#hatice muazzez

[reallifesultanas]

Family of Ibrahim I. 

[reallifesultanas]

Portrait of Turhan Hatice / Turhan Hatice portréjra

PS before reading: Sorry that I did not use Hande Dogandemir as Turhan, but she is just not Turhan for me. She is an amazing actress and a pretty woman, but she was nothing like Turhan. Meanwhile Yasemin Allen in the ultimate Turhan for me, so yeah...:D 

Origin and education

Turhan Hatice was a Slavic woman of Russian descent, born around 1627. She was captured by the Tartars from her homeland, the Russian steppes, so she came to Istanbul as a child in the second half of the 1630s. Here, of the many slaves, she had a relatively fortunate fate, for she was bought by a pasha from slave traders. Later the pasha gifted her to Burnaz Atike Sultan's service. We are un such a lucky situation that we know some hints about Turhan’s appearance. They say she was very white skin, had blue eyes, brown hair (others suggest she was blond), and was tall.

Atike Sultan, who was the daughter of Ahmed I, noticed the beauty and talent of the girl, so she paid special attention to her education. Based on the subsequent relationship between the two, we can guess that Atike treated the girl very well, and practically a very close, fraternal relationship developed between the two women. Atike was also almost a mother figure to Turhan’s child as well, which makes it clear that the relationship between the two women remained very close throughout their lives. Turhan, with such a background and education, was a very special gift to Atike's younger brother, the new Sultan Ibrahim I. According to others, Atike gave the girl to Kösem Sultan and eventually she introduced her to Ibrahim.

Her life with Ibrahim I

We do not know the order in which Ibrahim’s concubines were given to him, presumably the mothers of the three eldest children, Turhan Hatice, Hatice Muazzez, and Saliha Dilaşub became Ibrahim’s concubines roughly at the same time. However, Turhan was the first to become pregnant and give birth to a boy in January 1642. We would think that, as the mother of the heir to the throne, she received particularly great respect and special authority. However, none is true. The relationship between Ibrahim and Turhan soon deteriorated greatly. And in general Ibrahim's concubines could not really gain power for themselves because of their mother-in-law, Kösem Sultan. Turhan Hatice probably had another daughter shortly after Mehmed, Atike, but they probably had no more children together. This is not surprising, since there was an open conflict between Turhan and Ibrahim before or around 1645, after which both Turhan and her son were pushed into the background.

The wet-nurse of Prince Mehmed and her son were very much liked by the sultan, who constantly spent time with the nurse's son, Osman, considered him as his own son, while he pushed away Mehmed. Raising a slave’s son as his own caused a huge anomaly in the harem and triggered a lot of rumors. Turhan could not tolerate the humiliation of her son, the heir to the throne, so some said she directly questioned Ibrahim. Others say she sent the wet-nurse out of her service, who in turn complained about Turhan’s behavior to the sultan. Either way, Sultan Ibrahim became angry and his anger was directed at Mehmed. He staged a huge scene, then tore Prince Mehmed out of his mother's arms and threw him into a cistern. The child suffered severe head injuries but survived the incident without permanent damage after the servants rushed to his rescue immediately. For the rest of his life, Mehmed had a scar on his forehead due to this event.

The following years were about dread and humiliation, as Ibrahim became more and more insane, committed more and more inexplicable things, and married one of his young concubines, whom he raised above everyone else. Kösem Sultan and her followers at one point tried to dethrone the mad Sultan to replace him with his son, Mehmed, but to no avail. Lots of heads fell to dust after the rebellion, Kösem Sultan herself was exiled too. We don’t know how Turhan lived through this period, but given the events, she could probably have worried a lot about her son’s life. The relationship between Turhan and Mehmed was very close, perhaps one of the closest during the period of the Sultanate of women. This strong bond may have been formed in the period of common suffering from Ibrahim's madness.

The resurrected hope

In August 1648, Ibrahim was finally dethroned and locked up by the Janissaries and Kösem Sultan. Soon the statesmen flocked to the palace to take Prince Mehmed to the Janissary Mosque to be proclaimed Sultan there. Kösem Sultan did not allow this, did not hand over her grandson. She argued with the statesmen for hours before it was finally agreed that Prince Mehmed would be proclaimed sultan within the palace, as tradition requires. Turhan could finally know her son was safe, she might think everything would be fine, but it didn’t happen that way.

The statesmen asked Kösem Sultan to become a regent to Mehmed IV, as Mehmed’s own mother herself was too young for the role. The statesmen expected Kösem Sultan to prepare and educate Turhan and Mehmed for the task ahead of them, but Kösem Sultan thought otherwise. She wanted to lead the empire, like a monarch. The reason for this was presumably the execution of Ibrahim. The statesmen seem to have executed the former sultan without the consent and knowledge of Kösem Sultan. Kösem Sultan for that reason refused to work with the statesmen, and we can also deduce from the events that she may blamed Turhan also.

Kösem Sultan completely excluded Turhan from political life, but what was an even bigger problem that Mehmed was excluded too. In addition, she did not allow Turhan to act as a legitimate Valide Sultan either in the harem. Kösem Sultan, for example, did not allow Turhan to send away the mother of Ibrahim's other children (except Hümaşah, who herself also hated). With this, she further degraded Turhan's role as a Valide Sultan. She also did not give Turhan the salary of Valide Sultanas (3,000 aspers), she only received 2,000 aspers per day, while Kösem Sultan herself received 3,000 aspers per day as if she was the Valide Sultan. We can accept that the experienced Kösem Sultan did not want to let the inexperienced Turhan, whom she considered unfit, be near the political arena. However, it is undeniable that Turhan had the right to lead the harem, Kösem Sultan, however, refused to let her do so.

Turhan then began to stand up for herself and, with the support of Chief Eunuch Uzun Suleiman Agha, she created her own harem staff and began to control arbitrarily. At the same time, of course, Kösem Sultan did not leave the matter at that, and she also had a harem staff out of her own people. In the end, there was chaos in the harem, people didn’t know which leaders to listen to, to whom to obey. The harem thus split in two, some serving the "Great Valide," Kösem Sultan, while others served the "Little Valide," Turhan. There is no doubt that Turhan was in a better position in some aspects because the most influential eunuch, Suleiman, was on her side.

The rebel

There is a lot of legend and half-information about the year 1651. It is so certain that no one liked the monopoly of Kösem Sultan. Over time, all the statesmen turned against her and wanted to remove her from power. Kösem Sultan's only support was coming from some corps of Janissaries, who, whatever happened, supported her. Turhan took advantage on the fact that Kösem did not have any men in the divan. Turhan, with the help of Suleiman Agha, was able to contact the statesmen and immediately gained the support of some of them. Legend has it that Turhan herself directed the pashas against Kösem Sultan. In practice, however, we do not have sufficient evidence. Nor can we rule out that it was not Turhan who used the pashas against Kösem Sultan, but the pashas used Turhan. Either way, their common goal was to get rid of Kösem Sultan.

