öreg vagyok. emlékszem még arra, amikor a megyei könyvtár zeneműtár részében - ahová az olvasótérből nyíló ajtón, egy külön folyosón keresztül kellett bemenni - az olvasójegy felmutatásával lehetett helyben vinyl lemezeket hallgatni, ami úgy működött, hogy te kiválasztottad a lemezt, bevitted a könyvtároshölgynek, aki egy üvegfal mögötti helyiségben ült, ő adott neked egy fejhallgatót, és megmondta, hogy a hat kiállás közül melyikhez ülj, miközben feltette a lemezt az egyik lejátszóra és indította. volt, hogy elfelejtette megfordítani, amikor végigért az egyik oldal, akkor szólni kellett. lehetett pénzért kazettára másoltatni is. a könyvtárban mindig büdös volt, és nagy, alumíniumprofilos szalagablakok, meg linóleum és padlószőnyeg. télen cipőre húzható filcpapucsot volt kötelező felvenni, amit vagy elhagytál már a lépcsőn felfelé menet, vagy folyamatosan botlottál meg benne. a könyvtárosok mind köpenyben voltak. volt közöttük egy végtaghiányos, művégtaggal.