bomlik. Amikor az új gazdasági világ épül. Amikor a közbiztonság robban. Amikor az államnak, az üzletnek, az önkormányzati világnak és az alvilágnak valahogy viszonyulnia kell egymáshoz.
A kilencvenes évek végére megérkezünk a Tocsik-ügyhöz, amelyet hajlamosak vagyunk lezárt botrányként kezelni. Pedig inkább egy olyan működési logika korai, látványos példája volt, amelynek elemei később is visszatérnek: önkormányzati vagyon, politikai közvetítők, sikerdíjak, nehezen követhető érdekutak.
Ez a minta nem tűnt el. Más szereplőkkel, más konstrukciókban, nagyobb méretekben újra és újra felbukkan. A hetekben kirobbant budai önkormányzati visszaélési ügyek is azt jelzik, hogy nem pusztán történeti emlékről beszélünk.
Pintér Sándor 1996-ban távozik az országos rendőrfőkapitányi posztról.
Ez lehetne a történet vége.
Egy jó sorozatban azonban éppen itt jön az évadzáró: a főszereplő lelép a rendőrség éléről, a néző pedig pontosan érzi, hogy a következő részben kezd igazán izgalmassá válni a történet.
A folytatásban azt vizsgálom, mi történik akkor, ha a rendőrségi tudás, az őrző-védő piac, a Pintér körüli céges világ és az 1998-as belügyminiszteri visszatérés egymás mellé kerül.
andulkaphoto
origamiaround
izzy806
ellievsbear
