Ma delben megerkeztem Rotoruara, uj-zelandi utam utolso allomasara. Kora reggel Terry kivitt a buszpalyaudvarra, felpattantam a wifis szipiszupi buszra, negy oranyi ut utan pedig hipphopp mar meg is jottem. Ut kozben erdekes volt megfigyelni egy furcsasagot. Meg mult heten mondta egyszer Kate, hogy nem erti, kik azok, akik Hamiltont valasztjak otthonuknak. Auckland es Rotorua kozott fekszik, pont egy olyan szakaszan a tajnak, ahol semmi nincs. Aucklandet korveszi az ocean es a rengeteg erdo, hegy, hopsz akarom mondani vulkan. Rotorua is csupa hegy, egy hatalmas vulkani toval, szuper geotermikus aktivitasokkal. A ketto kozott van ugy 50 km, ahol vege az egyiknek, de meg nem kezdodik a masik, kopar apro dombok, total semmilyen videk, se viz, se hegy, se vulkan. Na ott talalhato Hamilton, a teljesen jellegtelen hazaival :)) 10 perc technikai megallot toltottunk itt, de en 2 perc utan inkabb visszaultem a buszra, nehogy veletlen ott maradjak. Ahogy kozeledtunk, egyre szebb lett a taj. A Hobbitown megallonal a busz ketharmada leszallt (a hely, ahol a smukkos filmet forgattak a buckalakokkal, be lehet menni a domboldalba epitett hazakba, csak nem 183 cm-rel), de en tudtam, hogy kicsit arrebb meg jobb lesz, es igy is lett. Amikor kinyilt a busz ajtaja Rotoruan, egybol megertettem mindent: a zaptojasszag, vagy ken, vagy egyenesen a pokol szaga, de engem megis a szekesfehervari savanyuviz kut szagara emlekeztetett. Nem csoda, hiszen itt tenyleg szo szerint fortyog a fold, de errol majd holnap, mert meg en sem lattam kozelrol. Vivien, a hazigazda felkapott a megalloban, gyorsan korbementunk a varosban, majd ki a szallashoz, ami a kisvaros szelen, a szomszedos hatalmas erdo mellett talalhato. Csodaszep a szobam, Vivien cuki, frissen sult gyumolcsos pitevel es kaveval vartak, egy szavam nincs :)))) kavezas utan pedig futoruha fel, es irany a szomszed erdo, ma van az utolso hosszu futas napom a Viviccita elott, nincs tetlenkedes. Az erdo bejaratanal megvettem azt a kendot,ami terkep is egyben, szenzacios otlet! Kulonbozo szinnel a gyaloglo (es futo), a mountain bike es a lovas utvonalak, mindegyikbol tobb utvonal valaszthato, nekem egy 11.5 km-es korre esett a valasztasom, de akkor meg nem tudtam, hogy mit vallalok. Az elso km bamulatos, hatalmas vorosfenyok, nyil egyenesen magasra nyulnak, tenyleg egy csoda. Alig 1km utan egyre kevesebb a vorosfenyo, es egyre tobb a palmafa, lianok, indak, fura dzsungel novenyek... es egy lehetetlenul meredek kaptato. Futas helyett gyors felfele seta, majd seta helyett maszas, kezzel-labbal haladas felfele, es ez meg csak a harmadik km! Mivel viz nem volt nalam, es nagyon meleg is volt, inkabb visszafogtam magam, hogy baj nelkul tudjam vegigcsinalni az utat. Jol is tettem, mert egeszen feltavig nagyon megerolteto volt az ut, ez utan jottek csak a lejtosebb reszek, amit neha megintcsak nem lehetett futva megtenni, mert olyan meredek volt. A suru erdo kozepen teljesen egyedul egy picit ismet atertekeltem a dolgaimat, es vegul kimerulten, de nagyon boldogan ertem vissza a bejarathoz, ahol ravetettem magam a csapra, es vegre megkonnyebbultem. Csak az ut elejen es a vegen talalkoztam emberekkel, fent a hegyen 1 db terepfuto bacsin kivul csak en voltam es a kis felelmeim. Tanulsagos volt, na. Holnap johet a jutalom: polinez spa, masszazs, delelott, aztan gejzirek, sarfurdo, maori harcosok es maori vacsi. Jo ejt :)