By then, Turhan was no longer just worried about Kösem Sultan humiliating her within the harem. The information came to light that Kösem Sultan wanted to dethrone Mehmed and replace him with Saliha Dilaşub's son, Suleiman. That would have meant Mehmed's confinement and death. After all, when Ibrahim I was executed, it was argued that if there was already a sultan (Mehmed), then the existence of the other sultan (Ibrahim) had become obsolete. Others say Kösem Sultan never wanted to do that, only the pashas made Turhan to believe it. Nor can we rule out that Turhan herself invented this excuse to legitimize the removal of Kösem Sultan.

Kösem Sultan was finally strangled during a coup in September 1651 and power passed to Turhan Hatice. Turhan’s role in the events to this day is questionable. I don’t want to go into the details because that alone is worth a post. So a post will be made soon where I will put together a bunch of information about the events around the assassination of Kösem Sultan. In any case, the Pashas and Turhan were able to twist the events so that the Janissaries who supported Kösem Sultan were used as scapegoats, and they were executed. Meanwhile, Turhan and the statemen quietly organized the funeral of Kösem Sultan.

The long-awaited role?

Given her son’s youth, Turhan Hatice became regent, at just 25 years old. She accompanied her son to every important meeting and followed the events behind curtains. More than once she spoke very wisely in the divan. Once Gürcü Mehmed Pasha refused to follow the proposals instructions of Mesud Efendi, appointed by Turhan. Gürcü Mehmed Pasha demanded that his words should be accepted because, as he said, his beard had also whitened in the service of the state so he knowns better. Turhan replied, "Really, pasha! White beards and black beards are not the issue. Sound policy comes not from age but from intelligence. Whatever [Mesud Efendi] says, do immediately; listen to him and discuss everything with him. I warn you, do nothing contrary to his views!" Turhan’s performance within the divan shows well that many did not take her seriously because of her youth, but she did her best to carry out her opinion.

Although she tried to look strong from the outside, Turhan never wanted to do everything by just herself, we know from her letters that before many important events she asked the opinion of the people she valued. From these requests for help, it becomes clear that Turhan was a very respectful woman who loved to keep the formalities as appropriate. In addition, it is clear from her letters that most of the time she was aware of exactly what she should do, she simply wanted confirmation before taking action. These little things suggest well that the image of a cruel and power-hungry woman painted by the world about Turhan may not be real.

Another case that well illustrated Turhan’s personality and political attitude was when the Crimean khan passed away. Turhan then wrote a letter to the Grand Vizier, “You’ve requested a sword and a robe of honor for his successor. From what I hear, it is customary rather for the Tatar Khan to send [gifts] to the sultan. It’s true I’ve never witnessed such a thing but that’s what I hear. Now you examine the kanunnames and act accordingly.” This case shows that Turhan was well acquainted with etiquette, yet she didn’t want to tell off pashas not knowing it. Instead, she asked for confirmation from an outside source so the pashas take her seriously. This also clearly shows the impression of a clever but conflict-avoiding person who, although in a higher position than anyone around her (except her son), did not act rude. In another case, the Grand Vizier did not buy enough wood for the Old Palace. Then Turhan wrote him that, "There is not enough firewood in the Old Palace to boil soup! What’s the reason for this? Is it not a royal palace?".

The greatest task of Turhan's regency was to find a suitable Grand Vizier. Due to the change in the geopolitical situation, the early 1650s were very chaotic, and the Grand Viziers were constantly dismissed because none of them were fit for the task. Many blame Turhan for the economic and political crisis, but this is not valid. Turhan tried to find the most suitable statesmen, but there were not too many suitable persons. Turhan finally resolved the crisis in 1656 at great risk. Köprülü Mehmed Pasha was an extremely unpopular pasha with few supporters but blessed with a genius mind and with a difficult nature. Turhan thought she would be able to break out of the chaos with the help of the pasha. However, Köprülü was well aware of how risky it was to take up the position of Grand Vezier, so he had a condition. He only took the position if he was given a relatively free hand. In practice, of course, this did not mean that he did not report or that he did whatever he wanted, but rather that he took over the regent duties from Turhan. He consulted with Turhan and Mehmed throughout and acted with their approval.

The beloved Valide Sultan

We don’t know what Turhan felt and what she thought with the end of her regency. However, events suggest that she preferred to perform the duties of the Valide Sultan over the duties of the Regent. She continued to support her son in everything, she paid special attention to his education and also consulted regularly with Köprülü, so contrary to popular belief, she did not completely withdraw from politics. In addition to administering politics and harem, she finally had time to embark on her philanthropy and her vast architectural projects. She did her first construction project back in 1652/3, but it was just a fountain in Beşiktaş. She began her first project of real significance in 1658 when she established two fortresses on the Dardanelles. These fortresses were very important from a military point of view, as it made it possible to defend the Bosphorus. This project has increased the popularity of both Turhan and Mehmed. This was soon followed by the construction of the deservedly famous New Mosque. The complex was started by Safiye Sultan in the late 1500s, but with the loss of Safiye's power, the project was halted, and then several fires destroyed its surroundings, so it was almost completely destroyed. So this is what Turhan Hatice started again. By 1665, the complex was completed, with a mosque, school, fountain, library, and market (now known as the Spice Bazaar or Egyptian Bazaar nowadays). After the complex, Turhan embarked on several smaller projects, one of which was the construction of a water network to help people on a pilgrimage to Mecca get water. In addition, the temples of several newly occupied/recaptured areas were converted into mosques and given the name Turhan Hatice.

With her constructions, charity, and because of the relatively peaceful period, Turhan became a favorite of the people. People loved and respected her and her son. Mehmed had grown up enough to rule for himself so far, but he continued to seek his mother’s opinion in everything and considered her an equal companion in both life and politics. Mehmed was not preoccupied with politics, he usually left it to the Grand Vizier and his mother. It is no coincidence that the people believed that the two pillars of the empire were none other than Köprülü and Turhan. The relationship between Turhan and Mehmed is considered one of the closest mother-son relationships in the history of the Ottoman Empire. Turhan never wanted to dominate her son, she never controlled him or interfered in his private life. Yet she would have had the opportunity to do so, as a rival soon appeared in Mehmed's life.

The combined presence of the Valide Sultan and an influential consort did not bring much good in previous decades, so one would expect that this was no different for Turhan. However, Turhan accepted her son’s chosen one, Emetullah Rabia Gülnüş, and tried to cultivate a respectful relationship with the woman. She never tried to limit Emetullah’s influence even in the political arena. And Emetullah thanked her mother-in-law this with similarly respectful behavior. Only one case is known is when Turhan confronted Emetullah Rabia Gülnüş. For the sake of Emetullah's sons, she wanted Mehmed to kill his half-brothers, who had lived in solitary confinement for years and tried to persuade the Sultan to do so. The sultan may have been inclined to do so himself, but Turhan's powerful action prevented the execution of Princes Suleiman and Ahmed.

Turhan also maintained a close relationship with her foster sons and never left them alone from then on. Fearing that Emetullah would eventually reach her aim, Turhan took the two princes with her everywhere when she left the capital. Turhan could also be similarly close to one of her foster daughters, Fatma. Since Fatma was buried in the Turhan complex, many believe that Fatma was the daughter of Turhan, however, this is unlikely. Fatma presumably orphaned and was then taken care of by Sultans Turhan and Atike. So when the girl died at the age of seventeen, Turhan arranged for her funeral as if she had her own daughter.

