Szerethetetlen

[blackownedeverything]

Az otthon nem az, ahonnan származol, hanem az, ahol fényt találsz, amikor minden sötét.

[egyfelhonfekszem]

Nehéz elhinni, hogy többet érdemelsz, miután évekig azt éreztették veled hogy nem érdemelsz meg semmit.

[fuck-fake-world]

Kezdek beletörődni, hogy én soha nem leszek több egy éjszakánál, egy titkos csóknál vagy lelki szemetesnél.

[fuck-fake-world]

Fasz kivan

[mysoulisdark01]

Utállak, hogy nem tudlak kiverni a fejemből, akármennyire is szeretném.

~V~

[mysoulisdark01]

Tudjátok, van az a pillanat mikor már annyira lent vagy, hogy már nem tudsz sírni, hogy kiadd magadból azt ami nyomaszt és csak némán ülsz az ágyad szélén és bámulsz a semmibe miközben belül szétmarcangolod magad a saját gondolataiddal.

~V~

[mysoulisdark01]

Én már csak ott szeretnék tartani mikor életem szerelmével kint ülünk a tornácon és nézzük ahogy szerelmünk gyümölcsei önfeledten játszanak a kertünkben, majd egymásra nézve annyit mondunk, megcsináltuk.

Bárcsak.

~V~

[megegettpopcorn]

207.

Örökké

Mennyire azthittük, hogy nállunk létezik ez a bizonyos "örökké".

Aztán hónapról hónapra egyre jobban távolodtunk el egymástól, pedig meg volt igérve, hogy mindig ott leszünk egymásnak.

Mesevilágban éltem, ahogy láttam magunkat és éltem veled az életem, mert szinte minden tökéletesnek látszott és úgy éreztem minket soha senki és semmi nem választhat el egymástól.

De mint mindig mindennek, ennek is vége lett. Nem pont úgy ahogy gondoltam, nem veszekedtünk, nem öltük meg egymást, szimplán csak nem beszélünk a másikkal, nincs közünk a másikhoz és szépen lassan elengedtük egymást.

Ugyan szarul esik, hogy "csak ennyit" jelentett ez a barátság neked. Tudom, hogy mindig én voltam az aki jobban szeretett és akinek jobban szüksége volt rád. Ott voltál mindig, meghallgattál és segítettél. Néhányszor hozzám is vágtad mennyire ragaszkodom hozzád és hogy ez mennyire idegesítő. Értem én. Csak gondoltam kipróbálom milyen szeretve lenni.

Egy darabig meg is kaptam ezt a bizonyos "szeretet". Majd elkezdtél ignorálni, nem rám figyelni, kihagyni a dolgaidból.

Nicsak mi lett belőle..

"nem érek rá"

"mással találkozom"

"most nincs kedvem beszélni"

"majd később"

"fáradt vagyok"

És még sorolhatnám az ehhez hasonló kifogásaid...

Lehet a végén már rájöttünk, hogy teljesen más világban élünk, különbözik a kettőnk élete, néha mégis megtaláltuk a közös pontot és kurvajol éreztük magunkat.

Mindenesetre örülök, hogy megismerhettelek és hogy ilyen csodálatos élményeket szerezhettem veled.

~ még ha nem is tartott ÖRÖKKÉ.

[eszmeletlenul-szeretlek]

Már a legjobb barátaimnak is félek elmondani azt, amit érzek. :)

[szavaktengereben]

“Mindenki változik, ezért nehéz a gyerekkori barátságokat életünk végéig megtartani. De szerintem azok a legértékesebb barátságok, amik a nagy változásokat is átvészelik.”

— Király Anikó

[mysoulisdark01]

Nincs annál felemelőbb és motiváltabb érzés, mikor a közös jövőtöket tervezitek a legjobb barátnőddel, aki már a testvéred, a másik feled és téged csak ez nyugtat meg, hogy alig 2 éven belül már csak te és ő lesztek a világ ellen.

~V~

@lelektelen0 ❤️

[mysoulisdark01]

Fájdalom

A lelki fájdalom leírhatatlan, amikor csak fekszel, nézel ki a fejedből, és nem érted, hogy mi miért történik, amikor úgy érzed, hogy a világ összes fájdalma rád zúdult, hogy nyom össze az a láthatatlan valami, amit nem tudunk megmagyarázni. Mikor az eszed és a szíved egy hatalmas csatát vív és csak annyit veszel észre, hogy az érzelemmentes arcodon legördül az első könnycsepp, majd a második, és végül egy csitíthatatlan folyó keletkezik belőle, de te tovább fekszel mozdulatlanul és némán, mert nem tudsz mást tenni.

~V~

[szavaktengereben]

“Azt akarom, hogy szükséged legyen rám. Azt akarom, hogy ne tudj koncentrálni, mert rám gondolsz. Azt akarom, hogy a telefonodért nyúlj, mert eszedbe jutott valami, amit meg kell osztanod velem. Azt akarom, hogy ne kapj levegőt a gondolattól, hogy soha többé nem láthatsz.”

— Shannon Stacey : All He Ever Needed

[mysoulisdark01]

Mindenki kérdezgeti “Mi baj van? Olyan csendben vagy”

Mi a gecinek beszéljek, ha utána úgy is a lebaszást kapom, hogy “ nem tudok vele mit kezdeni” vagy szimplán rám sem figyelnek, miközben egy számomra fontos dolgot mesélek azoknak, akik a világot jelentik nekem..

Már belefáradtam, hogy ha kell 86x meghallgatom mi bajod, de ha én szólalnék meg egyből levagyok szarva.

Már nem érdekel semmi, bassza meg mindenki

[mysoulisdark01]

Itt ülök a kádban azon gondolkodva, hogy mi lenne ha kihúznám a dugót és én is a vízzel együtt lefolynék azon a lefolyón, majd az óceán kellős közepére sodródnék. Mennyivel jobb lenne, mennyivel könnyebb. Nincs megfelelési kényszer, nincs szorongás ,egyszerűen csak lebegnék a víz kellős közepén mint egy könnyed lufi és csak sodródnék az árral, ahogy a lufi is teszi a széllel.

Mennyivel könnyebb lenne, lubickolnék ahogy kedvem tartja amíg nem jön egy cápa és bumm… vége is. De legalább úgy lubickoltam ahogy én akartam.

[lelektelen0]

Furcsa dolog ez a sorsnak nevezett valami, amikor már azt hinnéd minden egyenesbe jöhet, akkor találkozol egy olyan személlyel, aki akár csak egy nézéssel felkavar benned mindent...

[mysoulisdark01]

Barátnőm megmondta😌❤️

[mysoulisdark01]

És te még csak fel sem fogod, hogy mennyire szeretlek…

[mysoulisdark01]

Nem tudom eldönteni, hogy jobb lett e a kapcsolatunk mióta kibékültünk…

Igaz valamennyivel szorosabb volt az elején, de szépen lassan megint csak kezdődött elölről.

Először ritkábban kerestél, majd ritkábban írtál vissza, később már meg sem nézted amit írok, míg végül már nem beszéltünk napokig.

Te éled az életed, én egy-két storyból tudom hogy élsz e még.

De már rég elvesztettelek..

És megint csak én sírok éjszakánként miközben azon gondolkodom hol rontottuk el..