Beszakad a mellkasom attól ahogy a bánat ránehezedik.
he wasn't even looking at me and he found me

ellievsbear
Lint Roller? I Barely Know Her

Origami Around
cherry valley forever
Aqua Utopia|海の底で記憶を紡ぐ
let's talk about Bridgerton tea, my ask is open

if i look back, i am lost
"I'm Dorothy Gale from Kansas"
Today's Document

No title available
hello vonnie
tumblr dot com
d e v o n
noise dept.
we're not kids anymore.
PUT YOUR BEARD IN MY MOUTH
EXPECTATIONS

Jar Jar Binks Fan Club

PR's Tumblrdome
seen from Bangladesh

seen from United Kingdom

seen from United States

seen from Malaysia
seen from Greece

seen from T1
seen from United States

seen from Malaysia
seen from United Kingdom

seen from United States
seen from Türkiye

seen from Netherlands
seen from India

seen from United Kingdom

seen from Vietnam

seen from United States
seen from Kazakhstan

seen from United States

seen from Malaysia
seen from Malaysia
@imscaryformyself
Beszakad a mellkasom attól ahogy a bánat ránehezedik.
Boldog és szomorú is vagyok
Elégedett és elégedetlen is vagyok
Fáradt vagyok, de közben pörgök is
Szeretem magam, de nem is szeretem
Jól vagyok, de nem is vagyok jól
Mérges vagyok, de laza is
Stresszes vagyok, de nyugodt is
Érzékeny vagyok, de nemis
Határozott vagyok, de közben mégsem
Hogy lehet ennyi mindent érezni egyszerre?
Nagyon tudok szeretni, talán csak ez az egy biztos
vajon mi játszódhat le benne?
vajon neki is fáj? vagy tényleg ilyen hamar kiszeretett belőlem?
nem tudom,hogy érdemes még egy halványan reménykednem,vagy végleg engedjem el...
Néha vannak jobb napjaim, de mostanában közel sem azokat élem meg.
Úgy teszel, mintha érzéketlen lennél. Közben belülről ugyanúgy téged is felemészt..
Most érzem azt hogy kész ennyi nem bírom tovább...
Már megint rohannak a napok, és sosem jutok egyről a kettőre
"1:59 Miért nem lepődöm meg? Megint saját magam hoztam nehéz helyzetbe."
Jelenleg nincs szavam arra, ami leírná azt pontosan, hogy mennyire elveszettnek érzem magam..
üvöltenék a bennem lévő fájdalom miatt
Csak fekszem az ágyamban és csak nézem a plafont és azon agyalok minden mennyire megváltozott...
Kértem, hogy ne menj el, hogy ne unj meg
Szinte rettegek attól,
Hogy akárhogy próbálkozok,
Akármit teszek
És akármerre változok,
Sosem lesz bennem semmi olyan,
Amiért ne hagynának egyedül.
Az egyik legrosszabb dolgaim kozé tartozik mikor olyan sok mondani valóm van de én inkább a csendben maradást választom mert túl fáradt vagyok elmagyarázni a dolgokat folyamatosan …
Bármennyire bízok benne és szeretem, néha kurva nehéz meggyőzni magam arról, hogy égbolt vagyok, és nem kalitka.
A legrosszabb az egészben,hogy szerethettük volna egymást de mi inkább marakodtunk.
Szét szakad a mellkasom a fájdalomtól