#dinamika

[csacskamacskamocska]

Az öregedés jelei

Beszélgetek egy faszival, nagyon hamar a szexre terelődik a szó, és innentől kezdve már könnyeden csevegek, mert tudom, hogy ennek a beszélgetésnek már nincs tétje, mivel biztosan nem ő az, akit keresek. Nem azért mert a szex nem fontos, nagyon is fontos, szeretek is szexelni, csakhát bizalmi, érzelmi kapcsolatban hozom a legjobb formámat, ez a "felnőttek vagyunk, dugjunk" gondolkodásmód, ez nem jön be. Na, persze, a bátor őszinteség, a lepattintós stílus, az irónia olaj a tűzre. Már ott tartunk, hogy fantasztikus vagyok, szép, okos és érzéki (???) stb, stb. Én meg már nem válaszolok, mert minek? Na, két jele van az öregedésnek. Az egyik, hogy válás után beleveti magát valaki az egyszer élünk kúrjunk sodrásba és bepótolja az elvesztegetett éveket és orgazmusokat, a másik pedig a Ne kapkodj, valójában mit tudsz hozzátenni az életemhez?. Amúgy, bár ez a napokban történt, ami igazán felpiszkált, az Orbán és a Fidesz megújulása. (Izgi váltás a szexis indításhoz :D ) Az a baj, hogy van az öregedésnek egy olyan folyamata, ami rajtuk nagyon látszik. Lassabban fogadsz be dolgokat, a világ változásából kevesebb ér el hozzád, és abból is kevesebbet teszel készséggé. DE amit tudsz, arról azt hiszed, hogy az sok. És 20 év múlva is azt hiszed, hogy a tudásod erős ütőkártya. Na, ez a valódi öregedés. Az ember az időben előre haladva törvényszerűen egyre jobban beszűkül, és a végén a világra kivetített valósága már szánalmasan kevéske. Rálátni a folyamatra, ez bölcsesség. Madonnának nem azért van 40 évvel fiatalabb csávója, mert annyira jó nő, ahogy egy pasinak se azért van 40 évvel (vagy akár tizenöttel) fiatalabb csaja mert annyira fantasztikus pasi. Hanem mert az öregedését a piacon értékes dolgokkal tudja kompenzálni. Ettől még pesze lehet tök jó fej valaki és nyilván azt fogja hinni, hogy a jófejsége az ok, mert azzal szembenézni, hogy a pénze, a hierarchiában betöltött helye az ok, az nehéz. Én is azért lettem érdekesebb a szexmániás csávónak, mert egy picikét izgalmasabb olyasvalakit megdugni, aki láthatólag rendelkezik ésszel és öntudatos, mert ilyen helyzetben az ő férfiasság megélése több dominanciaélményt hoz. Ennyike. Negyven évvel ezelőtt az elsők között tanultam meg valamit, ami akkor még új volt az egész országban, de még a világban is csak akkor kezdett mocorogni. Ha több eszem lett volna, és nem az érzelmeim irányítanak és nem a hisztéria sodor :( :( akkor ezzel a tudással lehettem volna "valaki", de legalább gazdag. Ez a tudás ma már nulla értékű és már nosztalgiát sem ér. Nem követtem a fejlődést, a változást, nem specializálódtam, és ezek nélkül bizonyos ismeretek csak történelemmé válnak. (ha valakinek a képessége megmarad, hogy eligazodjon új rendszerekben is, a hétköznapi rutin helyett a szerveződésre figyeljen, az mondjuk valamiféle bölcsesség látszatát kelti). Nem lehet megújulni, csak normálisabb öregnek lenni lehet. Ha normálisabb öregek közé tartozol, lesznek normális kapcsolataid, és a normálisabb fiatalok kedvelni fognak. Az öregedés szívszorító. Akkor is, ha kb fiatal férfiak szívesen cirmognának veled, meg akkor is, ha nem csak azon a szinten gondolkodsz az AI-ról, mint egy kényelmesebb keresőről. Az önismeret és az öregedés együtt még egy szerencsésebb dolog, mert nagyobb nyugalmat eredményez. De az is igaz, hogy sokkal többször néz az ember a múltjára úgy, hogy mekkora gigantikus ökör volt. :D Az öregedés csodálatos. Nekem sokkal több boldog pillanatot hozott, mint bármi eddig. Gyakrabban gondolom azt, hogy nagyon klassz dolgokat kaptam és kapok az élettől. Kevesebb jövőt és sokkal több jelent. Az öregedés nem szereti a nyilvánosságot. Mindig azt gondoltam, hogy vannak dolgok, amiket nekem ki kell mondanom, ha más nem teszi. Mert segít másoknak, ha nem gondolják, hogy egyedül vannak. Elengedni az igyekezetet, az felszabadító.