Turhan’s generosity is also mentioned infinitely many times by foreign sources. They were not persuaded to highlight how much she had done for the permanent abolition of the law of fratricide and that she had also stood up against her own son in favor of her foster sons. In addition, we are left with an event of much lesser significance that, regardless of its significance, gives us an insight into Turhan’s personality. The French ambassador reports that Turhan once went to Edirne with a huge escort, with her foster sons and part of the harem. When they reached a bridge, one of the ambassador's men was just there and saw that the door of Turhan's carriage was open. The man threw himself on the ground in fright, lest he be accused of trying to see the Valide Sultan. However, as he was throwing himself to the ground, his gaze collided with the eyes of the veiled Valide Sultan. Turhan then stopped the car and said to the man, "Don't be afraid, son," and gave him 160 aspers.

Last years

In 1681 Turhan's health gradually began to deteriorate. Ambassadors write as "her condition has greatly deteriorated and there is no hope of treatment." We don’t know exactly what Turhan’s illness was. She finally died in 1683 in her late 50s, in Edirne. Since Turhan had stipulated that she wanted to be buried in her own mosque complex, her body was transported to Istanbul. Along the way, the coffin was surrounded by ice day and night to protect the body. Alongside the caravan carrying the coffin of the Valide Sultan, the people cry out loud and the whole empire mourned. According to descriptions, people sobbed and said that the strongest pillar of the state had left the Empire. Turhan was eventually buried in her own complex. Her tomb is one of the largest and most classy of all, indicating that it was built in honor of a powerful Valide Sultan. Her son and several descendants were later buried here. With her death, she became the longest-serving Valide Sultan ever, with 34 years of reign.

Turhan is one of the most misunderstood characters in the Sultanate of Women. Most see her as a violent, willful, and power-hungry woman, blamed for the death of Kösem Sultan, even though Turhan was not like that. She was a mother who was forced to raise her son alongside a crazy, dangerous father; she was a woman who never received love and respect from her child’s father; still she became a powerful woman who always helped the fallen; the only one in the Sultanate of Women with whom her son shared his power equally and who, nevertheless, never tried to exaggerate or control her son. With the death of Turhan Mehmed IV's reign was also sealed. The sultan's reign and recognition were largely due to the character and presence of his mother. As Turhan was no more, Mehmed’s popularity declined, he made more and more bad political decisions. As a result, in 1687, after a rebellion, he handed over the throne to his half-brother, who could survive largely by the grace of Turhan.

Used sources: A. D. Alderson - The Structure of the Ottoman Dynasty; L. Peirce - The Imperial Harem: Women and Sovereignty in the Ottoman Empire; N. Sakaoğlu - Bu Mülkün Kadın Sultanları; M. Ç. Uluçay - Padişahların Kadınları ve Kızları; C. Finkel - Osman's Dream: The Story of the Ottoman Empire; G. Börekçi - Factions and favourites at the courts of Sultan Ahmed I (r. 1603-17) and his immediate predecessors; S. Faroqhi - The Ottoman Empire and the World; C. Imber - The Ottoman Empire 1300-1650; G. Piterberg - An Ottoman Tragedy, History and Historiography at Play; F. Suraiya - The Cambridge History of Turkey, The Later Ottoman Empire, 1603–1839; Howard - A History of the Ottoman Empire; Öztuna - Devletler ve Hanedanlar; F. Davis - The Palace of Topkapi in Istanbul; Y. Öztuna - Genç Osman ve IV. Murad; G. Junne - The black eunuchs of the Ottoman Empire; R. Dankoff - An Ottoman Mentality: The World of Evliya Çelebi; R. Murphey - ‘The Functioning of the Ottoman Army under Murad IV (1623–1639/1032–1049):Key to Understanding of the Relationship Between Center and Periphery; M. Özgüleş - The women who built the Ottoman Empire: Female Patronage and the Architectural Legacy of Gülnüş Sultan

*    *    *

Származása és neveltetése

Turhan Hatice orosz származású szláv nő volt, aki 1627 körül született. A tatárok ragadták el szülőföldjéről, az orosz sztyeppékről, így került gyermekként Isztambulba, az 1630-as évek második felében. Itt a sok rabszolga közül viszonylag szerencsés sors jutott neki, ugyanis egy született szultána, Burnaz Atike szolgálatába került. Valószínűleg egy pasa vásárolta meg a lányt rabszolgakereskedőktől és ő ajándékozta Atike szolgálatába. Turhan külsejéről annyi információnk van, hogy kék szeme volt, barna haja és az átlaghoz képest magas volt.

Atike szultána, aki I. Ahmed lánya volt, felfigyelt a lány szépségére és tehetségére, így kiemelt figyelmet fordított oktatására. Kettejük későbbi kapcsolata alapján sejthetjük, hogy Atike igen jól bánt a lánnyal és gyakorlatilag egy nagyon szoros, testvéries kapcsolat alakult ki a két nő között. Atike szultána szinte anyafigura volt Turhan gyermeke számára is, ami egyértelműsíti, hogy a két nő viszonya igen szoros maradt egész életükben. Turhant, magasrangú oktatása alkalmassá tette arra, hogy Atike egyenesen öccsének, az új szultánnak I. Ibrahimnak ajándékozza trónralépése után. Mások szerint Atike Köszem szultánának ajándékozta a lányt és végül ő mutatta be Ibrahimnak.

Élete Ibrahim mellett

Nem tudjuk, hogy Ibrahim ágyasai között milyen sorrendiség állt fenn, feltehetőleg a három legidősebb gyermek édesanyja, Turhan Hatice, Hatice Muazzez és Saliha Dilaşub nagyjából egyszerre lettek Ibrahim ágyasai. Turhan volt azonban az első, aki teherbe esett és fiúnak adott életet 1642 januárjában. Azt gondolnánk, hogy a trónörökös anyjaként különösen nagy tisztelet kapott és kiemelt hatalommal bírt. Azonban egyik sem igaz. Ibrahim és Turhan kapcsolata hamarosan nagyon megromlott. Hatalmat pedig Ibrahim ágyasai nem igazán tudtak szerezni maguknak, anyósuk, Köszem szultána miatt. Turhan Haticének valószínűleg Mehmed után nemsokkal született még egy lánya, Atike szultána, azonban valószínűleg nem volt több közös gyermekük. Ez nem is meglepő, hiszen 1645 előtt valamikor volt egy nyílt konfliktus Turhan és Ibrahim között, mely után Turhan és fia is háttérbe szorultak a háremben.

