Néha van hogy nem arra vágysz hogy erőt adjanak neked, hanem arra hogy megértsék mi is valójában a baj és együttérezzenek veled. Van hogy egy ölelés többet ér száz szónál és néha elég ha csak ott vagyunk a másiknak.
Jules of Nature
Xuebing Du

oozey mess
$LAYYYTER
Cosmic Funnies
art blog(derogatory)

blake kathryn

No title available

ellievsbear

shark vs the universe
No title available

Discoholic 🪩

pixel skylines
cherry valley forever
Misplaced Lens Cap
hello vonnie

if i look back, i am lost

roma★
trying on a metaphor
i don't do bad sauce passes

seen from Malaysia
seen from United States
seen from United States
seen from Türkiye

seen from Malaysia

seen from United States
seen from Malaysia
seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from United States

seen from United States
seen from Brazil

seen from Italy

seen from United Kingdom
seen from Türkiye
seen from United States

seen from United States
seen from United Kingdom
seen from Cambodia
@in-tempestate
Néha van hogy nem arra vágysz hogy erőt adjanak neked, hanem arra hogy megértsék mi is valójában a baj és együttérezzenek veled. Van hogy egy ölelés többet ér száz szónál és néha elég ha csak ott vagyunk a másiknak.
Egy újabb este eljött, es mikor lehajtom fejem azon töprengem hogy a bennem lakó két én miért utálják egymást ennyire? Nos, felem egyike folyton gondol a rosszra, de segítene bárkin ha gond adódna. Másik oldalam ellenben mindenkit önmaga alá helyezne. Persze nyilván izgalmas az, ha valaki vakmerő, nincsenek érzései és semmitől sem fél, de a kérdés az:
- Vajon mennyire marad ember az ember ha hagyja hogy ez a fele győzzön és többe nem sújtja majd vállát az érzelmek kicikázhatatlan gondja?
Sosem leszek képes igazán szeretni, míg el nem döntöm ki is akarok én lenni. Egy szelíd, kedves madár vagy egy durva, kőszívű medve. Azért egy dolgot még is csak tudok, bárhogyan is a kettő nem megy együtt, az a dolog biztos hogy marad, a fájdalom kerekedik felül.
Nem kellene erről írnom, de túlságosan régóta nyomaszt ez, és muszáj kiírnom magamból.
Azt érzem mintha valami nem lenne lezárva köztünk, annak ellenére hogy szerettük volna mindketten hogy békében váljunk el nem így lett, azt gondoltam majd november 9-én ahogy terveztük leülünk és elmeséljük egymásnak hogyan alakul/alakult eddig az életünk és ezzel a beszélgetéssel békésen elválunk egymástol, de nem így lett és végül is magam sem értem hogy ennyi idő után miért zavar ez engem, csak egész egyszerűen jól esett volna. Igazából csak tudatni akartam veled hogy én nem haragszom rád egyáltalán, sőt nagyon remélem hogy jobbra fordult az életed, és készen állsz arra hogy elérd a céljaid. Remélem boldog vagy, és olyan ember mellett állsz aki azt nyújtja neked amire szükséged van. Egymásnak nem tudtuk megadni azt amire szükségünk volt és ezt nagyon is sajnálom, rengeteget hibáztam, de szeretném megköszönni hogy az életem része voltál, mert nélküled most nem ott lennék ahol vagyok. Mindezek ellenére számodra mindig lesz egy hely a szívemben, hisz mindig is te leszel az első szerelmem. Ha egyszer lesznek gyerekeim és megkérdezik ki volt az első, boldogan fogom elmesélni hogy te voltál az, mert nekem még mindig sokat jelentesz, ahogy örökké is fogsz.
Feltették nekem a kérdést hogy:
,,Ha újra és újra megélhetnél egy napot az eletedből, melyik lenne az?’’
