lelkitumor

ez minden, ami nyom

[lelkitumor]

Éjfény

Kormol az este -, csendben figyel a hideg fal. Sötét van, Te mégis ragyogsz a fekete szobában. Miért fénylik a szíved helye? - kérdezem, s ajkaimra csókot lehelsz. Meleg csókot, mely a lelkem legmélyebb pontjáig szivárog, s mint egy váratlan áradás, elönt engem is a Fény. A fekete szoba arany színt ölt, megtelik kedves titkokkal -, Nem hideg már többé. Mindig elmondja: Hiányzol neki - miután elmentél, hisz ő is csak akkor fénylik, ha Te is itt vagy -, csak akkor boldog, ha újabb emlékeket őrizhet.

[lelkitumor]

December 22.

A szálak összefonódása.

Emberek összehozása.

Az idő folyása.

És az idő maga.

Musubi.

[lelkitumor]

December 19.

Te, Önmagadban vagy minden természeti csoda, mert boldogságod a napfény - Kellemes meleget áraszt és betakar vele, hogy véletlen se fázzak meg, mert bármikor jöhet egy szélvihar, ami elhozza a sötét esőfelhőket, ami a bánatod- Esőcseppek a könnyeid, amiket elhullajtasz szerte-szét, pedig eszed ágában sincs eláztatni, de nem tudsz parancsolni a felhőidnek, amik elködösítenek - Mégis csillapodsz, amikor meglátod, hogy táncolok a könnyeidből összegyűlt pocsolyákban. Mosolyra fakadsz, hisz látod: nincs mitől tartanod, s jön a nyugodt nyári szürkület. A Nap is elfárad abba a sok érzelembe, ami körülvesz minket, s megpihen ott, ahol a világunk végét látjuk.

[lelkitumor]

December 18.

Boldogság önti el a szívem, amikor mindketten azt mondjuk: "Majd a jövőhéten".

[lelkitumor]

Minden egyes este el tudnék aludni azon, hogy az arcod vonalain fáradásig futtatom a tekintetem. (Saját munka!)

[lelkitumor]

December 14.

Anywhere whenever

Apart but still together

I know I'm not alone.

[lelkitumor]

December 13.

"Just let me love you when your heart is tired."

[lelkitumor]

December 12.

- Versenyezzünk, ki csókolózik előbb.

-Benne vagyok! Mi legyen a vesztessel?

- Találd ki te, mit akarsz gyalázatos büntetésednek.

- Meghalsz, mielőtt csókolózni tudnál, te csíra porbafingó!

Végül is, döntetlen lett.

[lelkitumor]

December 11.

"What if you have a Stiles, but you're too Lydia to see it?"

[lelkitumor]

December 10.

Csak azért nem alszom, mert megtaláltam a boldogságomhoz kellő leggyönyörűbb zenéket. Úgy érzem, bűn lenne átaludni mindazon dalt, ami ezen a lejátszási listán szerepel. Most van hajnali negyed egy. Hétfő. Bárcsak igazából is nyár lenne, mint ahogy jelenleg érzem magam. Vagy csak szünet. Milyen jó lenne.

[lelkitumor]

December 09.

Már majdnem elaludtam, amikor késő éjszaka mézesen elköszöntél tőlem. A tévé fénye még erősen bevilágította a szobám, a zene pedig aláfestően motyogott nyugtatón. Csukott szemekkel hallgattam a kellemes melankóliát. Álomképeim a legszebb halovány látványt nyújtották nekem. Egy csónakban ringatóztam, gyémánt tiszta lagúna vizében, s a legnagyobb nyugodtságban, pedig ilyen eszembe se jutna, hisz nem tudok úszni az iszonyom miatt. Köszönöm, hogy egy életre ellátsz szép emlékekkel, s hogy a csónakom egy tükörsima vízfelületen lebeghet szabadon, minden veszély nélkül. Te vagy a legszebb emlékem. Köszönöm, hogy élsz.

Coldplay - O (Fly On) - Extended

[lelkitumor]

December 08.

Nagyon hiányzol.

[lelkitumor]

December 05.

A kék bálvány:

Elröppent a nyár, mint egy forró, színes, mozgalmas álom. Jött az ősz és az utolsó virágok is haldokoltak. Tarka gyászruhát öltöttek a fák. A tölgy vöröset. A bükk barnát. Aranysujtásos ezüstöt a nyír.

A nap későn kelt. Délben még meleg sugarakkal cirógatta a barna mezőket, de estéként hűvös, korai árnyak csúfolták megfagyott erejét.

Az őszbe vénült lombok és halódó virágok közt búcsúzó nyár valamelyik reggelén ébredt fel Lia egy puha, fehér ágyban.

Egyre rövidebbek lettek a napok... A fáradt, megérett év egyre mélyebben süllyedt az őszbe. Lia lelke fokozatosan gyógyult. Lassan, lépésről-lépésre tapogatózott vissza a valóság felé.