[torssi]

Clubio

No, pa sem uspela najti enega nepotrganega? Prakticno vsi plakati po #ljubljana so strgani. Torej, v enem prejsnjih objav vas sprasujem, ce

[alkhwarizmi]

"Gi, inget, karir, kerjaan, pendapatan, status sosial, semuanya bisa naik turun, maju mundur, tinggi rendah, terbang terus jatuh kebanting. Itu namanya dinamika."

Ketika naik jangan lupa liat ke bawah, bersyukur, berbagi.

Tetap harus mengalah, sopan, dan mundur selangkah dihadapan orang yang lebih tua, kecuali jika dengan sengaja kamu dihina.

Semua hal dalam diri kamu boleh jadi tinggi, tapi hati kamu harus tetap rendah.

SIAP KOMANDAN !!!

[valinakhiarinnisa]

Dinamika Keluarga(ku)

Semenjak tinggal bersama dengan suami (setelah LDM karena studi di dua negara yang berbeda), saya menyadari satu celah (yang kalau tidak boleh dikatakan sebagai kekurangan, maka dapat saya katakan sebagai konsekuensi): hilangnya attachment di tahun pertama pernikahan. Tidak sepenuhnya hilang sebenarnya, tapi lebih ke pola kelekatan yang sedikit berbeda, atau sedikit lamban, jika dibandingkan dengan teori atau kebanyakan orang-orang. 

Banyak yang ‘menyangsikan’ ketika H-2 minggu saya sebar undangan dan menyadari bahwa pasca menikah, saya akan berjauhan dengan suami saya dalam kurun waktu setahun lebih. Sejujurnya, saya tak pernah memikirkan bahwa efeknya akan semenantang ini. Tapi, kalau boleh menilik kembali dua tahun ke belakang, sejujurnya saya tak mengerti perpanjangan tangan Allah yang seperti apa bila saya tidak menikah dengan Muhammad Aldo Setiawan? Hahaha. Ada banyaaaaaaaaak hal yang saya pelajari darinya. Sikap tenangnya, taktis tapi teliti, fokus sama solusi ketimbang sambat (so, it’s totally different with me in some cases), termasuk belajar memahami orangtua saya sendiri. Mas Aldo, adalah orang yang sangat sabar menghadapi orangtua saya, dibandingkan dengan saya. 

Pasca 16 Juli 2018, kami nggak sempat bulan madu kek orang-orang. Tapi, alhamdulillah dapat kado dari Naili Khadijah dan keluarga, yaitu menginap satu malam di Amarta Hills, Malang. Padahal niatnya aku cuma nanya, kira-kira penginapan yang murmer di Malang dimana, eh beliau malah memberi kado yang luar biasa. Seumur hidup, baru itu kami nginep di hotel mevvah ala ala orang hanimun. Eh, kami lagi hanimun juga kan kala itu? hahahaha. Alhamdulillah, kesan pertama mas Aldo terhadap kota Malang sangat positif, wkwkwk, setidaknya saat itu saya lega untuk mempromosikan Jawa Timur sebagai prospek tempat tinggal jangka panjang. Nah, dari sini ketauan kan kalo pasca menikah, kami “belum” memutuskan akan tinggal dimana, belum punya rumah juga, dan mas Aldo saat itu masih kerja di Jakarta (sebelum akhirnya resign karena studi S-2). Keputusan resign bukan atas campur tangan saya, bahkan saya tetap menyarankan kembali ke Jakarta jika memang perusahaan tersebut masih mengharapkannya. Tapi memang mas Aldo yang merasa kurang sehat mental kalo misal bertahan di perusahaan yang modelnya dikuasai oleh sebuah keluarga, rawan cekcok. Jadi, pasca pulang studi, mas Aldo tidak ada kontrak dengan siapapun yang mengharuskan dia di Jakarta, kecuali kewajiban pulang, sesuai dengan kontraknya dengan pemberi beasiswa. Berbeda dengan saya, yang pada saat itu memiliki kewajiban moral untuk kembali ke tempat kerja saya, sebagaimana saya juga masih terdaftar sebagai staf. Satu hal yang saya pegang semenjak saya menerima mas Aldo di bulan Maret 2018 sebagai orang yang saya izinkan untuk menemui orangtua saya, “Aku akan sebisa mungkin mendukung mimpi-mimpi kamu, selagi itu tidak terlalu mengganggu keluarga. Selepas sekolah, aku juga bersedia buat nyari kerja di Surabaya kalo memang kamu masih tetap mau ngajar, aku akan sangat support. Tapi memang untuk menjanjikan selamanya di Surabaya, aku nggak bisa janji, paling enggak untuk jangka pendek, aku bisa insyaAllah”

