#eleg

[egy-lany-blogja]

Most csak úgy elég mindenből,

Bárcsak kiléphetnék a lelkemből...

De már a könnyeim sem hullanak,

nincs bennem más csak indulat...

Elveszett a mindig mosolygó énem, mondd ezt érdemlem tényleg?

Úgyérzem én mindig mindenkinek csak adtam,de belőle soha semmit vissza nem kaptam ...

[loves829]

necklace

[fajdalommaltelieleet]

Faszom kivan a kamu barátokkal

[strangersworlds-blog]

Egy apróságból ekkora ügyet csinálni… szánalmas

[amaganyszeretokarjaikoztt]

Én csak nem akarok már többet csalódni

[alkohololol]

Ma el voltam egy pszichiáternél. Azt mondta meséljek. És én kezem tördesve a lábam járatva hát meséltem neki mire arra lettem figyelmes, hogy pár könnycsepp kifordult a szemeimből. De mikor fel figyeltem, már ő is nyúlt a táskájába a zsebkendőért, és annyit mondott, hogy “sajnálom, hogy ebben az életben kell élned.”

[feltelszeretnihatmostenfelek]

Én nem mesélek a bornak rólad. Nincs miért. Mikor meséltem volna, akkor még kicsi voltam,  nem is ihattam volna alkoholt,  ez a bűnös folyadék nem érhette volna ajkam. Persze érte. Érte. De akkor sem meséltem rólad neki soha.

Nem érdekelt, nem neki akartam kimondani bánatom. Igazából nem is volt bánatom. Szép emlék mi bennem él rólad, bár lehet ezt is csak az idő feljavította. De igazából ki voltál nekem? Az első szerelem, oh a nagy szerelem! Persze plátói volt, nem szerettél viszont, észre sem vettél. Egy voltam a sok rajongód közül. De én tisztán emlékszem rád, tisztán emlékszem a szavaidra, és tisztán emlékszem arra, mennyire akartalak.  Érdekes, hogy a világ mennyire meg tud változni... Most te írsz nekem. Te írsz nekem, és te érdeklődsz irántam. Belőlem pedig semmi érzelmet ki nem váltasz.

És ez fáj! Fáj, mert tudom, hogy mennyire, de mennyire szerettelek. Fáj, mert tudom, hogy mennyire, de mennyire akartam veled. És fáj, hogy akkor te nem akartál, és most akarsz, de most már én nem akarlak. Most már én nem vágyom arra, hogy érints.

Elkéstél, és most azért sírok, mert elkéstél. Hogy tehetted ezt? Annyi lehetőséged meglett volna. Nyolc évig voltunk osztálytársak, nyolc. Utána pedig még másfél évig biztos, hogy sírtam miattad. De neked most jutott eszedbe, hogy léteztem. Három év távlatában. Sajnálom, de már nem kellesz nekem.