Hiányzik, hogy azt érezzem fontos vagyok neked.
Hogy őszintén érezzem én vagyok a mindened.
hello vonnie

Discoholic 🪩
Lint Roller? I Barely Know Her
Alisa U Zemlji Chuda
Game of Thrones Daily
styofa doing anything

if i look back, i am lost

#extradirty
Monterey Bay Aquarium
noise dept.
ojovivo
Peter Solarz

Love Begins

blake kathryn
PUT YOUR BEARD IN MY MOUTH

Kiana Khansmith

JBB: An Artblog!
Cosmic Funnies
RMH
Xuebing Du

seen from Brazil
seen from Canada

seen from TĂĽrkiye
seen from United States

seen from Netherlands
seen from TĂĽrkiye

seen from Malaysia

seen from United States
seen from United States

seen from United States
seen from Malaysia
seen from Venezuela

seen from Indonesia
seen from Malaysia

seen from United States
seen from United States
seen from Canada

seen from United States

seen from TĂĽrkiye

seen from United States
@heyjustfeel
Hiányzik, hogy azt érezzem fontos vagyok neked.
Hogy őszintén érezzem én vagyok a mindened.
Kedves múltbéli bántalmazóim.
ElĂ©rtĂ©tek, hogy Ă©vekkel kĂ©sĹ‘bb is kĂĽzdenem kelljen magammal Ă©s hogy egy pszicholĂłgus segĂtsĂ©gĂ©vel prĂłbáljam összekaparni magam, hogy ne szenvedjek se Ă©n, se a körĂĽlöttem lĂ©vĹ‘ emberek a nyomorult lelki sĂ©rĂĽltsĂ©gem miatt. Gratulálok. TĂ©nyleg. RemĂ©lem most kibaszott boldogok vagytok.
Azt hiszem most már tudom, hogy mitől félek. Ez pedig legalább egy fokkal jobb, mint vakon tapogatózni a bizonytalanságban.
A múlt lételeme, hogy homályos és sejtelmes legyen.
Néha azt is hihetnénk , hogy csak álmok habár minden álomkép egy személyre szabott valósággal kezdődik.
"A nĹ‘ bosszúállĂł. Mindig megtalálja a mĂłdját, hogy idegesĂtsen"
- Tudtam én, hogy azért hiányzom.
- Persze, hogy hiányzol.
Ăšgy Ă©rzem semmi nem fájt mĂ©g Ăgy, mint most a szavaid.
Mintha savat öntöttek volna a mellkasomra.
De élvezem, hogy fáj. Hisz te magad mondtad.
Megérdemlem.
Kavargás
Érezni ahogy a sós könnyek
Eláztatják bús arcodat
Ahogy lágyan végig pereg
Mint fűszálon a friss harmat
S mi minden fér egy apró könnycseppbe
Szerelem, halál, bánat, félelem,
Ezer és ezer dolog és gond,
MiĂ©rt szĂvem bánatában egy dalt suttog.
Dobog egyet dobban kettőt,
Már mást se hallok,
"Csak végy mély levegőt"
Vagy inkább össze zuhanok
Mert egyszerűbb ez Ăgy
Bele süllyedni a magányba
Hagyni hogy sötétüljön szemem világa
Minden, s már vele együtt te is.
De még emlékszem rád
Ahogy fogom erős kezed
Akkor nem féltem tán
S most én mégis...
Rettegek
HellĂł mindenki! Ez most egy ilyen kisebb bejelentĂ©s szerű dolog, az egyik barátnĹ‘mmel (@nothingeverstopsyouleaving )közösen elkezdtĂĽnk Ărni egy törtĂ©netet wattpadon, Ăşgyhogy ha esetleg valakit Ă©rdekel Ă©s kĂváncsi rá ott megtalál minket! Legyen szĂ©p napotok! 🥰
Zavaros
Ne! Ne menj el, mondj még rólam szépeket kérlek!
Hitesd el velem, hogy van ok miért élhetek.