Két erős simogató kéz, két jóságos kék szem őrködött felette. Éjjel-nappal. Egyszer aztán jött egy gyönyörű, felejthetetlen vasárnap. A fák vidáman susogtak a parkban. Barna, piros, aranyfoltos ünneplőt hordtak a lombok. A levegő tiszta volt, mint az érett bor.

[lelkitumor]

December 04.

Nem aludtam valami sokat az iskola miatt, és most itt ringatózom a héven -, mellettem még három lánnyal. Egyszer talán sikerült is elaludnom, nem emlékszem, de jó volt pihenni. Kedvlohasztó tud lenni, amikor 5:30-kor megszólal az ébresztőm, s azt ordítja a fülembe, hogy "kelj fel paraszt, ma is meg kell felelned a társadalomnak!" -, hisz annyi szép reggelem kezdődött már ébresztő nélkül. Hiányzik.

Egyre több fogalmam van arról, milyen csodálatos is tud lenni: Amikor hajnalban megébredsz és látod a felkelő napot, ahogyan vékony, gyenge fénysugarakkal próbál kibontakozni, s az Ő arcán csillan meg ez a jó meleg érzés. Alszik. Van, hogy percekig fürkészem a bőre egyes pontjait, de csak jól az emlékembe akarom vésni minden egyes vonását, ha megint eljönne egy vasárnap, amikor haza kell mennem Tőle. Egyedül ez szomorít el. Újabb hétfők veszik kezdetét, újabb négy héten keresztül, újabb 5:30-as kelésekkel. Nélküle.

Már várom a téli szünetet. Az a gyönyörű ragyogás most is kiülhet az arcára -, érezhetem a kellemes ölelését -, megcsókolhat számtalanszor -, és visszaaludhatok a karjaiban, miközben a derekamat simogatja.

Alig huszonegy nap. Húsz, ha az én fejemmel és optimizmusommal számolunk.

[lelkitumor]

December 03.

Mindig sikerül meglepned, amikor átölelve emelsz a magasba. Szerelmes vagyok abba a mosolyodba, ami azt sugallja: Elégedett vagy magaddal, és baromi jót szórakozol azon, ahogyan a levegőben kalimpálva próbálok kiszabadulni a markodból, mert - bár erős vagy - félek, hogy elejtesz.

Szerelmes vagyok a nevetésedbe, ami betölti a néma teret; A konyhát, ahol mindig aprókat csipkelődünk a másikon, hogy aztán valami erős zajt csapva szisszenjünk fel, s mondjuk azt: Elég volt -, majd kezemet megragadva behúzol a szobába.

Szerelmes vagyok az ajkaidba, melyek lágyan érintik bőröm legtöbb pontját, s melyek melegségétől ráz a hideg -, olyan jól esik a gyengédséged.

Szerelmes vagyok Beléd.

[lelkitumor]

December 02.

Egyszavas válaszokkal halmozzuk tele az éjszakát, mégis szeretem hogy feszült légkör vesz körül. Ezek is Mi vagyunk -, ezzel is csak telik az idő -, s ez is ugyanúgy bemutatja, miként boldogulunk egymás mellett, napról-napra. Nem könnyű, de ez teszi olyan különlegessé. Titkon válunk legendás harcosokká, kik bebizonyosítják a vitatandó kérdések válaszait, miszerint szeretni valakit: Küzdelem. Minden egyes nap új kihívásokkal szembesülök, s állok elébe mindegyiknek. Ki kell harcolnom a szeretetet, megbecsülést, de főként a bizalmat, ugyanis harc nélkül mit sem érne az egész. Ő sem küzdene, ha én nem tenném, de megtesszük. Reggel felvértezve nézek farkasszemet az aktuális ellenféllel -, Délután kivérezve szuszogok -, Este diadalittasan dőlök ágyba, jobb esetben Vele. Ilyenkor gondolok mindig arra, hogy megérte újabb egy hónapot várni. Megérte végigszenvedni a nélküle eltöltött napokat. Megérte, hisz kiérdemeltem. Megküzdöttem Érte. Megküzdöttem Magunkért.

Megérdemlem Őt.

[lelkitumor]

December 01.

Földön fekve, félhomályban várom a pillanatát annak, hogy jelezze a telefonom: Üzenetet kaptam. Tőled, ki egy aprócska botlástól is megijed, s aki azt hiszi elveszítheti Kedvesét -, pedig a Kedvese mindennél jobban vágyik Rá, hiszen teljes szívéből szereti.

Teljes szívemből szeretlek. Számtalanszor írtam már, s számtalanszor fogom közölni még. Ez az ami sosem múlik el, s ez az ami sosem fárad ki: Mi, mint az Orion derekának két szélső csillaga - Ragyogni fogunk egymás mellett, míg a középső fényforrásunk akár az újabb Musubink is lehetne.