She got the idea for the study while walking with her advisor at Stanford to discuss her thesis topic, and the paper she eventually published in the Journal of Experimental Psychology in 2014 is sharp enough that it should have ended the seated meeting on the day it came out.
She ran 4 experiments on 176 people. Same person tested twice. Once sitting, once walking. The creativity tasks were the standard ones psychologists have used for decades to measure how good a brain is at generating novel useful ideas.
81% of participants in the first experiment produced more creative ideas while walking than while sitting. In the second experiment, 88%. In the third, 100%. Every single person walked into a more creative version of themselves. On average, people generated 60% more novel useful ideas the moment their legs started moving.
The skeptical question is the obvious one. Maybe it was the fresh air. Maybe it was the scenery passing by. Maybe it was the change of environment doing the work, not the walking itself.
Oppezzo killed every one of those explanations with one experimental decision. She put people on a treadmill facing a blank wall. No scenery. No fresh air. No environmental change. Just legs moving in place while staring at white drywall. The 60% boost held.
Then she ran the experiment that closed the case completely. She took participants outside in two conditions. Half of them walked through a Stanford courtyard. The other half were pushed through the exact same courtyard in a wheelchair. Same outdoor stimulation. Same scenery passing at the same speed. The only difference was whether the legs were moving.
The walkers produced dramatically more novel high-quality ideas than the wheelchair group. The outdoors did almost nothing on its own. The walking did everything.
She also tested the opposite kind of thinking. Convergent thinking. The kind where there is one right answer and you have to narrow down to it. Word puzzles where 3 words share a hidden fourth word that connects them. The seated participants did slightly better on these. Walkers got slightly worse.
Walking is not a general intelligence enhancer. It does one specific thing. It opens up the divergent search inside your brain. The part that generates options. The part that produces unexpected connections. The part that takes a problem and finds five ways into it instead of one.
When you need to converge on the single right answer, sit down. When you need to find the answer in the first place, get up.
The mechanism is now well understood. Walking selectively activates what neuroscientists call the default mode network, the system inside your brain that runs when you are not consciously focused on anything. The DMN is where mind-wandering happens. Where memories cross-reference each other. Where ideas that have been sitting in separate folders inside your head finally bump into each other.
When you sit at a desk and force yourself to concentrate, you suppress the DMN. When you walk at a natural pace, the executive part of your brain gets just busy enough handling the walking that the DMN comes online and starts doing the work that focus was blocking.
The most useful finding in the entire paper is the one almost nobody quotes. The boost did not turn off the moment people stopped walking. Participants who walked first and then sat back down stayed elevated. Their next round of seated creativity work was still significantly better than people who had been sitting the whole time. The rest lingered for at least several minutes after the legs stopped moving.
You do not need to do creative work while walking. You need to walk before the creative work. The brain holds the state.
telt el azóta hogy a nagynénémet először zárt osztályra utalta egy főorvos és mondta ki, hogy ez demencia, középsúlyos stádium, nem élhet egyedül, az állapot visszafordíthatatlan és folyamatosan romolni fog.
4 év, 2 hónap és 6 nap telt el azóta és kicsit hosszú lesz, de végigviszlek a stációkon:
2022 március: 2x kórház, számtalan megalázás részemre, mert sajnos olyan dolgokat nem tudok amivel együtt kell születni, hogy pl. wc papír nélkül akkor sem mehetsz kórházba ha a zebrán csaptak el.
2022 május: hónapos melóval találok egy 0-24es gondozóházat, ráadásul állami, csak húszezret kell a nyugdíja mellé becsengetni, ez olyan lottófőnyeremény szinten van. beadom mindenhová az idősotthonos elhelyezési kérelmet, nem sok jóval bíztatnak a várólisták állapotát látva. lakástakarítás, selejtezés, ügyek elrendezése, számlák átírányítása, hiénákkal való elbánás, szép hónap.
2023 március: Lévai Anikó kedvenc egyháza megkapja az állami gondozóházat, akik küldenek nekem egy levelet, hogy mindenük a betegek ápolása, nyugodjak meg. két hét múlva újabb levél, a havi térítési díjat 330 (!) százalékkal megemelik. itt akkor ledobja az agyam ékszíjat, az összeg majdnem akkora mintha egy jobb 4 csillagosban all inclusive veretné vki és mellé fizetek egy 6 órás ápolót. elkezdek új helyet keresni.
2023 április: megütöm az eurojackpotot, az egyik idősotthonba bejutott a nagynéném, a covid sok listát rövidített ugye. gyertyát gyújtok szent antalnak és levezénylem az összes vizsgálatot ami kell az áthelyezéshez. a hónapom olyan hogy ülök az autóban az út mellett, a combomon a laptop és a telefonba magyarázom anyámnak hogy a lakásba ha belép ott melyik dossziét nyissa ki és mit diktáljon be, mert a másik telóban várnak egy listára. nem tudom hogy nem kapok idegösszeroppanást.
