A facebook oldal megszűnt, mostantól /minimálban/ csak itt találtok tartalmakat - terveim szerint egyre többet és többet, amint ismét lesz időm a bloggal foglalkozni.
Néhány hete egy nagyon izgalmas program szervezésébe csöppentem bele. Az Ultrahang Fesztivál egy alternatív zenei fesztivál, amely több helyszínen szolgáltatja majd szeptember 28 és október 5 között a különböző elektronikus zenei műfajok legkülönlegesebb formáit.
14 év működés, 40 ország 400 előadójának felléptetése után az Ultrahang újra fesztivált rendez. A 2014-esUH Fest mottója: "A newkind of joy" arra a - sokak számára talán ismeretlen - örömre utal, amelyet a zaj, a dallam, a lüktetés varázslatos egyvelege, illetve a jól ismerttel való találkozás helyett a felfedezés öröme jelent.
A szeptember 28. és október 5. közötti eseményt a korai évek meg nem értettsége utána ma már élő legendaként számon tartott CharlemagnePalestine ritualisztikus orgonakoncertje nyitja a Vakok Iskolájában, transzélménnyel, plüssmedvék társaságában. A fesztivál több mint negyven élő zenei produkciót és ahhoz kapcsolódó programot mutat be Budapest különböző helyszínein, fele-fele arányban hazai és nemzetközi előadókkal.
A fesztiválon fellép az ipari techno újhullámának kultikus figurája, VaticanShadow; az avantgárd metál mérföldkő Sunn O)))-ból ismert Stephen O'Malley duója, a KTL; a harmincévesen szinte a pályája csúcsára ért dobos zseni, Eli Keszler; közös koncerten lép fel a GustaveTiger és a MayberianSanskülotts. Önálló kiadói esten mutatkoznak be a prágai Baba Vanga előadói, azaz a Superskin, Laura Luna, Lanuk, Ken Ganfield és StředSvěta; session estet tart a 12z; új műsorral jelentkezik S. Olbricht és Route 8 közös projektje, a StePwriTmod; fellép a Budapesten ritkán játszó, de nemzetközileg egyre elismertebb Lázár Gábor.
A tánczene, a zaj és az eufória határterületeit mutatja be a brit Ekoplekz, az olasz Lorenzo Senni, a lengyel Wilhelm Bras és a svéd DungeonAcid. Az emberi hang és az elektronika hol finom, hol radikális fúzióját alkotja meg a dán FrederikkeHoffmeier, azaz Puce Mary, a francia Élg, illetve a finn Jan Anderzén, aki Tomutonttu néven lép majd fel. A hazai barkácsolt elektronika kívülálló, de megkerülhetetlen alakja, Tigrics, az újpesti panelben született szintitrió, a WeddingAcid Group, illetve a magyar avantgárd fáradhatatlanul aktív alakja, Sőrés Zsolt is játszanak a fesztiválon.
A mikrohangok intimitásával játszik Philip Jeck és JanekSchaefer, előbbi ósdi lemezjátszókkal, utóbbi elemes rádiókkal. A fesztivált a feltörekvő, kevéssé ismert magyar előadóknak lehetőséget biztosító UH Demo ötödik kiadása zárja, de az UH Fest alatt fellépnek a korábbi demók szereplői is: Asio Otus, Carla Under Water, Ateuqram, bhzsolt, a Buster Keaton, Bartha Márk, The Stanley Manuever, illetve Turcsány Villő, akinek többnapos hanginstallációját a Higgs galériában lehet majd megtekinteni. Saját produkcióval lép fel a Farbwechsel kiadó egyik alapítója, Alpár, illetve az EasternDazeblog és a Baba Vanga kiadó oszlopos alakja, Lucia Udvardyova, azaz Palmovka, továbbá elektroakusztikus avant-core improvizációval játszik a szlovák Shibuya Motors.
Koncertjükön kívül Charlemagne Palestine és Eli Keszler ingyenesen látogatható előadást is tartanak a Közép-Európai Egyetemen. A fesztiválra nagy- és kisbérlet váltható augusztustól, az egyes koncertekre külön is váltható jegy a helyszíneken a koncertek napján.