Mehmed herceg szoptatósdajkája és annak fia ugyanis nagyon megtetszettek a szultánnak, aki állandóan a dajka fiát, Oszmánt babusgatta, saját fiát, Mehmedet pedig csúnya kisbabának tartotta, eltaszította magától. Az, hogy egy rabszolga fiát sajátjaként neveli hatalmas anomáliát okozott a háremben és rengeteg pletykát indított útjára. Turhan nem tűrhette fia, a trónörökös megalázását ezért egyesek szerint kérdőrevonta Ibrahimot. Mások szerint a szoptatósdajkát küldte el szolgálatából, aki pedig elpanaszolta Turhan viselkedését a szultánnak. Akárhogyan is, Ibrahim szultán éktelen haragra gerjedt és dühét Mehmeden vezette le. Hatalmas jelenetet rendezett, majd kitépte Mehmed herceget édesanyja karjából és egy ciszternába hajította. A gyermek súlyos fejsérüléseket szenvedett, de maradandó károsodás nélkül túlélte az esetet, miután a körülöttük lévő szolgálók azonnal megmentésére siettek. Mehmed homlokán élete végéig ott volt az ekkor szerzett sebhely.

A következő évek a rettegésről és megalázásról szóltak, hiszen Ibrahim egyre őrültebb lett, egyre többször követett el megmagyarázhatatlan dolgokat, ráadásul feleségül vette egyik fiatal ágyasát, akit ezzel mindenki fölé emelt. Köszem szultána és követői egy ponton megpróbálták trónfosztani az őrült szultánt, hogy helyére fiát, Mehmedet ültessék, azonban nem jártak sikerrel. Rengeteg fej hullott porba, Köszemet magát is száműzték. Nem tudjuk, Turhan hogyan élte meg ezt az időszakot, de figyelembe véve az eseményeket, valószínűleg rengeteget aggódhatott fia életéért. Turhan és Mehmed között nagyon szoros volt a kapcsolat, talán az egyik legszorosabb a Nők szultánátusának időszakából. Ez az erős kapocs is talán a közös szenvedésben és hányattatott időszakban formálódott.

A feltámadó remény

1648 augusztusában végül a janicsárok és Köszem szultána trónfosztották Ibrahimot és elzárták. Hamarosan az államférfiak a palotához sereglettek, hogy elvigyék Mehmed herceget a janicsár mecsetbe, hogy ott szultánjukká kiáltsák ki. Köszem szultána ezt nem engedte, nem adta át unokáját. Órákon át vitatkozott az államférfiakkal, mielőtt végül megegyeztek volna, hogy Mehmed herceget a palotán belül kiáltják ki szultánná, ahogy ezt a hagyományok is megkövetelik. Turhan végre biztonságban tudhatta fiát, azt gondolhatta, minden rendben lesz, ám nem így történt.

Az államférfiak felkérték Köszem szultánát, hogy legyen ő a régens IV. Mehmed mellett, mert úgy gondolták, Mehmed édesanyja maga még túl fiatal ehhez a szerephez. Az államférfiak azt várták Köszemtől, hogy felkészíti Turhant és Mehmedet a rájuk váró feladatra, Köszem azonban máshogy gondolta. Maga kívánta vezetni a birodalmat, egyeduralkodóként. Ennek oka feltételezhetően Ibrahim kivégzése volt. Az államférfiak ugyanis úgy tűnik, Köszem beleegyezése és tudta nélkül végeztették ki a volt szultánt. Köszem ezért pedig nem volt hajlandó együtt dolgozni az államférfiakkal és az eseményekből arra is következtethetünk, hogy Turhant is hibáztatta.

Köszem Turhant teljesen kizárta a politikai életből, ám ami még nagyobb probléma volt, hogy Mehmedet is. Emellett a háremben sem hagyta, hogy Turhan jogos Valide szultána szerepében tevékenykedhessen. Köszem például nem engedte, hogy Ibrahim többi gyermekének anyját elküldjék a palotából - kivéve Telli Hümaşaht -, amivel Turhan szerepét tovább degradálta. Emellett nem adta meg Turhannak a Valide szultánák 3000 asperes fizetését, csupán 2000 aspert kapott naponta, míg Köszem maga napi 3000 aspert kapott, mintha ő lenne a valide szultána. Azt elfogadhatjuk, hogy a tapasztalt Köszem nem akarta a tapasztalatlan, általa alkalmatlannak ítélt Turhant a politika színterének közelébe engedni, azonban az tagadhatatlan, hogy Turhannak joga volt a hárem irányításához. Köszem azonban ezt megtagadta tőle.

Turhan ekkor elkezdett kiállni magáért és a főeunuch Uzun Szulejmán Aga támogatásával létrehozta saját háremszemélyzetét és önkényesen elkezdett irányítani. Ugyanakkor természetesen Köszem sem hagyta annyiban a dolgot és saját embereiből ő is rendelkezett háremszemélyzettel. A harc vége az lett, hogy a háremben káosz uralkodott, az emberek nem tudták, hogy mely vezetők szavára hallgassanak, kinek engedelmeskedjenek. A hárem így ketté szakadt, egyesek a "nagy valide szultánát", Köszemet szolgálták, míg másik a "kis valide szultánát", Turhant. Kétségtelen, hogy Turhan bizonyos szempontból előnyösebb helyzetben volt, mert a legbefolyásosabb eunuch, Szulejmán az ő oldalán állt.

A lázadó

Sok a legenda és félinformáció az 1651-es évről. Annyi bizonyos, hogy Köszem egyeduralma senkinek sem tetszett. Idővel az összes államférfi Köszem ellen fordult és el akarták őt távolítani a hatalom közeléből. Köszem egyetlen támasza a janicsárok néhány hadteste volt, akiknek bármi történt is, élvezhette a támogatását. Köszemnek nem lévén embere a divánban, Turhan előnybe került. Turhan ugyanis Szulejmán Aga segítségével kapcsolatba kerülhetett az államférfiakkal és néhányuk támogatását azonnal megszerezte. A legendák úgy tartják, hogy Turhan maga fogta közre a Köszem ellen lévő pasákat és őket irányítva kelt fel Köszem ellen. Gyakorlatilag azonban nem áll rendelekzésünkre kellő bizonyíték erre. Azt sem zárhatjuk ki, hogy nem Turhan használta a pasákat Köszem ellen, hanem a pasák használták Turhant. Akárhogy is, közös volt a céljuk, megszabadulni Köszemtől.

Turhannak ekkor már nem csak az volt a gondja Köszemmel, hogy a háremen belül megalázta. Olyan információk keltek szárnyra, melyek szerint Köszem szultána trónfosztani kívánta Mehmedet és helyére Saliha Dilaşub fiát, Szulejmánt akarta ültetni. Ez egyet jelentett volna Mehmed elzárásával és halálával. Hiszen Ibrahim kivégzésekor is arra hivatkoztak, hogy ha már van egy szultán (Mehmed), akkor a másik szultán (Ibrahim) léte okafogyottá vált. Mások szerint Köszem sosem akart ilyet tenni, csak a pasák hiteték el Turhannal. Azt sem zárhatjuk ki, hogy maga Turhan találta ki ezt, hogy legitimizálja Köszem eltávolítását.

Köszem szultánát végül egy puccs során 1651 szeptemberében megfojtották és a hatalom Turhan Haticére szállt. Turhan szerepe az eseményekben a mai napig kérdéses. Nem kívánok részletesen belemenni az eseményekbe, mert ez önmagában megér egykülön posztot. Hamarosan készül tehát egy poszt, ahol a Köszem meggyilkolása körüli eseményekről tudott információkat egy csokorba fogom fűzni. Mindenesetre a pasák és Turhan képesek voltak úgy csűrni-csavarni az eseményeket, hogy a Köszemet támogató janicsárok legyenek bűnbaknak kiáltva, ők pedig csendben megszervezték Köszem temetését.