2023 május: itt kapom az idegösszeroppanást. nagynénémet kicsekkoltatom a vallásossá vált gondozóházból és átviszem az idősotthonba. a gondozóházban nem adják be neki a reggeli bogyóit, így mire átérünk vele a városon szó szerint megbokrosodik. felimádkozom az új szobájába, a felvételt vezető nővér azt mondja minden oké lesz. ja, amúgy gondok vagyok? nem. kicsit néz, de hát az kellett volna, a demens osztályon ez elvárt, folyamatban van? nem. senki nem mondta, sem a gyámhatóságon, sem a bíróságon, sem a gondozóházban, sem ti a 15 oldalas leveletekben. hát nem is tudja, jó, oké, menjek haza, meglesznek. hazahúzok, ebédelek és nem szokásom de egy komplett pohár bort lehúzok, ezt megérdemelted Anna. hátradőlök, pörgetem a netet erre 1 óra múlva telefon, robban a bomba, az idősek otthona az, menjek vissza de azonnal. félrészegen visszabékávézom, az út alatt megiszok másfél liter vizet hogy józanodjak és a hír ami fogad elintézi hogy abszolút elszálljon minden bormámor: nagynéném nem ír alá, én meg nem írhatok alá mert nem vagyok gondnok. a lelkére beszélek, semmi. 4 óra elmúlt, a felsővezetőt hívják, mi ilyenkor a teendő? rakják ki, jön a határozat, aláírt szerződés nélkül senki nem lehet az épületben mint lakó, és ha nem költözik ma, a megadott napon be akkor ugrott is a férőhely, várnak elegen. én ott elfogyok, akkor tényleg rajtam van a most én elmegyek Bécsig csomag és elköszönés nélkül, ott bassza meg magát a családom meg az ország is, soha nem jövök ide vissza. és akkor a 2 ottani ápoló, meg a 3 folyamatot vezénylő irodista átlényegül mentőangyallá és másfél órát puhítják a teljes tébolyban tomboló nagynénémet (lejárt munkaidőben vannak bőven) és elérik hogy alászignózza az elhelyezési kérelmét. azóta a főápolót ölelgetem ha meglátom és minden ünnepre úgy megyek hogy ikea szatyorban viszem a Lindl csokikat nekik, és az egyik falon az én levelem van kinyomtatva hogy mennyire hálás vagyok (kurvára az vagyok, örökké tartozom nekik).
2023 május második fele: ajtóstul megyek a gyámhatóságra és lebazdmegolom a kirendelt ügyintézőt. jaj, hát lehet hogy el kellett volna indítani a gondnoksági folyamatot, jó hogy mondom. de akkor most sos elindítja. ne indítsam én? nem, gyorsabb ha ezt ő csinálja.
2023 június-augusztus: heti 3x hívom a gyámhatóságot. folyamatban van a gondnoksági. van erről vmi irat? bemutatnám az idősek otthonában. válasz: erről nem kell irat. kafkai lelkem érzi a csapdát.
2023 szeptember: értesítenek, mivel a nagynéném be lett jelentve az idősek otthonába a Z. kerületi gyámhatóság már nem járhat el az ügyében, átrakták a dolgait az Y. kerületi gyámhatósághoz.
2023 október: Y. kerület beránt meghallgatásra. mondom gondnoksági, rámnéz a dr. Gyámhivatali Ügyintéző: de hát ennek nyoma sincsen. tessék? Z. kerület nem indított gondnokságit. de most ő elindítja. közlöm itt megvárom amíg kapok róla papírt. átküldi az ügyfélkapura. és valóban lesz erről irat.
2023 november: ideiglenes gondnok leszek, a nagynéném elhelyezéséről dönthetek, így már nem kell attól rettegnem hogy haza óhajt menni és felrobbantja egy budapesti ház mind a 4 emeletét (mert már nem érti miért kell elzárni a gázt). amúgy egy pillanatig nem érzi magát rosszul az új helyén, az összes nővérrel meg lakóval öribari viszonyba kerül, ha akarnám se menne sehová. persze olyanokra nem kapok engedélyt hogy rendelkezzem általa megkötött szerződésekről, így olyan lakásban van tévé, net meg biztosítás aminek semmi értelme. mindegy, ez is pörgeti a dzsídipít.
2024 január: ülök reptéren, beszállás van fél óra múlva Isztambulba, hogy 6 hétre lelépjek a kontinensről. telefon, dr. Gyámhatósági Ügyintéző, megkaptam a bírósági idézést? nem. hát akkor holnap kapom, tárgyalás, nagynéném gondnokságijához, mondom remek de éppen elhagytam az országot, kiléptettek, én ezt nem mondhatom le. oké, adjak be egy halasztási kérvényt és eltolják február végére. a beszállás közepette nyomkodom a telefonon a kurva epapírt.
2024 május: meg is kapom a bírósági idézést, becsattogok, családjogon vagyok, mellettem egy pár gyerekelhelyezésen vitázna de velem pont egy időpontra hívták be őket. a bíró előrevesz engem, ez simább ügy, egy kérdése van, szerintem kell gondnok a nagynénémnek? igen, kell. rendben, ősszel találkozunk a szakértői vélemény után, viszlát. újabb felesleges kör de legalább páternoszter volt a bíróságon, azért megérte a cirkusz.
2024 június: levélben értesítenek hogy orvosi vizsgálat, jövedelemigazolás, újabb 3 féle nyilatkozat kell majd hogy gondnok legyek. időpont semmi.
2026 április: dr. Gyámhatósági Ügyintéző hív hogy szeretné ha bemennék nyilatkozni, de ha tudok az epapírral bánni azon is beadhatom. tudok vele bánni, lenyilatkozom megint hogy nem állok közügyektől eltiltás alatt, nincs mentális betegségem és nem származik hasznom a nagynénémből.
2026 május: ma teljes jogú gondnok lettem csak úgy, minden értesítés nélkül landol a végzés az ügyfélkapumon.
hogy bár továbbra sincsenek nagyon kézzel fogható eredmények, a cégek nyomatják, hogy mindenki használja, miközben a havi előfizu átváltott használatalapúra? és mivel a lényeg eddig a minél több használat volt, hátha kiderül mire jó alapon, most hirtelen ez nagyon drága lett?
snowghoul
jbbartram-illu
titsay
annaxmalina
vaporwave
pixelskylines
