"A bulimia nem egy hosszú hajú, csinos lány, aki a WC fölé hajol hihetetlenül gyönyörű arccal. Hanem egy felduzzadt, szánalmas arc, aminek hányás csöpög az álláról, és vérzik a kibaszott orra. Az anorexia nem egy karcsú alak, aki szégyenlősen visszautasít egy muffint. Hanem egy fázó, alultáplált test, amelyen szőr nő. A depresszió nem egy naplementébe bámuló modell, akinek lefolyik arcán a szemfesték. Hanem a kibaszott plafont bámuló, égő szemek, mert nem találsz motivációt, hogy becsukd őket. Az önbáltalmazás nem az, amikor kedves fiúk csókolgatják a karodat, mondva, hogy így is gyönyörű vagy. Hanem csúnya, rohadt sebhelyek, amik örökre ott maradnak, és szúró zuhanyzások. A pánikroham nem az, amikor a szerelmed arcába temeted az arcod, és ő megnyugtat, hogy minden rendben lesz. Hanem érzed, hogy nincs irányításod magad fölött, és mintha elvették volna tőled az oxigént. A mentális betegségek NEM szépek. Nem tesznek különlegessé, és nem fognak miatta hirtelen törődni veled az emberek. Ezek szörnyek, amik életeket rombolnak le. Szóval ne vegyétek ilyen féllvállról őket, és ne promótáljátok őket befolyásolható tinédzsereknek a kurva interneten..."
