A megfelelési kényszer,amit a társadalom aggasztott egy emberre és erősített meg,annak ellensúlyozása nem jelenti azt,hogy feltétlenül értékes vagy tökéletes lenne,mert ezek elvárások 90%-a röhejes és felesleges.Céltalanként egy küzdő szellemet bántani és próbálni visszahúzni,hibákat kiemelni embereken ahelyett,hogy építő kritikával vagy motiváló és ösztönző hatást sugározzunk felé igencsak azok személyiségére vall,akik beleestek a megfelelési kényszerbe és másokat rosszabbnak beállítva próbálnak felülkerekedni.Nem mintha a szélsőséges megoldások jobbak lennének,amikor egy árucikként próbálják az emeberek szerethetővé tenni magukat,persze látszólagosan.Úgy táncolnak ahogy a közönség fütyül egy pillanatnyi népszerűség vagy figyelem érdekében.A társadalmilag legjobban elfogadott,közismert dolgokat sokan gondolják egyedül elfogadhatónak,mivel a többi ember is ezt szereti,így fontos,hogy ne legyünk olyan eltérőek a többitől,nehogy furának tartsanak vagy valamilyen címkét aggasszanak ránk,mert nem férfias,nem elég hetero,nem elég csinos vagy nem a korához illő.Persze nem arra akartam ezzel célozni,hogy az,aki a konformisták által elfogadott külsővel rendelkezik,kivétel nélkül meg akarna felelni.Az ami számodra ismeretlen vagy értelmetlen,még nem feltétlenül rossz és attól még,hogy valami nem tetszik még nem jelenti azt,hogy értéktelen.Gondolok ilyenkor arra,amikor karót nyelt robotoló kaméleonok tévednek be egy absztrakt kiállításra és ecsetelik,hogy a gyerekük is jobbat tud rajzolni,mert a művészet lényege,hogy minél esztétikusabb és realisztikusabb legyen,aztán mennek haza a gyerekeiknek tanítani az illemről,az elfogadásról és persze arról is mi a feladatuk az életben,mert kihagyhatatlan kötelesség a saját klónoddá alakítani az utódodat és profin megtanítani a képmutatás művészetére,amit majd átadhat.Szerintem az előítéletes emberek azért ilyenek,mert félnek az új dolgoktól és azért félnek,mert tudják,hogy a negatív hozzáállásukkal és mások felé menő kisugárzásukkal nem tudnak újat alkotni,(véleményem szerint az előítélet is egyfajta formája a kreativitás hiányának) és ha tudnának is félnek attól,hogy kritizálni fogják,elítélik,mert magukból indulnak ki.Pedig fontos,hogy nyitottak legyünk,mert minél kevesebb dolog felé vagyunk nyitottak,annál szűkebb kört vonunk magunk köré,megfosztva magunkat attól,hogy jobban megismerjük a világot,illetve átadhassuk azt az információt,amit tapasztaltunk vagy megtanultunk.Nem kell,hogy szimpatikus legyen az adott téma,csak érdekeljen és azután alkoss véleményt miután már elég tudást és tapasztalatot szereztél az adott dologról/emberről/akármiről.Ez az emberekre is vonatkozik,mert lehet,hogy külső szemmel van egy első benyomásod,következtetésed,de előfordulhat,hogy teljesen más és nem azért nem köszön,mert túl rangosnak érzi magá hozzád,hanem mert visszahúzódó vagy nem feltétlenül azért húz fel egy lány haspólót,hogy mutogassa mennyivel vonzóbb egy olyan nőnél akin van felesleg,hanem mert tetszik neki ez a fazon. Mindig mondják,hogy ismerd az ellenséged.Magyarázd meg mi miért nem tetszik és miért zárod ki magad abból a körből,mert az a fajta vélemény,hogy "Mert szar" primitív és rosszindulatú hatást sugároz azok szemében,akik tudnak olyan véleményt alkotni,hogy a hallgatók számára valamit átadjon és ne csak egy érzelmet közöljön az adott dologról.Nem szükseges minden létező dolgot szeretni,de,ha valamiről negatív véleményed van,csak akkor nyilvánítsd ki,ha meg is tudod magyarázni miért.
pixelskylines
dailybridgerton
janainaart
tangentwithtanner
