A pár évvel ezelőtti énem el sem hinné, ha látná, hogy mára mi lett belőlem.
3 év telt el azóta...Az erő amit akkor éreztem tudom, hogy itt szunnyad valahol mélyen. Hiányzik, hogy azt érezzem akár az egész világot fel tudnám forgatni egy legyintéssel. A magány nem hiányzik. És ez a hullámzás sem... A mardosó magány és elhagyatottság felváltva a világmegváltó erővel.
Lehet ezért nem is érzem ezt az elsöprő erőt, mert már nincs is rá szükségem? Lehet végre megpihenhetek kicsit?
Néha most is magányos vagyok, csak másképp... Mintha saját maga nem mindig találnám. Mintha egy idegen lennék a saját fejemben. Egyszer remélem legbelül is meglesz az összhang.