A régóta várt szerep?

Fia ifjúkorára való tekintettel Turhan Hatice lett a régens, mindössze 25 évesen. Minden fontos gyűlésre elkísérte fiát és függöny mögül követte az eseményeket. Nem egyszer igen bölcsen fel is szólalt, melyekről leírás is fennmaradt. Egyszer Gürcü Mehmed Pasa elutasította, hogy kövesse a Turhan által kinevezett Mesud Efendi javaslatait. Gürcü Mehmed Pasa követelte, hogy az ő szavait fogadják el, hiszen mint mondta, szakálla is az állam szolgálatában fehéredett meg. Turhan erre úgy válaszolt, hogy: "Igazán Pasám? Fehér szakáll vagy fekete szakáll, nem ez a lényeg. Az igazság és a jó megoldás nem kor vagy szakáll-szín függvénye, hanem intelligenciáé. Bármit is mond Mesud Efendi, tégy annak megfelelően, hallgass rá és mindent beszélj meg vele. Figyelmeztetek, semmit ne tegyél Mesud Efendi szavai ellen." Turhan divanon belüli fellépése jól mutatja, hogy fiatalkora miatt sokan nem vették komolyan, ő viszont mindent megtett, hogy foganatosítsa szavait.

Bár kifelé igyekezett erős lenni, Turhan azonban sosem akart mindent maga intézni, leveleiből tudjuk, hogy sok fontos esemény előtt kérteki az általa nagyra tartott személyek véleményét arról, hogy hogyan kellene eljárjon. Ezekből a segítségkérésekből egyértelművé válik, hogy Turhan igen hagyománytisztelő nő volt, aki szerette, ha megmaradnak a formalitások, ahogy az illendő. Emellett az is kitűnik leveleiből, hogy legtöbbször pontosan tisztában volt azzal, hogy mit kellene tennie, egyszerűen csak megerősítésre vágyott, mielőtt lépéseket tett volna. Ezek az apróságok jól sejtetik, hogy a világ által Turhanról festett kegyetlen és hataloméhes nő képe talán nem valós.

Másik eset, amely jól mutajta Turhan személyiségét és politikai hozzállását az volt, mikor a Krími kán elhunyt. Turhan ekkor levelet írt a nagyvezírnek: “Egy kardot és ruhát kértél tőlem az új kán tiszteletére. Azonban abból, amit hallottam úgy tűnik, hogy inkább az a szokás, hogy a tatár kán küld ajándékot a szultánnak, miután elfoglalja a trónt. Igaz, személyesen sosem tapasztaltam ilyesmit, mégis ezt hallottam. Ezért beszélj a megfelelő tudósokkal, kérd ki a véleményüket és tégy javaslatuk szerint." Ez az eset iválóan mutatja, hogy Turhan jól ismerte az etikettet, mégsem akarta erre alapozva megmondani, hogy mit tegyenek az államférfiak. Inkább rávezette őket, hogy talán nincs igazuk és egy külső forrásból szerzett megerősítést saját szavainak. Ez alapján Turhan okos de konfliktuskerülő személy benyomását kelti, aki bár magasabb pozícióban volt, mint bárki más körülötte (kivéve fiát), mégsem utasított, hanem kért. Ismert persze olyan eset is, mikor hatalmát kihasználva szidott le egy nagyvezírt, miután az hibát követett el. A vezír nem intézett kellő mennyiségű fát a Régi Palota számára. Ekkor ezt írta Turhan: "Nincs annyi fa sem a Régi Palotában, hogy levest tudjanak főzni! Mi erre a magyarázat pasám? Az talán nem egy birodalmi palota?". Turhan tehát egyáltalán nem volt muja, ha szükséges volt hangot adott elégedetlenségének és vasszigorral is képes volt rendben tartani a pasákat, ha arra volt szükség.

Turhan régensségének legnagyobb feladata az alkalmas nagyvezír megtalálása volt. A geopolitikai helyzet változása miatt az 1650-es évek eleje nagyon kaotikus volt, a nagyvezírek pedig egymást váltották, mert egyikük sem volt alkalmas a feladatra. Sokan Turhant hibáztatják a gazdasági és politikai bizonytalanság miatt, azonban ez nem igaz. Turhan igyekezett a legalkalmasabb államférfiakat megtalálni, ám nem volt túl bőséges a választék megfelelő személyekből. Turhan végül 1656-ban hatalmas kockázatot vállalva oldotta meg a krízist. Köprülü Mehmed Pasa rendkívül népszerűtlen, kevés támogatóval rendelkező, de zseniális elmével megáldott pasa volt, nehéz természettel. Turhan úgy gondolta, hogy a pasa segítségével képesek lesznek kitörni a káoszból. Köprülü is jól tudta azonban, hogy mennyire kockázatos a pozíció elvállalása, ezért volt egy kikötése. Csak akkor vállalta el a pozíciót ha relatíve szabadkezet kap és senki nem szól bele döntéseibe. A gyakorlatban ez természetesen nem azt jelentette, hogy nem számol be arról, hogy mit fog csinálni, hanem inkább azt jelentette, hogy átveszi a régensi feladatokat. Turhannal és az egyre idősödő Mehmeddel végig konzultált és jóváhagyásukkal cselekedett.

A nagytiszteletű valide szultána

Nem tudjuk, hogy Turhan mit érzett és mit gondolt a régensség végével. Az események azonban arra utalnak, hogy szívesebben végezte a valide szultána feladatait, mint a régensi feladatokat. Fiát továbbra is mindenben támogatta, különös figyelmet fordított oktatására és Köprülüvel is rendszeresen egyeztetett, tehát a közhiedelemmel ellentétben, nem vonult vissza teljesen a politikától. A politika és a hárem igazgatása mellett végre volt ideje, hogy belekezdjen jótékonykodásába és hatalmas építészeti projektjeibe. Első építkezési projektjét még 1652/3-ban csinálta, ám ez csupán egy kút volt Beşiktaş-ban. Első valódi jelentőséggel bíró projektjét 1658-ban kezdte meg, ekkor a Dardanellákon létesített két erődöt. Ez az erőd igen fontos volt katonai szempontból, hiszen általa védhetővé vált a szoros. Mind Turhan mind Mehmed népszerűségét megnövelte ez a projekt. Ezt hamarosan a méltán híres Új Mecset építtetése követte. A komplexumot még Safiye szultána kezdte el építeni az 1500-as évek végén, azonban hatalma elvesztésével a projekt félbemaradt, aztán több tűzvész is pusztított a környezetében, így szinte teljesen megsemmisült. Ezt kezdte tehát Turhan Hatice újra. 1665-re a komplexum elkészült, mecset, iskola, kút, könyvtár és piac (ma Fűszerbazárként ismerjük) is találhatóak voltak benne. A komplexum után Turhan több kisebb projektbe is belefogott, egyik volt például egy vízhálózat kiépítése, mely segítette a Mekkába zarándokoló emberek vízhez jutását. Emellett több újonnan elfoglalt/visszafoglalt terület templomait is mecsetté alakították és Turhan Hatice nevét adták nekik.

