Sosem fogom megérteni, hogy felnőtt emberek a "szeretet nevében" mennyire nem képesek határokat tisztelni. Ugye van ez a kis hikomatos Marvelem, aki kb attól is szarul tud lenni, ha nem jó szögben fújja meg a szél. Rengeteg melóm (és pénzem...) van abban, hogy rendben tartsam az emésztését, non-stop figyelem, hogy nehogy bármit felegyen, ami potenciálisan ráküld még egy kórházi bulit és hitelt az életemre, grammra méregetem a kajáját stb stb.
És akkor vannak az emberek, akik jobban tudják. Meg ők csak jót akarnak. Meg nem bírják ki, mert hát hogy kunyerál, úúúúgy néz. Perszehogy néz, nem hülye, tudja, hogy az amivel mi a pofánkat tömjük biztosan kurva jó. Aggyálmán no.
És tegnap is, fent vagyunk a szomszédnál, jó fejek, földik, jöttek a kies balkánról ők is. Milliószor megkértem, hogy ne adjanak neki semmit. Kapott vacsorát, nem éhezik. De ő nem bírja. De bírjad bazmeg, te egy felnőtt ember vagy.
És nyilván nem bírta ki. A hót allergiás, bőrét már félig lenyúzott kutyámnak ad egy kis sült csirkét. Geci, naponta kihordok egy agyvérzést lábon, de ettől így tegnap tényleg elpattant bennem valami. Hogy ez egy annyira egyszerű kérés. Hogy nem úri passzió, hanem tényleg komoly gond lehet belőle. És leszarják, mert ő nem bírja ki. Eszem megáll.
Kutyának nyilván görcsölt a hasa reggel, csak remélni tudom, hogy nem fossa szét magát.
Ezek után meg fogom tiltani, hogy kontaktáljanak a kutyával, nem érdekel a rinya. Engem sem kérdez senki, hogy az állatorvost meg a többit miből fizetem, milyen szar nézni meg hallgatni, ahogy szenved a kibaszott allergiától, milyen tehetetlennek lenni, milyen felriadni éjszaka, mert máshogy veszi a levegőt vagy gurgulázik a hasa...
Kurva anyátokat, de tényleg.
theartofmadeline
kaledo-art
discoholicmusic
pixelskylines
janainaart
jacobvanloon
2087
