mellékblog

Csak a gondolataim.

[nemszegyellem]

Akkor keresztanyám felénk fordult: “Nagyon szerettétek volna őt, és ő is titeket.” Nem álltam messze attól, hogy belesírjak az amúgy is keserűen édes beszélgetésbe, ami ilyenkor visszaemlékezésekben teljesedett ki. Négyen ültünk a szoba négy sarkában. A kanapéra egy gyerek ült le délután négykor, de egy fiatal felnőtt nézett fel akkor, kilenckor, az elhangzott mondat után. Nem csak négyen voltunk. Ott volt mindenki, mert éreztem. Az üres székek helyét mind elfoglalták. Ott voltak mindannyian. Lehet, hogy ők is sírtak. Mi biztosan.

- egy temetés margójára

[nemszegyellem]

tüdőm fájdult bele az akaratba, hogy elviseljenek.

naivan csak azt akartam, szeressenek.

sokszor azt is, hogy temessenek.

rágyújtottam mégegyre,

csillapító méreg szervezetemre.

csak belehalok egyszer!

remegtem, és beleszívtam mégegyszer.

[nemszegyellem]

Senkit sem érdekel hogy vagy. Mindenki csak önmagával van elfoglalva.

[nemszegyellem]

Soha senkinek sem számítok igazán.

[nemszegyellem]

Arra jutottam, egy ember miatt sem érdemes hajnalba fonódóan fennmaradni és beszélgetni, úgyis otthagynak végül.

[nemszegyellem]

Elhittem. Már megint elhittem, hogy szerethető vagyok. Hogy tényleg érek valakinek valamit.

Ugyanúgy találtál mást és sétáltál ki az életemből, mint akármelyik másik.

Képtelen vagyok többé hinni.

[nemszegyellem]

Semmi nem sikerül nekem ebben az évben. Javarészt a vírus miatt, de a lényeg: semmi boldogságom nincs, mindenki elhagy és nem tudom meddig bírom még ezt.

[nemszegyellem]

Ebben a másodpercben még nem akarom elvenni a saját életem. Nem tudom, hogy mi fog történni a következő órában, vagy az azt követőben. Egyetlen másodpercem sem beszámítható.

[nemszegyellem]

Akárhányszor próbálom, annyiszor vesztek. Nem fogom ezt sokáig bírni.

[nemszegyellem]

Hidd el, én mindig készen állok a búcsúzásra.

[nemszegyellem]

Annyira akartam, hogy ez működjön. Sajnálom, hogy elcsesztem ezt is, mint mindent.

[nemszegyellem]

Az egyik egrosszabb érzés attól is a szart kapni, akitől a legkevésbé vártad volna.

Nem kéne megbíznom az emberekben.

[nemszegyellem]

Miért hazudják azt, hogy itt lesznek mellettem akármi is van, mikor az első adandó alkalommal eltűnnek?

[nemszegyellem]

Én magamból mindig 75%-ot adok a legrosszabb napjaimon is, míg te a jobb napjaidon is csak ötöt, mégis mindig hibáztatsz, hogy nem adom bele mindenem.

[nemszegyellem]

Fölkereslek, hogy

ne kelljen rádöbbenned:

magamra hagytál.

- Fodor Ákos

[nemszegyellem]

Félek.

Félek igazán jól érezni magam. Félek túl sokat adni magamból (az érdektelen) embereknek, ugyanakkor fáj, hogy senki nem ismer igazán. Félek szerelmes lenni, de mint mindenki, én is vágyom arra, hogy valaki a hibáimmal együtt szeressen.

[nemszegyellem]

Jobb lenne

Mennyivel egyszerűbb lenne, ha mernék beszélni a problémáimról másoknak. Minden másabb lenne, ha mernék segítséget kérni.

— @asszonygyilkossag