Építkezéseivel, jótékonykodásával és a relatíve békés időszakkal Turhan a nép kedvencévé vált. Az emberek szerették és tisztelték őt, akárcsak fia. Mehmed eddigre felnőtt annyira, hogy maga kezdhessen uralkodni, ám továbbra is mindenben kikérte anyja véleményét és egyenlő társának tekintette mind az életben, mind az uralkodásban. Mehmedet nem foglalkoztatta a politika, ezt általában inkább a nagyevezírre és édesanyjára hagyta. Nem véletlenül vélte úgy a nép, hogy a birodalom két oszlopa nem más, mint Köprülü és Turhan. Turhan és Mehmed kapcsolatát mai napig az egyik legszorosabb anya-fiú viszonynak tekintik az Oszmán Birodalom történetében. Turhan sosem akarta túlragyogni fiát, sosem irányította vagy szólt bele a magánéletébe. Pedig lett volna rá lehetősége, hiszen Mehmed életében hamarosan felbukkant egy rivális.

A valide szultána és egy befolyásos ágyas együttes jelenléte nem hozott sok jót a korábbi évtizedekben, így azt várhatnánk, hogy nem volt ez másként Turhan esetében sem. Turhan azonban elfogadta fia választottját, Emetullah Rabia Gülnüşt és igyekezett tiszteletteljes kapcsolatot ápolni a nővel. Sosem próbálta korlátozni Emetullah befolyását még a politikai színtéren sem. Emetullah pedig ezt hasonlóan tiszteletteljes viselkedéssel hálálta meg anyósának. Egyetlen eset ismert, mikor Turhan szembeszállt Emetullah Rabia Gülnüşsel. Emetullah fiai érdekében szerette volna, hogy Mehmed megölesse féltestvéreit, akik már évek óta elzárva éltek és igyekezett erre rábeszélni a szultánt. A szultán talán maga is hajlott erre, azonban Turhan erőteljes fellépése megakadályozta Szulejmán és Ahmed hercegek kivégzését.

Turhan nevelt fiaival is szoros kapcsolatot ápolt és innentől kezdve sosem hagyta őket magukra. Tartva attól, hogy Emetullah végül célt ér, Turhan mindenhová magával vitte a két herceget, ha elhagyta a fővárost. Turhan emellett hasonlóan közel állhatott egyik nevelt lányához, Fatmához. Mivel Fatmát Turhan komplexumában temették el, sokan úgy vélik, hogy Fatma Turhan lánya volt, azonban ez nem valószínű. Fatma feltehetőleg elárvult és ezekután Turhan és Atike szultána viselte gondját. Így amikor a lány tizenhét évesen elhunyt, Turhan úgy gondoskodott a temetéséről, mintha a saját lánya lett volna.

Turhan nagylelkűségét a külföldi források is végtelen sokszor emlegetik. Nem győzték kiemelni, hogy mennyit tett a testvérgyilkosság törvényének végleges eltörléséért, és, hogy saját fiával szemben is kiállt nevelt fiai mellett. Emellett egy sokkal kisebb jelentőségű esemény is ránk maradt, amely jelentőségétől függetlenül betekintést enged Turhan személyiségébe. A francia követ számol be arról, hogy Turhan egyszer Edirnébe tartott hatalmas kísérettel, nevelt fiaival és a hárem egy részével. Amikor egy hídhoz értek a követ egyik embere épp ott volt és ijedten látta, hogy Turhan kocsijának ajtaja nyitva van. A férfi ijedten vetette a földre magát, nehogy azzal vádolják, hogy megpróbálta meglesni a Valide szultánát. Lehasalása közben azonban tekintete összeakadt a Valide szultána elfátyolozott arcából kilátszódó szemeivel. Turhan ekkor megállíttatta a kocsit és kiszól a férfinak: "Ne félj fiam" és 160 aspert adott neki.

Utolsó évei

Turhan egészsége 1681-ben fokozatosan romlásnak indult. Követek úgy írnak róla, hogy "állapota nagyon leromlott és nincs remény kezelésre". Nem tudjuk, hogy pontosan mi volt Turhan betegsége. Végül 1683-ban hunyt el Edirnében. Mivel Turhan kikötötte, hogy saját mecsetkompelxumában akarja, hogy eltemessék, testét Isztambulba szállították. Az út során a koporsót jéggel vették körbe éjjel, nappal, hogy óvják a testét. A valide szultána koporsóját szállító karaván mellett a nép lerótta tiszteletét, és halálakor az egész birodalom gyászba borult. Leírások alapján az emberek zokogtak és azt mondogatták, hogy az állam legerősebb pillére távozott az élők sorából. Turhant végül saját komplexumában temették el. Türbéje az egyik legnagyobb és legnívósabb mind közül, jelezve, hogy egy nagyhatalmú valide tiszteletére épült. Később fiát és több leszármazottját is ide temették el. Halálával ő lett a valaha volt leghosszabb ideig uralkodó valide szultána, 34 évnyi valideséggel.

Turhan az egyik legfélreismertebb karaktere a Nők szultánátusának. A legtöbben erőszakos, akaratos és hataloméhes nőt látnak benne, őt hibáztatják Köszem szultána haláláért, pedig Turhan nem ilyen volt. Egy anya volt, aki kénytelen volt fiát egy őrült, veszélyes apa mellett nevelni; egy nő volt, aki sosem kapott szeretetet és megbecsülést gyermekének apjától; egy nagyhatalmú asszony lett, aki mindig segített az elesetteken; az egyetlen a Nők szultánátusában, akivel fia egyenlően osztotta meg hatalmát és aki ettől függetlenül sosem próbálta meg túlragyogni vagy irányítani fiát. Turhan halálával IV. Mehmed uralkodása is megpecsételődött. A szultán uralkodását és elismertségét nagyrészt édesanyja jellemének és jelenlétének köszönhette. Amint Turhan nem volt többé, Mehmed népszerűsége csökkent, egyre több rossz politikai döntést hozott meg. Ennek eredményeképp 1687-ben egy lázadás követően átadta a trónr féltestvérének, aki nagyrészt Turhan kegyéből maradhatott életben.