Erről, a programbontásról, a fellépőkről és a fesztiválról az UH honlapján található még több info: http://uh.hu/
Mi az Ultrahang és az UH Fest?
Az UH Fest non-profit kezdeményezés, önkéntesek működtetik.
Az Ultrahang 2000 óta közel 40 országból 400 előadót léptetett fel Budapesten, most négy év után rendez ismét fesztivált. De az UH aktivitása az elmúlt években sem szünetelt: 2012-ben elindította az UH Demót, amellyel egy új generációnak adott lehetőséget, hogy közönség elé léphessen, előbb itthon, majd az UH Fest On Tour keretein belül Berlinben, Bécsben, Pozsonyban és Ljubljanában is. 2012 óta újból rendszeresen léptet fel izgalmas nemzetközi produkciókat az UH Esteken, továbbra is a műfajfüggetlenség jegyében. Az UH Fest célja, hogy újból tartalommal töltse meg a "kísérleti zene" kiüresedett címkéjét, és örömet okozzon.
Az "a newkind of joy mottóhoz kapcsolódik a folyamatosan gyarapodó, 10-20 másodperces videókból álló sorozat is, amelynek részei itt tekinthetők meg: https://vimeo.com/album/2998012
Az UH Fest 2014 szeptember 28. és október 5. között Budapest több pontján, a Vakok Intézetében, a Trafóban, a Toldiban, a Lärmban, a Capellában, a Beat On The Bratben, a Kontrában, a CEU-ban, az A38 hajón, a HiggsGalériában és a Mika Tivadarban osztja az örömöt.
Kvint Etűd - „A művészetnek vannak olyan régiói, ahova csak a zene világít be.”
Egy remek kezdeményezésnek köszönhetően remélhetőleg a klasszikus zene szeretete egyre inkább elterjed majd a fiatalok között is. Íme a Kvint Etűd!
A klasszikus zene a fiatalabb korosztályok megítélésében jelenleg talán valahol a mozsár és a rokka mellett, a régiségek tárházában keresendő. Ezzel nem is lenne probléma, hiszen egy Csokonait, vagy egy Shakespeare-t sem a modern kategóriába sorolunk. A különbség csak annyi – s e különbség elég jelentős –, hogy a klasszikus irodalmat még kiemeljük a „raktárból”, eljut a fiatalok széles köréhez, s ezáltal felfedezhetik benne a mai, modern ízlésükkel kompatibilis elemeket, míg a klasszikus zenével való találkozás meglehetősen ritkán valósul meg, és akkor sem társul hozzá feltétlenül éles figyelem. A Kvint Etűd éppen ezeknek a találkozásoknak a számát szeretné megsokszorozni, megmutatni ezzel a célközönségnek, hogy a klasszikus zene is lehet élvezhető, mai és izgalmas. Az elnevezésben a „Kvint” arra az öt művészeti ágra utal – az irodalomra, filmművészetre, színészetre, képzőművészetre és fotóművészetre –, amelyekkel a koncertek során a zenét ötvözni kívánjuk. Ezen művészeti ágak mindegyike egymagában is nagy népszerűségnek örvend, így reményeink szerint a zenével házasítva is hasonló, vagy talán még nagyobb érdeklődést vívnak ki. A Szegedi Szimfonikus Zenekar mellett a koncertek szereplői egyetemista fiatalok lesznek, akik különböző területeken szerzett jártasságaikkal járulnak hozzá az előadások sokszínűségéhez. Így rengeteg sokoldalú művésszel találkozhatunk, irodalmároktól kezdve a képzőművészetben jeleskedőkön át, egészen a szegedi Elephant Stúdió filmes és színész-tehetségeiig.
"Szép… mint a varrógép és az esernyő véletlen találkozása a boncasztalon". Milan Kundera Találkozások című esszégyűjteményében Lautréamont ezen sorait variálva helyezi a kötete középpontjába a fejezetet, amelynek a címe: „Szép, mint a sokszoros találkozás”. Legyen ez a kezdeményezés is szép, mint különböző művészeti ágak találkozása, mint sokoldalú fiatal művészek találkozása, mint a közönség és a klasszikus zene találkozása; szép, mint a sokszoros találkozás.