Hogy fekete szĂvem magánya mi eddig rosszat kapott csak,
Nem pusztul el egymagába sötét árnyak ölelése alatt.
Maradj még szólj még kedveset s jót,
SegĂts elfelejtenem minden bűnös bĂ©klyĂłt.
Hogyha majd testem a szürke földbe mélyed is el,
Emlékeztetess kérlek... Hogy az élet mindig velem kezdődik el...
Néha rohadtul nem értem, hogyha én normálisan szólok valakihez annak miért kell olyan kibebaszott bunkó paraszt módon válaszolnia?
Valaki mondja már meg légyszi...
Mi a baj velem...?
Körforgás
Minden ember annyi mindenre vágyik. Akaratoskodik, hisztizik, bántalmaz másokat. Egy bizonyos pillanatig amĂg el nem veszĂt valami fontosat. Akkor hirtelen ráébred a dolgok valĂłs formájára, megbán dolgokat, de változást már nem hozhat.
Aztán idővel elfelejti ezt az érzést és szánalmasan ugyanazokba a hibákba esik.
Mert ez egy kibaszott körforgás.
SzĂnek
És ő csak ült ott a fekete szemüvegében egy szürke napon a 75ös piros trolin. Mintha csak attól, hogy a hang a troli koszos fehér hangszóróiból bemondja a következő megállót, hirtelen ő maga is tudná, hogy hol fog végül kikötni.
De ez mind csak önámĂtás
Kurvára igazságtalan vagyok
Tévedtem
Régen azthittem, hogy erre az időszakomra már önálló és határozott leszek, mindent meg tudok oldani egyedül és szert teszek sokkal több önbizalomra.
Azt hittem, hogy nem leszek többé egy fekete bárány.
Ki mással?
Épp egy veszekedĂ©s közben voltunk. SĂrtunk, de ez jĂłt is tett most hiszen te már nagyon, nagyon sok ideje tartottad magadban azt, ami abban a szituáciĂłban kijött rajtunk.
Nem mertelek megölelni, fĂ©ltem, hogy csak rontok mindenen. Én Ăşgy Ă©reztem elmondtam mindent, amit ki kellett mondanom, te pedig csak csendben ĂĽltĂ©l egĂ©sz vĂ©gig Ă©s Ĺ‘szintĂ©n fogalmam sem volt mit gondolsz, viszont az az Ĺ‘szinte szomorĂşság az arcodon rĂ©mesen kĂnzott, fĹ‘leg mivel tudtam Ă©n okoztam ezt.
De lássuk be nem voltunk boldogok egy ideje. Ez azonban nem azt jelentette, hogy mindennek vĂ©ge, habár a legtöbb ember ezt Ăgy fogja fel. De Ă©n rendbe akartam hozni Ă©s tudtam, hogy te is. Ehhez azonban nĂ©ha a fájdalmas Ĺ‘szintesĂ©g szĂĽksĂ©ges.
Egy ideje már csak csendben ültünk mindketten, mikor hirtelen arcodra kiült egy bizonyos elhatározás és azt, amit akkor a szemedben láttam sosem fogom elfelejteni.
Hirtelen közelebb rántottál magadhoz két kezed közé fogtad az arcom, ujjaid a hajamba markoltak, homlokunk összeért. Tekinteted az enyémbe fúrtad, majd szinte suttogva szólaltál meg.
- Tudod Ă©n már elkĂ©pzeltem mindent. Egy közös jövĹ‘t veled Ă©s ezt nem vagyok hajlandĂł elengedni. - hĂĽvelyk ujjaid az arcomra simĂtottak - Mondd csak kivel mással öregednĂ©k Ă©n meg mint veled? - szaggatottan felsĂłhajtottam, kezeimet az arcodra simĂtottam.
És egyszerűen csupán megoldottuk. Mert mindketten őszintén akartuk és ha kellett változtunk a másikért. Mivel 100%ban megérte.