Felhasznált források: A. D. Alderson - The Structure of the Ottoman Dynasty; L. Peirce - The Imperial Harem: Women and Sovereignty in the Ottoman Empire; N. Sakaoğlu - Bu Mülkün Kadın Sultanları; M. Ç. Uluçay - Padişahların Kadınları ve Kızları; C. Finkel - Osman's Dream: The Story of the Ottoman Empire; G. Börekçi - Factions and favourites at the courts of Sultan Ahmed I (r. 1603-17) and his immediate predecessors; S. Faroqhi - The Ottoman Empire and the World; C. Imber - The Ottoman Empire 1300-1650; G. Piterberg - An Ottoman Tragedy, History and Historiography at Play; F. Suraiya - The Cambridge History of Turkey, The Later Ottoman Empire, 1603–1839; Howard - A History of the Ottoman Empire; Öztuna - Devletler ve Hanedanlar; F. Davis - The Palace of Topkapi in Istanbul; Y. Öztuna - Genç Osman ve IV. Murad; G. Junne - The black eunuchs of the Ottoman Empire; R. Dankoff - An Ottoman Mentality: The World of Evliya Çelebi; R. Murphey - ‘The Functioning of the Ottoman Army under Murad IV (1623–1639/1032–1049):Key to Understanding of the Relationship Between Center and Periphery; M. Özgüleş - The women who built the Ottoman Empire: Female Patronage and the Architectural Legacy of Gülnüş Sultan

[reallifesultanas]

Portrait of Ibrahim I's consorts / I. Ibrahim ágyasainak portréja

I. Ibrahim trónralépésekor örököshiányban szenvedett az Oszmán Birodalom, így igen sürgető volt, hogy mielőbb gyermekeket nemzzen a szultán. Pont emiatt rengeteg ágyast kapott ajándékba, voltak befolyásosabb háttérből érkező ágyasok és voltak egyszerűbbek. Ágyasai közül egyedül Turhan Haticét nem említem ebben a posztban, hiszen róla rendelkezésre áll annyi információ, hogy érdemes legyen különálló portrét készíteni neki. Emellett nem csak az ágyasokról fogok megemlékezni, hanem azoktól a hárem szolgálókról is, akik befolyásra tettek szert Ibrahim uralkodása alatt.

When Ibrahim I ascended the throne, the Ottoman Empire suffered from an inheritance problem, so it was very urgent for the Sultan to produce children as soon as possible. That’s why he received plenty of concubines as a gift. There were concubines from more influential backgrounds, and there were simpler. Of his concubines, I will not mention Turhan Hatice here, because there is so much information about her that she will have a separate portrait. In addition, I will mention not only the concubines but also the harem servants who gained influence during the reign of Ibrahim.

CONSORTS

Saliha Dilaşub (Aşübe) Sultan

The date of her birth is unknown, presumably, all of Ibrahim's concubines were about the same age. In the case of Tuhan Hatice, we know that in 1648 she was in her early twenties, so she may have been born around 1625. This date can be considered realistic for all of Ibrahim’s concubines, including Dilaşub. Her origin is also unknown, some say she was Croatian or Bosnian, but there is no direct evidence to suggest this.

Some historians believe she was Ibrahim’s first concubine and this explains her high salary of 1,300 aspers compared to the others. True that her only child was born in April 1642, several months after Ibrahim's first son, though it is possible that she became Ibrahim's concubine earlier than the mother of the firstborn prince, Turhan, simply she got pregnant later than Turhan. The Haseki rank was certainly given to her only after Turhan (and perhaps even after Muazzez).

Saliha Dilaşub is often described as a simple-hearted woman with restrained nature. Unfortunately, however, we don’t know much about her personality, as we know virtually nothing about her years with Ibrahim; and later we see her only as someone being in events but not being the leader of them. After the death of Sultan Ibrahim I, his son, Mehmed IV ascended the throne, but due to his young age in his place, Kösem Sultan ruled as regent. Due to her conflict with Mehmed's mother, Turhan, Kösem wanted to dethrone the young sultan and put Saliha Dilaşub's son on the throne instead. In the end, however, the rebellion of Kösem was unsuccessful and she was murdered. Saliha Dilaşub was not punished for her passive participation in the events. During Mehmed IV's reign, like Ibrahim's other concubines, she lived in the Old Palace, rarely being able to meet her son.

After 39 years in the Old Palace, in 1687 Mehmed IV was dethroned, and Saliha was able to return as the Valide Sultan once more, for the last time. As a Valide, Saliha established a foundation in Istanbul, and she also did charity, but she did not have time to build much power or start any building project. Her health soon began to deteriorate. She spent her last year in Edirne, lying in bed. Finally, she died on December 4, 1689 (according to others, January 3, 1690). She was buried in the tomb of Suleiman I, and later her son was placed next to her.

Hatice Muazzez Sultan

Hatice Muazzez may have been born around 1625, but neither the exact date nor her origin is known. According to most sources, Hatice Muazzez was Ibrahim’s second Haseki. By August 1642, she surely had the rank of Haseki Sultan, as she was mentioned in the harem registers as the second Haseki. So far, however, Ibrahim has already had two other Hasekis: Turhan Hatice and Saliha Dilaşub. So how can Muazzez be still the second Haseki? Hatice Muazzez’s son, Prince Ahmed, was born in March of the following year. So if Muazzez was indeed the second Haseki, she probably gave birth to another child before Ahmed and was given the Haseki rank after the other baby's birth. In this case, perhaps Turhan was Ibrahim's first Haseki, followed by Muazzez, who was probably giving birth to a girl at the time. It is mathematically possible for Muazzez to give birth to a girl between January and April 1642 and then to Ahmed in March of the following year. Both Gevherhan Sultan and Fatma Sultan were born in 1642, so it is possible that one of them was the daughter of Muazzez. But it could also be that Ibrahim gave Haseki rank to his concubines for no reason at all as we know how troubled his mind was...

We do not know much about the life of Hatice Muazzez during the reign of Ibrahim. With the dethronement and execution of Ibrahim, her life changed forever. Kösem Sultan decided not to send Ibrahim's sons and their mothers to the Old Palace immediately, so Muazzez could live with her son in Topkapi Palace until the assassination of Kösem in 1651. With Kösem's death, Muazzez was separated from her son and she had to move to the Old Palace. She lived practically her whole life in the Old Palace, where she could only meet her son occasionally. Although her son became a sultan in 1691, Muazzez was not able to become a Valide Sultan. In 1687 a huge fire began to spread in the city, which soon reached the Old Palace as well, and although Muazzez and the others had been evacuated, she suffered a heart attack from the shock and died the next day, on 12 September. Muazzez's body was taken to Üsküdar and was buried there. A few months later, Suleiman II distributed Muazzez's jewels among his own concubines, which jewels were taken back from them as soon as Muazzez's son, Ahmed II ascended the throne.

Ayşe, Mahienver and Saçbağlı Sultanas, the forgotten Hasekis

The first mention of Ayşe dates back to January 1645, when she received a separate room. Based on these, she was the fourth Haseki. We don't know if she had any children. Princes Bayezid and Cihanhir were born after January 1645, so if she was given the rank of Haseki because of the birth of a son, perhaps one of these two princes was hers. Beyhan Sultan was also born in 1645, so it cannot be ruled out that she was related to Ayşe. We know nothing about the rest of Ayşe's life.

Mahienver is mentioned in the harem registers on May 2, 1646, by the name of the "Fifth Haseki Mahienver Sultan", so she was Ibrahim's fifth Haseki. We don't know if she had any children. Prince Bayezid was born on May 1, so it is possible that Mahienver was his mother, we cannot be sure though. Ibrahim usually gave the Haseki rank even before the birth of the children and not after. Especially since there is no evidence that Mahienver had children for sure. We know nothing about the rest of Mahienver's life.

Saçbağlı is considered to be the sixth Haseki of Ibrahim, but we do not know when her Haseki-period started and if any children were born to her or not. No information is available about her life, only that Ibrahim once donated the incomes of Egypt to her.

