((csak saját felelősségre olvasd végig... ))
Nézd, én nem akarok megbántani senkit de...
...ha nem változtatsz a dolgokon, és mindent ugyan úgy csinálsz mint eddig, ugyan azt az eredményt kapod majd mint eddig, újra, és újra.
Kérlek - könyörgöm - töröld ki azokat a cseszett depressziós idézeteket a blogodról, amit amúgy is egy másik depressziós ember blogjáról loptál. Nem az a baj velük, hogy gyerekesek és bénák és nevetségesek: hanem az, hogy egy végtelen kört csinálsz velük, és minél több ilyet nézel, annál nehezebb lesz kimásznod ebből az egészből. Ja, hogy Te már nem is akarsz kimászni? Lófaszt nem. De tudod mi ami még ennél is rosszabb? Az igazi baj? Hogy a követőid is ezt látják, ezt reblogolják, és ennek soha, de soha nem lesz vége és tudat alatt is egymást nyomjátok a víz alá, miközben ti se kaptok levegőt, pedig a legtöbben tudtok úszni.
Én csak annyit kérek, hogy hidd el, hogy ki lehet ebből törni.
Illetve, a kibaszott nehéz jobban jellemezné ami rád vár, ha jobb életet akarsz. Nehéz, mert neked kell megcsinálnod, és senki nem csinálja meg helyetted. És már eleve olyan kevés boldog ember van: csak állj ki valamelyik pályaudvar közepére, és számold meg őket - egy egész nap alatt is elég lenne a két kezed, hogy összeadd az összes igazán boldog embert.
Én hiszek benned, ha senki más nem is, még akkor is, ha épp magadban sem hiszel. Képes vagy bármire, hiszen eddig is annyi mindent elértél: csak akarat kérdése... Legyél Te, aki megszakitja ezt a depressziós kört amibe kergetitek önmagatokat és egymást. Mert az élet gyönyörű, ha van bátorságod és kitartásod hozzá. A legtöbb ember soha nem küzd meg a boldogságáért - ne legyél olyan mint a legtöbb ember.
Mert utálom, előre a hideg futkos a hátamon mikor látok egy posztot azzal a #-el hogy magyar tumblr.
Eddig nem sértettelek meg? Majd most.
Mert 90%-ban nem tudjátok miről írtok. Nem vagytok tisztában a súlyával annak, amiket írtok. Hogy az élet szar. Hogy élni egy fos, és, hogy semmi értelme az egésznek. És a másik oldalról ezt zabáljátok, egyszerűen elképesztő mértékű étvággyal - ezer és ezer posztot meg tudtok osztani arról, hogy mekkora egy szar a létezés. És legalább lennének jó posztok, amik megfogják a lényeget - de nem. Könyörgöm, le van szarva a minőség is, 3 perc alatt odabasztok valamit azt jó' van: nem számít hány óráig fogalmazom amit mondani akarok, 4szer annyi reblog lesz rajta mert ott van a #-ek között, hogy #magány.
És nem veszlek félvárról - tudom mi az a magány, és elhiszem, hogy Te is tudod. De itt vagytok több ezren, akik arról posztoltok mennyire egyedül vagytok - talán ha közelednétek egymáshoz shitposztolás helyett, máris megoldódna két probléma is.
Nemtudom, menjetek el kávézni együtt. Szervezetek találkozót, valami...
Mert az emberek, akik boldogok, ha találkoznak egy problémával megoldják, nem pedig írnak róla tumblr-ön.
De fun fact: élni akkor is gyönyörű és kész.
Nem érdekel mit mondasz. Nem érdekel, hogy neked, ha azt mondom élet, a depresszió jut eszedbe, egy fekete valami - egy hajléktalan, az eső, egy hideg ragadós érzés.
Én színeket látok, mert ezt választottam. Azt mondod fekete? Barna, rózsaszín és kék, zöld - nagyon sok zöld - és piros, és ah, az élenk sárga és piros. És a kék, mégegyszer. Azt mondod hajléktalan? Én az apukát látom akinek hónapok óta sikerült normális munkát találnia - mert keresett és küzdött. Hogy eső, és hideg és ragadós? Én azt mondom kakaó és egy kájha, tele fával ami ropog a tűztől, egy takaróval. Nyálas? Gecire. Érdekel? Abszolút nem.
A boldogságért meg kell dolgozni, és kész. Fasza lenne, ha ingyen kapnánk: nem kapjuk. Találd meg magadban az erőt, és a kitartást, és legyen hited, és élvezd a minden napokat, az apró dolgokat - soha nem leszel mindig boldog.
De ennél... nos, már csak boldogabb lehetsz...
Tegyél egy próbát. Kezd el most. Hajrá.
((Fontos! A poszt célja nem az volt, hogy megbántson. Vannak emberek, akikre egyszerűen nem vonatkozik: nem áll jogomban bárkinek is megítélni a helyzetét amiben él, és nem vagyok tévedhetetlen. Ha nem vonatkozik rád, ne vedd magadra. De mindenből fel lehet állni. Egyszerűen csak félek, nem tudod mennyi erő van benned; csak annyit kérek, hogy használd ki. Az írás célja az volt, hogy elindítson valamerre, lehetőleg előre felé, és hogy ha egy év múlva rákeresek, hogy #magyar tumblr, legyenek értelmes posztok is. Írjatok jó dolgokról, blogoljatok érdekes dolgokról, csináljatok értékes dolgokat.
Nem figyeltem a helyesírásra, és nem fogom átnézni, bár tudom, hogy fontos lenne. De fáradt vagyok. Akinek számít, az megérti így is - a többiek úgy se.))
Ha már eddig elolvastad, érdekelhet a többi cucc is az oldalon: @kavetolfutve
...ha egy embert motivált, már megérte...