Aktuálisan Mark Rothko absztrakt expresszionista festményeibe vagyok fülig beleszerelmesedve. Volt idő, amikor képtelen voltam a különböző színkompozíciókat felvonultató műveket befogadni - egyáltalán nem éreztem közel magamhoz az amerikai festő munkáit. Úgy tűnik, el kellett telnie egy-két évnek ahhoz, hogy ez az ellenkezőjére forduljon. Elkezdtem tanulmányozni az önéletrajzát (Tudtátok, hogy közel állt hozzá a keleti életfelfogás és bölcseletek, amit aztán művészetébe tudatosan bele is vitt?), belevetettem magam festményei sűrűjébe és egyszercsak észrevétlenül Rothko világának rabjává váltam. Különösen a vibráló színkompozíciók és az ellentettjük: a pasztell árnyalatok társítása hatottak rám lebilincselően. Elképesztő, milyen színhasználatot látunk: csodálatos zöldek, narancssárgák, sárgák és mályvás színek, kékek és kéjes ragyogású pirosak.
Foglalkozzatok Rothkoval és, ha eddig még nem, most majd megszeretitek!
Egy remek kezdeményezésre bukkantam a minap Petal by Pedal néven és nagyon inspirálóan hatott rám. A tavasz nálam egyébként is egyenlő a biciklizés fogalmával, a virágokat pedig egyszerűen imádom, ez a rendhagyó vállalkozás pedig mint kiderült, nem kisebb feladatot vállalt magára, mint hogy felváltsa a virágszállító autók sokaságát és bringával kézbesítsen szebbnél szebb csokrokat. Habár New Yorkról beszélünk és nem Budapestről, nálunk is egyre többen választják a bringát, mint közlekedési megoldást és egyre több kisebb vállalkozás élvezi a kétkerekűekkel járó előnyöket. Gondoljunk csak például a mostanában létrejött Wine & Go-ra, akik borokat szállítanak biciklivel.
Azon is elfilozofáltam, hogy ha New Yorkban, abban a hatalmas városban sikeresen tud működni egy ilyen vállalkozás, akkor miért ne menne nálunk is, a fővárosban? Szerintem szuper ötlet lenne. Talán a közeljövőben valaki rá is harap erre a lehetőségre és megint születhet egy szuper aranyos és szó szerint virágzó vállalkozás. Őszintén, talán még én magam is belevágnék, mert elhiszem, hogy ennek van jövője. Szóval, ha hamarosan nem cikkekkel jelentkezem, hanem színes virágok koszorújában, biciklit tekerve bukkanok fel, akkor ne lepődjetek meg…
Leopoldo Pomés spanyol fotóművész széles skálájú fotográfiai felhozatallal rendelkezik. 1947 és 1969 között Barcelona ellentétes arcait mutatta meg fotói segítségével, nem kevés éllel és humorral. Rengeteg street fotót készített, majd egy nagy sorozatot bikaviadalokról. Először 1955-ben állították ki munkáit, amikor még csak 24 éves volt, ekkor portréit és a nemzeti öntudatot kifejező képeit mutatta meg a nagyközönségnek.
Íme tehát egy kisebb válogatás, az én személyes kedvenceim.
Az Adidas Originals a Topshop után most a brazil FARM nevű céggel kooperál, akik leginkább egyedi, színes nyomataikról ismertek. A kollekció hivatalosan április 1-től érhető el. Nekem már most nagy kedvencem, alig várom, hogy nálunk is kapható legyen.
Íme egy kis ízelítő a lookbookból.
A No Comment című sorozatban tömény képi anyaggal találkozhattok az egyes kortárs művészek munkáiból. Lényegében egy art lookbookot láthattok, ami ízelítőt ad az alkotók munkásságából, majd a nézelődőre bízza, hogy utána jár-e választott kedvenceinek.
A képek előtt (tehát a bejegyzést bevezető szöveg után) kiemelve megtaláljátok az aktuális művész nevét - erre kattintva rögtön egy hivatalos weboldalra lesztek irányítva, ahol mindent megtudhattok róla.