Waktu itu, saya seperti menerima penjelasan realistis. Dia menggunakan istilah “tidak terlalu”, yang mana saya artikan bahwa dia sudah memiliki gambaran kalau saya bekerja, tentu akan ada dinamika yang kalau boleh dikatakan bisa mengganggu, dari sedikit sampai banyak ketahanan keluarga. Aku merasa itu adalah penjelasan yang realistis. Ga mungkin berjalan sempurna, apalagi awal dan belum WFH. Ninaninu banget paaaaak, harus masak ba’da subuh supaya bisa berangkat jam 7.30, meski tempat tinggal kami kala itu hanya 1 kilo dari kampus. Kan konsekuensimu tetap bekerja pasca menikah, kan konsekuensimu atas pilihanmu. Suara-suara sumbang itu hadir, iya aku tahu, Vernandos, aku cuma cerita ajaaaaa, barangkali yang meneriakkan nikah muda insyaAllah ada jalan, mbok ya dipertimbangkan baik-baik, segala konsekuensi di belakang. Jangan mengandalkan “insyaAllah ada jalan” tapi kita malas mikir, terus terbuai sama postingan media sosial artis-artis yang nikah muda kok sawangane enak, bahagia, bisa ngevlog tiap hari bahkan tiap jam bosque~ sungguh itu tidak merepresentasikan dinamika keluarga yang sesungguhnya, sayaaaang~ Segala nikmat, segala kehangatan, segala kasih sayang itu hadirnya memang dari Allah. Segala jalan juga atas kuasa Allah, tapi bukan berarti kita nggak mikir jangka pendek dan jangka panjang setelah nikah mau gimana, iya nggak? Bukan bermaksud “mendewakan” ikhtiar, izin Allah tetep nomer satu. Tapi jangan lupa, ada berapa ayat yang menuntun kita untuk bekerja keras? 

Kondisi ninaninu baru muncul ketika kami tinggal bersama, yaitu setelah 1.5 tahun LDM. Ini yang saya bilang kalau ada attachment yang hilang, atau paling tidak bentuknya berbeda dengan kebanyakan orang yang tidak melalui LDM di awal pernikahan. Spesial? Ya nggak juga. Ini cuma bagian kecil dari konsekuensi, bukan berarti menganggap keluarga saya lebih buruk apalagi lebih baik dari yang lain. Sama sekali bukan disitu poinnya. Saya cuma mau share mengenai gambaran real kehidupan pernikahan, yang tentunya baru dua tahun ini, dan kepotong LDM. 

Satu cerita dulu ya, sisanya kapan-kapan, kalo Allah izinkan, saya mau nulis buku. Insya Allah :)

Gunung Anyar Tambak, 12 Agustus 2020

@valinakhiarinnisa

[berceritaraka]

Kalo dipikir-pikir, hidup ini emang lucu ya. Sering banget kejadian, hal yang dinanti tak kunjung datang. Eh malah nongol sesuatu yang ga disangka-sangka sama sekali. Ada yang menyenangkan, ada yang meninggalkan luka. Ada yang menguatkan, tak jarang juga membuat kita terpuruk. 

Tapi aku suka. Justru itu yang bikin dinamika hidup ini jadi sangat asyik buat dijalanin. Kuncinya adalah ambil pelajaran banyak-banyak dari setiap orang. Ambil hikmah banyak-banyak dari setiap kejadian.

Ingat, tidak ada hasil yang nihil dari setiap kejadian dalam kehidupan ini. Bahkan dari gagal pun kita membawa pulang rasa kecewa dan kesal, beserta segala pelajaran tentang cara melaluinya.

