(source)
Mike Driver
cherry valley forever
AnasAbdin
Today's Document
Cosimo Galluzzi
todays bird

PR's Tumblrdome

Origami Around
trying on a metaphor
styofa doing anything
sheepfilms
I'd rather be in outer space 🛸

★
No title available
RMH
Lint Roller? I Barely Know Her

Discoholic 🪩
dirt enthusiast

shark vs the universe

❣ Chile in a Photography ❣

seen from Germany

seen from Türkiye
seen from United States
seen from Argentina

seen from Indonesia
seen from Argentina
seen from Spain

seen from United States

seen from United States

seen from United States

seen from Türkiye
seen from Canada
seen from United States
seen from United Kingdom

seen from Poland
seen from Belgium
seen from Netherlands

seen from United States
seen from Malaysia

seen from Malaysia
@rebarbara
(source)
Victorian Gothic
+ + + || + + + || + + +
szívszerelmeim
De miért néznek ki úgy, mint az öregasszonyok kirúzsozása, délutáni teaidőben, a négyeshatoson?
jó, a sminkjüket kicsit túltolták (a zenéjüket viszont sajnos pont nem), de évek óta ők az egyik biztos pont az életemben, becsüljük ezt meg :D
Aww a cigány jegesmedvék ezekről van nekem is valahol egy vidim 2012ből
Egészet nem értem. Mármint, hogy miért létezik még a sugár
Úgy 15 éve, minden kurva karácsonykor... :D Ha odaállsz eléjük, megcsap az istenverte doh szaga, és látod a bundájukon a pormacska-réteget.
Astronauts irl
Photo: Szanyi Roland
Varga Júlia verse https://www.instagram.com/yuneyuly/ https://www.instagram.com/rebaktomi/
No somos tan distintos después de todo.
Meló után bevásároltam a Sparban.
Vettem kenyeret (most teljes kiőrlésűt, mert egészséges, és legalább a kenyér legyen az), sört (Soproni IPA-t, meg hidegkomlós Drehert, mert ezeknek van íze, és pécsit, mert az szűretlen), energiaitalt (Wattot, mert abban van zöldtea-kivonat, meg guarana, meg még más is, amit nem is tudok mi, de természetes, és élénkít), újhagymát, chipset (Layst, mert az a kedvencem), banánt és tejet (turmixnak), meg rostos leveket.
Rengetegen voltak, előttem egy idős úr állt a sorban, egy bevásárlókocsival, amiben egy kis srác ült. A gyerek nagyon unatkozott, és folyamatosan nyarvogott, hogy “Vegyél nekem csokit!” meg hogy “Vegyél nekem játékot!”, meg satöbbi. Az idős úr rezignáltan tűrte a nyarvogást, néha megjegyezte, hogy “Jó.” vagy hogy “Nem veszek”. A kisgyerek közben elmondta, hogy “Nem alszom nálad.” és időnként a nyarvogásból gügyögésbe váltott, miközben a bevásárlókocsi láncát babrálta - nyilván játszott vele, legalábbis erre következtettem. Ahogy haladt a sor, én a lábammal toltam a púposan megrakott kosaram, miközben az egyik zacskó chipset meg a vécépapírt a kezemben tartottam, és izzadtam. A gyerek aztán elkezdte rázni a fejét és a kocsit, majd’ kiesett. Az öreg rászólt, próbálta azzal megzabolázni, hogy “A biztonsági őr bácsi már figyel téged, viselkedj rendesen” - teljesen hatástalanul. Én egyre idegesebb lettem a gyerektől - szerintem az idősebb úr is, csak ő jól tolerálta. Nyilván az évek, meg a rutin. Aztán észrevette, hogy a gyerek morcsos, és mondta neki, hogy “Letörlöm a csokibajuszodat”. De amikor megpróbálta, a gyerek nevetve elkapta az arcát, és nevetett. Aztán visszafordult: “Hol a csokibajusz?” és amikor az öreg megint megpróbálta letörölni, elkapta a fejét, és gyöngyözve kacagott. Én egyre idegesebb lettem, micsoda egy neveletlen, idegesítő gyerek, gondoltam.
Aztán arra gondoltam, hogy ez csak egy gyerek, tele életörömmel, aki játszana, és mikor végre valaki játszott vele - neki ez volt a “letörlöm a csokibajszodat” -, akkor végre élt. Mikor erre gondoltam, kicsit elszégyelltem magam.
De aztán elmúlt.