A No Comment című sorozatban tömény képi anyaggal találkozhattok az egyes kortárs művészek munkáiból. Lényegében egy art lookbookot láthattok, ami ízelítőt ad az alkotók munkásságából, majd a nézelődőre bízza, hogy utána jár-e választott kedvenceinek.
A képek előtt (tehát a bejegyzést bevezető szöveg után) kiemelve megtaláljátok az aktuális művész nevét - erre kattintva rögtön egy hivatalos weboldalra lesztek irányítva, ahol mindent megtudhattok róla.
fanartism Művészet • Fotográfia: ZHANG KECHUN és "a sárga folyó" projekt
ZHANG KECHUN kínai fotóművész "the yellow river" című sorozata azon egyszerű okból ejti rabul az embert, hogy a fotók képesek teljes minimalizmusukkal és finom színeikkel csodálatos tisztaságot sugározni.
Mióta én is komolyabban elkezdtem foglalkozni az analóg technikával és megszületett a fejemben az elképzelés, hogy egy kicsit kilépek a művészeti világ hátteréből és én is kamatoztatom a kreativitásomat, inspirálóbbnál inspirálóbb művészek munkáival találom szembe magam.
Margaret Durow wisconsini fotós lenyűgöző, analóg technikával készített képeiből adok most egy kis ízelítőt. Életképek, amelyek olykor melankóliával telítettek, néhol -számomra- David Lynch világához hasonló hangulatot közvetítenek, a legtöbbször pedig simán csak 'életszagúak". Vagy épp ellenkezőleg: egy varázslatos álomvilág.
fanartism Kultúra • Divat: Paris Fashion Week 2014 - röviden, képekben
Egy kedves ismerősöm, aki Párizsban él, a divat világában mozgolódik és most épp a párizsi Elite Model Management divatriportere, minden évben részt vesz a Párizsi Divathéten. Én pedig minden évben fotóinak százait nézem végig és próbálom magam a párizsi forgatagba képzelni. Balmain show, Vogue Fashion Party; a francia divatvilág színe-java.
Ha pedig épp nem divatbemutatókat és modelleket fotóz, akkor az Eiffel-toronyról készít csodálatosan szép képeket -általában a teraszáról- naponta többször is, így már akár egy kiállítás is készülhetne Párizs leghíresebb műemlékéről és arról, milyen arcot mutat a napok és az évek különböző szakaszaiban.
Íme tehát néhány kép az idei Paris Fashion Weekről és az Eiffel-torony halhatatlan szépségéről, Charles Abbatuccitól.
"A realizálódás folyamata, maga az út ami feltölt és egyben a továbbhaladásra inspirál. A lényeg, hogy ne állj meg."
Amikor először betévedtem a NON+ pop-up üzletébe a MOM Parkban, azonnal azt gondoltam, hogy ez igazán én vagyok, ezt nekem találták ki. Egyszerűség, nőies, mégis lezser stílus, kiváló anyagminőség, elérhető áron. A ruhákon található pozitív gondolatok észrevétlenül szebbé teszik viselőik napjait és igazi komfortérzetet biztosítanak. Még egy ember sem volt, aki megjegyzés nélkül hagyta volna, amikor egy NON+ darabot viseltem. Az érdem Kiss Saroltáé, aki a márka megálmodója és tervezője és akinek sikerült igazán inspiráló divatot létrehoznia, amely számomra igenis művészet.
1. Alapvetően tervezőgrafikus és lakberendező vagy. Hogy jött a képbe a divat világa, mi ösztönzött arra, hogy létrehozd a NON+ márkát?
Jött egy gondolat, ami testet öltött. :) Semmi más nem történt. A legfontosabb egy tervező életében, hogy az a gondolat, ötlet ami jön, az megvalósuljon. Legyen az egy logó, katalógus, lakásbelső vagy ruhakollekció. A realizálódás folyamata, maga az út ami feltölt és egyben a továbbhaladásra inspirál. A lényeg, hogy ne állj meg. Mert ha azt nézi az ember, hogy mi szól az ellen amit elképzelt, mik a nehézségek a műveletben, akkor már a kezdet kezdetén abbahagyja. De ha mindenen túl viszi előre valami belső erő, késztetés, alkotni akarás, akkor megszületik a gondolat a fizikai valóságban is. Igy jött létre a NON+ márka is.