[rapinsiman91]

Memang Begitu

Yang datang akan pergi, Yang pergi akan terganti, Setiap ada pertemuan Pasti ada perpisahan Itulah hukum semesta Jika sengsara berbuah derita Bila dertita berganti bahagia Ada kelahiran, ada kematian, ada kesakitan dan tentu ada kesembuhan Hidup memang begitu Memberikan candaan dan pelajaran Entah itu tentang kekurang ajaran Atau apapun itu namanya Yang jelas selalu ada usaha dibalik doa yang ditunda Mungkin tuhan menginginkan sesuatu Dibalik kelahiran setiap insan Entah apa rahasia yang ia simpan Yang jelas tuhan senang memberikan ujian Tidak ada seorang pun yang mau dilahirkan dengan kekurangan Namun jika tidak demikian Maka tidak akan ada kekuatan Semua hanya masalah waktu Antara tepat waktu, atau waktu yang tepat Cimahi, 16 April 2017 04:03

[szamasza]

A fizika egy elegáns dolog. De tényleg, emberek! Nem szép? Lényegretörő, kifinomult és precíz. Imádom.

[csacskamacskamocska]

Magamban bízom, de benned nem

Egyszer régen az egyik faszim azt vágta a fejemhez, hogy kettős mércével mérek, hogy magamnak megengedek dolgokat, amiket rajta számonkérek.

Rendre újra és újra felbukkan bennem ez a szó: kettősmérce. Mint egy elakadás.

Annyira váratlan volt a dolog, hogy akármilyen viccesen hangzik, a mai napig nem sikerült feldolgoznom vagyis értelmeznem, hogy mi a fenére gondolhatott. Annál is inkább fura volt, mert alapvetően elszenvedő és nem számonkérő típus vagyok -- ami egyáltalán nem jó, egyáltalán nem, kurvára nincs rendben az, aki nem tudja a saját szükségleteit értelmesen elmondani és azokért kiállni, az abból adódó feszültséget feloldani. Többnyire reagálok, mint egy flippergolyó. Ha te így, akkor én úgy, és te meg erre így, én meg akkor úgy. Nem jó ez senkinek, csakhát flippergolyó még nem esett szét soha, a játékgépek meg elkopnak.

Néha meg persze lebénulok, elmegyek, jól megsértődöm, és igyekszem lelkileg rendbeszedni magam, aztán tök ugyanúgy megy minden tovább. Kurva szar stratégia.

Nade a lényeg, hogy én nem láttam a kettősmércét amivel a faszi vádolt. Egyszerűen képtelen voltam meglátni. Ő meg nem mondta el, hogy mire gondolt. Így aztán egyetlen dolgot kezdtem figyelni, ami nekem fontos volt -- mert a bizalmatlanság féltékenységet szül -- a többiekkel való kapcsolatunkat. Ott szépen ki is domborodott, hogy messze, de messze többet engedek meg magamnak, mint amitől sikítófrászt kapok, ha ő csinálja. Csakhát, bennem az volt, hogy ha akár Hugh Jackman símogatná a combomat, bár remegne a térdem, de ha én szeretem a faszimat meg ragaszkodom a kapcsolathoz, akkor én biztos, hogy se szexbe se titkos levelezésbe nem bonyolódom, mert szexet is szellemi kielégülést is a kapcsolaton belül keresek, oda fogom bevinni a kívülről nyert energiát. És meg fog jelenni teljesen nyíltan, hogy Cucuka ezt mondta, Bubuka meg azt, szerinted hogyan van ez, stb, stb. Témák és infók, és bevonás a gondolataimba. Nade, ha ő simogatja egy másik nő combját, az azért valahogy máshogy veszi ki magát.

Lehetséges, hogy van olyan állapot, amikor jól tudom megélni azt, hogy a partneremnek vannak barátai, különféle kapcsolatai, kiterjedt ismeretsége. Abban reménykedem, hogy van olyan, amikor én ezt jól tudom megélni. Valószínűleg az kell hozzá, hogy behozza az inspirálódást a kapcsolatba és ne kifelé vigye az energiát amit én beleteszek, hogy aztán máshol villogjon vele és gyűjtse a rajongókat. De azért lehetséges, hogy nem vagyok rá képes. Hogy a bizalmatlanságom még annál is mélyebb, mint amit én gondolok. Lehet, hogy birtokló vagyok. Sokat adok, de sokat is várok el. Biztonságban akarom magam érezni.

Na mindegy, ez a kettős mérce dolog nem lett kibeszélve, és sok év múltával is csak egy kérdőjel bennem.

Jameg egy barátom mondta, hogy akkor dühös egy férfi, ha rajtakapták. Hát, ezek a mondatok se segítenek építeni a bizalmat.

Nem vagyok hibátlan, és ezt még nem emésztettem meg! 😁😁😁