Nem tudom már máshogy mondani,
Olyan ez, mintha minden atomom egymást szaggatná, hátha megtalálják azt az egyet, aki mindezek után még mindig torka szakadtából üvölt utánad.

No title available
EXPECTATIONS
"I'm Dorothy Gale from Kansas"
untitled
𓃗
we're not kids anymore.
No title available
h

No title available
Fai_Ryy

shark vs the universe
tumblr dot com

Product Placement
🪼
No title available
Today's Document

Discoholic 🪩
almost home
Monterey Bay Aquarium
noise dept.
seen from Germany
seen from India

seen from Chile

seen from France
seen from France

seen from Singapore

seen from Germany

seen from Colombia
seen from Brazil

seen from Australia
seen from Malaysia
seen from Malaysia
seen from Russia
seen from Poland
seen from Malaysia

seen from Italy

seen from United States
seen from Italy
seen from Brazil

seen from United States
@levenderstorm
Nem tudom már máshogy mondani,
Olyan ez, mintha minden atomom egymást szaggatná, hátha megtalálják azt az egyet, aki mindezek után még mindig torka szakadtából üvölt utánad.
Maybe I wasn’t made for anyone to hold
Néha eszembe jut, hogy van rólunk egy polaroid kép a pénztárcámban. Nem nyúlok hozzá, nem nézem meg, inkább elfelejtem újra, mert tudom, hogy ha egyszer kiveszem onnan,
már nem tehetem vissza.
Kurvára törésponton vagyok.
Abban a pillanatban nyert értelmet sok órányi telefonba sírás, amikor kimondtuk, hogy eszünk ágában sincs elhagyni a másikat.
Egyenesen nevetségesnek tartom, hogy a bennem lakozó kisgyerek — aki leginkább éhezik a feltétel nélküli szeretetre és elfogadásra — az, aki szabotálja az egyetlen kapcsolatom, amiben elhiszem, hogy szeretve vagyok.
Előbb utóbb megfojtom (magam).
Bármennyire bízok benne és szeretem, néha kurva nehéz meggyőzni magam arról, hogy égbolt vagyok, és nem kalitka.
Ha valaki most megkérdezné, mi a legnagyobb félelmem,
gondolkodás nélkül azt felelném: az, hogy örökre így marad minden.
Én óceánokat akartam átúszni érted,
Miközben Te egy kanál vízbe belefulladtál.
Addig küzdöttem azért, hogy az életem része maradj, amíg végül el nem felejtettem, hogy Én is benne élek.
Azért szólhattál volna, hogy neked semmit nem jelent az egész.
Azzal a homlokpuszival a lelkem is odaadtam.
Igazad van,
Nem kell róla beszélnünk.
Majd keresel valaki mást, mintha mi sem történt volna.
Te sosem fogod tudni,
Mennyire fájt minden egyes alkalommal,
Amikor valaki mást választottál helyettem.
Talán egyszer majd lesz valaki,
Aki majdnem annyira fog szeretni engem, mint én őt.
Talán.
Én csak kibaszottul el akarok innen menni
Túl sokáig hazudtad, hogy fontos vagyok.