Áprilisi estéken valami különös dolog történik. Eltűnik a Tejút a szemünk elől az esti órákban. Az Orion környéke sejteti, hogy van valami az égen, illetve a Perzeusz csillagképen még lehetne követni, ám április 10-én nem volt ez így. Hiába a Holdsarló… vakító fénye volt. Ebből már lehetett remélni, hogy kiváló az égbolt. Az első kép még Zsippón készült, ahova nagy reményekkel érkeztünk, és távoztunk… ugyanis az első kép csak terepszemle miatt készült. Ide akartuk “berakni“ a Tejutat. Konkrétan ehhez a tóhoz, a kép jobb oldalán állva.
Maga a fotó egy 12-14 képes panoráma, amely igazán megmutatja a zsippói táj hangulatát.
Hajnali 1 órás indulásunkat csodálatos égbolt tette izgalmassá, ám mikor kiértünk a tóhoz, ott brutális nagy pára várt minket… Bizony ez várható volt. Végül plusz fél óra utazással sikerült eljutni egy rétre, ahol a 4°C-ban déli szél fújt. Maga a rét lejtős volt és nemtudott rajta megállni a pára. Noha nem is volt olyan izgalmas, se ikonikus. Csak egy egyszerű rét volt az. Ám felette már szabad szemmel látható volt a Tejút várva várt látványa. Két különös kísérő csatlakozott az idei első és szezonnyitó Tejutas fotójához. Az első, a kép jobboldalán látható legfényesebb, vörösessárgás égitest a Mars. A második pedig a kicsivel halványabb Szaturnusz. Tehát a Skorpió csillagkép kicsivel szokatlanul látszódik, mint máskor. Szokatlan látvány, főleg ha még nem szokott a szemünk a sötétséghez.
A Tejút látványát sosem lehet megunni, így az első kép rögtön egy klasszikus “csak a Tejút látszódik“ stílusú lett. A galaxisunk közepe koranyártól egészen őszig látszódik a déli horizont környékén. Egy feldolgozott fotó esetében előjönnek a porsávok, a különböző színek és a galaxisunk szerkezete. Van olyan eset amikor egy felvétel készül. De vajon milyen egy 16 (2x8) képes panoráma amely 200°-ot fed le az égből. A kép alább látható.
A Tejút íve nyaranta látványosan magasodik az ember feje felé úgy, hogy kényelmesen megfigyelhető, de csak akkor látszik jól, ha sötét helyről figyeli azt. Ezt a látványt képekre is lehet vetíteni amely egy szép ívként látszódik. Északtól egészen délig mutatja a kép a Tejút látványát. Az is érdekes, hogy az ív közepe kékebb, a déli régió meg sárgább. Ez a csillagok fényével magyarázható. A megfigyelést lehet egyébként korábban is kezdeni, de sokan nem bírják ki a tavaszi korahajnali időszakot. De minek is, ha nyaranta kényelmesen látható esténként a Tejút központi része.
Fotózásunk többcélú és kíváncsi volt. A kíváncsiságot hamar enyhíteni lehetett egy manapság divatba jött fotóstílussal: az objektíves mélyég fotózással. Az egész egy óraműves állvánnyal kezdődik amelyen van egy kis gyujtótávolságú objektív egy fényképezőgéppel. Az állvány könnyen kezelhető és ha jól be van állítva akkor képes pontosan követni az égbolt látszólagos mozgását. Kis gyújtótávolság esetében hosszabb expozíciós fotókat lehet készíteni, így be is vetettünk egy rendszert. Nevezetesen a Zselici Csillagpark által nyújtott Fornax 10-es mechanikára ráraktunk egy átalakított fényképezőgépet (amely érzékenyebb a hidrogén-alfa hullámhosszra) egy 50mm f1.4-es objektívvel. Eleinte egy üstököst akartunk lefotózni, de sokkal érdekesebb volt a Tejút központi része, ezért úgy döntöttem, hogy öt perces expozíciókkal ISO800-on a Futó Ló és az Antares vidékét fogom fotózni.
A feldolgozás során derült fény az aznapi rendkívül tiszta hajnali égboltra. Látszódnak a porsávok, az Antares környéki ködök, a Kék Lófej köd, maga a Pipa köd, és számos mélyég objektum. Az alsó térképen be lett jelölve a lefotózott terület. A kép a Stellarium programból való.
Egyik unalmas, borongós napon beazonosítottam az objektumokat. A folytonos vonalas téglalapok a csillagködöket (reflexiós, sötét, emissziós) mutatják. A szaggatottvonalas karikák bolygók (Mars és Szaturnusz), a kisebb pontokból álló karikák gömbhalmazok (!) A folytonos vonallal húzott körök pedig maguk a csillagok. A fotó a Skorpió (jobbról) és a Kígyótartó csillagkép (baloldali - Sabik környéke) között készült.
Végül a finálé, az asztrofotó közben készült el. Ugyanis az asztrofotóhoz 5x300 másodperc kellett. Addig meg természetesen hasznosan töltöttük az időt. Akkor készült el a Kapcsolat című képem, amely a Tejút nagyságát mutatja meg. Szabad szemmel , kinyújtott kézzel, tenyérrel is letakarhatjuk a galaxisunk közepét. De az egész valójában irtózatosan nagy. Több tízezer fényév átmérőjű. Olyan hatalmas, hogy a jelenlegi technikával évszázezredekig kellene utazni, mire átérnénk a galaxis magán. És ez csak a magja. Az egész galaxis - a Tejútrendszer 100 ezer fényév átmérőjű. (!)
Ami az asztrotájképen fénylés, az az asztrofotón már csillagokra bomlik. Először zajnak tűnik.. de azok mégis csillagok. A Tejútrendszerben százmilliárd csillag van. Szabad szemmel mi ezt apró felhőcskéknek látjuk, amikor felnézünk az égre, mert túl messze vannak egyszerűen az emberi szem felbontóképességéhez.
A kép elkészülte után egy csapadékos periódus, majd a Hold következett, így a legutóbbi alkalomra egészen konkrétan Május 13-áig várni kellett, tehát többet mint egy hónapot.
2087
titsay
prguitarman
turnnoffyourmind
