Nem tudom már máshogy mondani,
Olyan ez, mintha minden atomom egymást szaggatná, hátha megtalálják azt az egyet, aki mindezek után még mindig torka szakadtából üvölt utánad.
occasionally subtle
I'd rather be in outer space 🛸
$LAYYYTER
noise dept.

Origami Around
Sweet Seals For You, Always
PUT YOUR BEARD IN MY MOUTH
Aqua Utopia|海の底で記憶を紡ぐ

Kiana Khansmith
Jules of Nature
Xuebing Du
Monterey Bay Aquarium

if i look back, i am lost
Today's Document
Three Goblin Art
AnasAbdin

#extradirty
DEAR READER
cherry valley forever
sheepfilms
seen from United States
seen from Colombia
seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from United States

seen from United States
seen from United States

seen from Brunei
seen from United States
seen from United States

seen from United States

seen from United States

seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from Türkiye
seen from Canada

seen from United States
seen from France
@levenderstorm
Nem tudom már máshogy mondani,
Olyan ez, mintha minden atomom egymást szaggatná, hátha megtalálják azt az egyet, aki mindezek után még mindig torka szakadtából üvölt utánad.
Maybe I wasn’t made for anyone to hold
Néha eszembe jut, hogy van rólunk egy polaroid kép a pénztárcámban. Nem nyúlok hozzá, nem nézem meg, inkább elfelejtem újra, mert tudom, hogy ha egyszer kiveszem onnan,
már nem tehetem vissza.
Kurvára törésponton vagyok.
Abban a pillanatban nyert értelmet sok órányi telefonba sírás, amikor kimondtuk, hogy eszünk ágában sincs elhagyni a másikat.
Egyenesen nevetségesnek tartom, hogy a bennem lakozó kisgyerek — aki leginkább éhezik a feltétel nélküli szeretetre és elfogadásra — az, aki szabotálja az egyetlen kapcsolatom, amiben elhiszem, hogy szeretve vagyok.
Előbb utóbb megfojtom (magam).
Bármennyire bízok benne és szeretem, néha kurva nehéz meggyőzni magam arról, hogy égbolt vagyok, és nem kalitka.
Ha valaki most megkérdezné, mi a legnagyobb félelmem,
gondolkodás nélkül azt felelném: az, hogy örökre így marad minden.
Én óceánokat akartam átúszni érted,
Miközben Te egy kanál vízbe belefulladtál.
Addig küzdöttem azért, hogy az életem része maradj, amíg végül el nem felejtettem, hogy Én is benne élek.
Azért szólhattál volna, hogy neked semmit nem jelent az egész.
Azzal a homlokpuszival a lelkem is odaadtam.
Igazad van,
Nem kell róla beszélnünk.
Majd keresel valaki mást, mintha mi sem történt volna.
Te sosem fogod tudni,
Mennyire fájt minden egyes alkalommal,
Amikor valaki mást választottál helyettem.
Talán egyszer majd lesz valaki,
Aki majdnem annyira fog szeretni engem, mint én őt.
Talán.
Én csak kibaszottul el akarok innen menni
Túl sokáig hazudtad, hogy fontos vagyok.