Sok-sok év szomorúság után, miután oly'sokan elvették belőlem a boldogság összes szilánkját, szívem összes kis darabkáját, és nem hagytak utána semmit, akik kiszárították a szemeimet, hisz annyiszor megsirattak, hogy nem maradt több hely a könnyeknek, ennyi szenvedés, szívfájdalom után, miután ezer darabra törtem, jöttél. Amikor nem számítottam senkire se és beletörődtem a sorsomba, megjelentél, és mosolyt csaltál az arcomra. Meg is nevettettél és miután beszéltem is Veled, elmondhatom azt, hogy kezdek újraéledni. A lelkem ténylegesen halott volt egy darabig, nem volt semmi, amiben megkapaszkodhatott volna. Erre idejöttél, és a szívedből letéptél néhány darabkát, majd nekem adtad, mivel nekem semmim se volt. Darabjaid által újra élni kezdtem. Megmentettél. El se tudod képzelni, mennyi mindent köszönhetek Neked, már rég halott lennék, ha nem léptél volna be az életembe azon a bizonyos napon - hadartam a könnyeimmel küszködve, majd a nyakába borultam és úgy öleltem, mint aki soha többet nem fogja elengedni. Nem is tettem, halálom napjáig.