Mire van szĂŒksĂ©ged? - kĂ©rdezte.
TƱzre, olyan tƱzre, ami nem Ă©get porig maga körĂŒl mindent, ami csak Ă©pp annyira parĂĄzslik, hogy vĂ©gre felmelegedjen a lelkem mellette! SzikrĂĄkra, melyeket csak nekem szĂłr, Ă©s mĂĄsban nem kelt tĂŒzet! - gondoltam...
Magam sem tudom. - vĂĄlaszoltam.
~SĂĄri Csillag
