2. Mi az alapkoncepció, miként születik meg egy-egy darab vagy egy egész kollekció, mit kell tudni a dizájnról, az anyagokról, stb.? Mi inspirált a kezdetek kezdetén, amikor az első darabok készültek és mi inspirál most a tervezéskor?
Az alapkoncepció az egyszerűség, a visszafogottság, a praktikum és a kényelem. Minden munkámnál ezek vezérelnek, így a ruhatervezésnél is. Nem kell mindig "kiabálni". A csendet is lehet élvezni. Sőt! :) ilyenek a ruhák is. Színben, szabásvonalban, hangulatukban semmi pluszt nem hordoznak. Ami megjelenik a ruhákon, az csupán egy mondat, szó, kis grafika, ami értelmet ad az egyszerűségüknek. Többek lesznek általa. És a viselőjük is. Ez egy belső folyamat eredménye. És ebben a zajos világban jó néha megpihenni és megállni. Elgondolkodni. Ami inspirál az a külvilág és a belvilág egyszerre. Alakul minden, így én is. Figyelek és mindig megyek tovább. Néha egyenesen, néha kanyarokkal és körforgalmakba, zsákutcákba ütközve, de élvezem minden lépését, mert optimista vagyok. Hiszek, és ha lépni kell, megteszem az első lépést. Bátran, néha vakmerően, de lépek. Változtatok, és folyamatosan túllépem a határaimat. Csak így lehet mindezt csinálni. :)
3. Mikkora várható a következő (2014 tavaszi) kollekció és tudhatunk-e valamit erről? És, ha már a jövőről van szó, esetleg tervezel-e majd szélesebb körben terjeszkedni, akár világot látni a márkával vagy inkább maradnál itthon és a jelenlegiek szerint folytatnád?
Az idei tavaszi kollekció épp készülőben, már csak a fotózás van hátra, és a hónapban már kapható lesz. A külföld folyamatosan opció, lépcsőfokonként haladunk ebben is.
+1: Ha besétálunk egy NON+ üzletbe, más, különböző profilú tervezők munkáit is megvásárolhatjuk. Többek között például kizárólag a NON+-nak tervezett ékszerekkel (amik egyébként nagy kedvenceim), plüssökkel, díszekkel találkozhatunk. Mesélnél ezekről bővebben? Kikkel és mikkel találkozhatunk pontosan és hogyan jönnek létre ezek az együttműködések? Van konkrét elképzelésed, hogy miket szeretnél még az üzletbe vagy a kollekciók mellé kiegészítésként?
Ez tulajdonképpen koncepció, amit folyamatosan szeretnék bővíteni és létrehozni egy NON+ brandet. Olyan tervezőkkel szeretnék és szeretek együtt dolgozni, akik tehetségesek, illeszkednek munkáik a NON+ egyszerüségéhez és letisztultságához, és nyitottak arra, hogy közösen létrehozzunk valami új terméket a NON+ kollekciókhoz kapcsolódóan.
Ma este a Société Réaliste művész duo kiállításmegnyitóján jártam az Acb Galériában. Ez azért is volt különleges, mert az elsewhere magazine aktuális számában található egy nagy interjú, amit a fiúkkal készítettem. Legutóbb a Ludwig Múzeumban volt szerencsém találkozni velük és jó volt újra látni őket.
Maria, azaz Masha Sardari alig 16 évesen kezdett el fotózni, amikor ajándékba kapott egy kamerát és elindított egy projectet, aminek keretén belül 1 évig minden nap készített egy képet. Ez az egy év elég is volt arra, hogy kialakuljon saját stílusa és megtanulja, hogyan ábrázoljon egy titokzatos, mély érzelmekkel teli, szürrealisztikus világot.
Masha most 19 éves és számos megjelenést és díjat tudhat a magáénak, a kiállításokról nem is beszélve.
Személy szerint azt gondolom, hogy nagyon ritka az, amikor valakinek már ennyi idős korában olyan víziói vannak, mint a fiatal Ms. Sardarinak. Csak így tovább!
discoholicmusic
gummygunk
snowghoul
theartofmadeline
germansingergirl
baratheonpilled
titsay
dailybridgerton