Rövid töprengés után rájöttem, hogy nemtudok mondani egyet se. Mindenki azt mondaná egyből ami a legszebb, legboldogabb napja volt. Nyilván én is ezt akartam tenni, csak sajnos nemtudtam felidéznj egy olyan napot egész életem során ami annyira jó lett volna hogy azt újra és újra megtudjam élni. Rájöttem hogy gyerekkorom óta csak egy túlélő vagyok, ezért nemtudok felhozni egy olyan emléket sem ami a boldog családról szólna. Gyerekkoromban annak örültem ha végre nyugalom volt és béke. A legszomorúbb ebben az, hogy ezzel nem vagyok egyedül. A kérdés itt csak az hogy, mivel érdemli ezt ki az ember? Vajon ez egy küldetés az élettől, hogy küzdjünk és túléljünk és ezáltal erősebbé váljunk? Vagy talán ez csak a halálos ítéletünk, amit már születésünknél fogva alá kellett írnunk?
She was the one who brought my inner child back, but now she’s the reason why I never show him again
Talán túl keményre faragtam magam és már nem veszem észre mit hagyok magam után, csak megyek előre amerre a céljaim visznek miközben a szívtelenné faragott lelkem nem ordíbál, hogy hagyd abba ne csak magadra fókuszálj, de sajnos tudom azt is, ebben a világban csak úgy lehetsz boldog igazán, ha elfelejtesz kedves lenni és önző leszel amikor döntéseket kell hozni…
A legfájóbb érzés az az, amikor már arra se emlékszel, hogy milyen érzés is volt vele lenni… Mintha tőrt döfnének a szíved közepébe
Talán egyszer túl leszek rajtad, de valójában magamnak se vallom be hogy nem akarok túl lenni.
Fogalmam sincs hogy vajon látod-e ezt, de ha igen a lehető legjobbat kivánom neked… Tudom hogy talán nem úgy tűnik hogy hiányzol, de így van, és nem tellik el úgy nap hogy ne gondolkodnék azon hogyan tudassam veled, hogy a legnagyobb vágyam az az, hogy neked a legjobb jövőd legyen és hogy a legboldogabb legyél. Tudom hogy nehéz neked, bármin is kell keresztül menned, de azt is tudom hogy képes vagy megbirkózni vele. Sajnálom azokat amiket tettem, és valószínüleg egy utolsó bunkónak tartasz, de hihetetlenül hiányzol, és csak számolom a napokat hogy mikor érünk el ahhoz a bizonyos…
November 9-hez
Valaki mondja meg nekem, mégis mikor rontottam el... Mi volt az amikor valamit elrontottam... Miert én vagyok az aki folyton sosincs megbecsülve, soha nem érdekli senkit mi lesz vele es soha senkinek sem kell, amikor én mindenem odaadom másnak... Az elmúlt években próbáltam a lehető legjobb lenni... Próbáltam olyanná válni akire én is felnéznék ha imserném... De mind ez hiába... Hiába vagyok kedves, hiába vagyok önfeláldozó, hiaba teszek meg mindent, de tényleg mindent, soha nem elég... Soha senkinek se voltam elég... Mindenki arra vágyik hogy jajj had kaphassam meg az új iPhone-t ameddig én arra várok hogy talán lesz egyszer valaki aki szeretni fog, aki nem használ ki, aki nem használ lelki sebtapasznak, akinek azért fogok kelleni aki vagyok... Sajnos ez a reményem egyre jobban veszik el, már nemtudok hinni abban hogy ez valaha is elfog jönni
Szemedben látszik a szikra,
Mely lángba lobbantotta üres szivem,
Talán tova szállt ez a szikra,
És többé nem lesz meg a kincsem.
Félelmem csak ebből adódik,
Mert gazdagból lettem komornyik,
Most vágyom rád legjobban,
Mert lelkem egésze már darabokban.
Szeretni valakit nem csak a saját boldogságodról szól. Akarnod kell hogy ő boldogabb legyen nálad.
-Tarryn Fisher
Nagyon nehéz ez az időszak, de együtt túljutunk rajt igérem
I am someone you can always talk to. No matter how bad things got between us. No matter how we parted ways and no matter how long ago it was.
I am always open for a conversation.
“Ha ez nem fog örökké tartani, én többé nem hiszek a szerelemben.”
—