Şivekar Sultan

Şivekar was the seventh Haseki of Ibrahim, who found herself in the harem among rather special circumstances. One of Ibrahim’s peculiar perversions was that he wanted to find the fattest woman in the empire. His call to look for the fattest woman pervaded the entire empire. In the end, Şivekar met Ibrahim's taste, as some said she weighed 150 kg, others said it was an exaggeration. Şivekar was a woman of Armenian descent who was added to the harem between 1646 and 1647 based on the fact that she was the seventh Haseki. Thanks to her flirtation, Ibrahim soon locked her in his heart.

It is not known whether any children were born, but it is certain that she had a rather significant political influence compared to the other Hasekis. For a time, Ibrahim became so embroiled with Şivekar that he received no one but this woman. After such, it is not surprising that Şivekar took advantage of the situation and sought political influence. She also used her influence in charity as he had a foundation. After the dethronement of Ibrahim, she moved to the Old Palace and lived there until her death in 1693. It seems she lived the longest life among Ibrahim's Hasekies.

Telli Hümaşah Sultan

She is considered to be the youngest of Ibrahim's concubines. She entered the harem in 1647, where she immediately caught the attention of Ibrahim. The sultan completely fell for her and gave her incredible fortune; gave her the residence of the Valide Sultan; forced his own sisters to serve Hümaşah; Ibrahimeven married her and gave her a huge palace and additional extreme sums of money as a wedding gift. Many consider Hümaşah to be an evil woman (while others say she was caring), perhaps because Ibrahim's sisters were put into her service. However, it is by no means certain that Hümaşah asked for it or wanted it at all. Most sources agree that Hümaşah was a particularly intelligent woman who was well able to influence Ibrahim.

In September 1648 she gave birth to her only child, Prince Orhan. By this time Ibrahim had been dethroned and executed. It is not known whether Prince Orhan was immediately separated from her or given his age he could stay along Hümaşah. In any case, Prince Orhan died at the age of just six months. The relationship between Hümaşah and the reigning valides (Kösem and Turhan) was certainly not good, for while Ibrahim's other concubines could live in peace in the Old Palace, Hümaşah was soon married off. We don't know anything about her life after.

Daughter of Şeyhülislam Muid Ahmed Efendi

Ibrahim wanted to marry the girl, but her father did not allow it. In response, Ibrahim abducted the girl from a bath. Some say he raped her, others say he didn’t. Either way, he eventually sent the girl back to his father soon after.

SERVANTS

Hubyar Hatun

Hubyar was in Ibrahim's favor for a time, able to get huge sums of money. There are two theories about her origin, some say she was the sister-in-law of the Grand Vizier Ahmed Pasha, others say she was a simple harem servant. In addition to Huyar, a woman named Yahudi Hatun is also often mentioned, who has also gained great power, but we know nothing more about her.

Şekerpare Hatun (Şehsüvar Usta)

Şekerpare was a very influential harem servant, she was the chief treasurer who could easily influence the sultan with her sweet manner. Şekerpare was married, so it is unlikely that there was a sexual relationship between Ibrahim and her. Her husband Kara Musa Pasha was able to rise higher and higher in the ranks thanks to her influence: first he became a Janissary commander, later a vizier and a defterdar. The age of Şekerpare is unknown, but given that she held the rank of chief treasurer, was married, and worked with Kösem Sultan for a long time in the harem, it is likely that she was closer to Kösem in age than to Ibrahim.

The former assumption is also supported by the fact that Şekerpare regularly visited public baths to look for women according to the sultan's taste. On one such occasion, Ibrahim ordered Şekerpare to take one of Murad IV's former concubines to him. However, the concubine rejected this and begged Şekerpare to help her. Şekerpare's agreed and she told Ibrahim that she could not bring the girl to him. However, Ibrahim was adamant, and eventually Şekerpare, according to legend, threatened the sultan with a dagger to stay away from the girl. Ibrahim, of course, replied, throwing her into the dungeon. When Kösem heard what happened, she took Şekerpare's side and she also scolded Ibrahim, thus Şekerpare was able to get out of prison.

As if nothing had happened, Şekerpare continued to be Ibrahim's favorite and sought out for women in public baths and she pursued her own affairs and gained more and more wealth. Over time, Kösem was also disturbed by Şekerpare's influence, and when she provided evidence to the sultan about the woman's corrupt affairs, Şekerpare and her husband were exiled to Egypt in 1648. In addition to Şekerpare and her husband, the exile also affected all those close to them. One such woman, Hamide Hatun successfully escaped the exile. She paid one of her servants to act as she is Hamide while she (the real Hamide) escaped. Şekerpare's life is uncertain after the exile. In 1649 she disappeared from the records forever, which is why we presumed her dead. Although Şekerpare had a türbe made for herself in Istanbul, it was sold when she was exiled.

Zafire Hatun

Zafire was a slave of Georgian descent bought by the chief black eunuch, Sümbül Agha, at the slave market. Legend has it that it turned out a few months later that the woman, although sold as a virgin, was certainly raped by the slave traders as she was pregnant. Sümbül Agha decided to raise the child as his own, as he would never have had a child of his own. Zafire had just given birth to her son, Osman, when the palace began to look for wet-nurses as Ibrahim's firstborn son soon born. Sümbül Agha recommended Zafire and so she became Mehmed IV's wet-nurse. However, the mad Ibrahim soon decided that he certainly liked Osman more than his own son, Mehmed, so he began to treat him as his own. This eventually degenerated to the point where the mother of Prince Mehmed and Ibrahim openly confronted.

Others believe Zafire was a servant of Ibrahim at the time of his confinement and Ibrahim impregnated the woman there. Legends have it that when Kösem Sultan heard of this, he instructed Sümbül Agha to throw the woman into the sea. However, the eunuch secretly took the woman to his own house, where she then gave birth to Ibrahim's child. However, this variation is unlikely.

Soon Zafire and her son, accompanied by the chief black eunuch, Sümbül Agha, and many other people, crossed the Mediterranean on a boat. Some say they went to Egypt because they were exiled by the Kösem Sultan; others say there was no exile, they went on a pilgrimage to Mecca. Eventually, however, they were unable to arrive at any of the places, as Maltese pirates struck them, killed the chief eunuchs and other men on the ship, and enslaved the women and children. When they learned that Zafire and her son were very precious to the sultan, they took them to Malta, where they raised a priest from the boy. Eventually, the attack on this ship caused the decades-long Ottoman-Venetian war. Not knowing what happened to Zafire after.

Wife of Hezarpare Ahmed Pasha

Ibrahim abducted this woman (according to others, the pasha gave her by his free will) and she became his favorite for some time. Later, she became the governess of the motherless Beyhan Sultan. We don't know more about her.

Used sources: A. D. Alderson - The Structure of the Ottoman Dynasty; L. Peirce - The Imperial Harem: Women and Sovereignty in the Ottoman Empire; N. Sakaoğlu - Bu Mülkün Kadın Sultanları; M. Ç. Uluçay - Padişahların Kadınları ve Kızları; C. Finkel - Osman's Dream: The Story of the Ottoman Empire; G. Börekçi - Factions and favourites at the courts of Sultan Ahmed I (r. 1603-17) and his immediate predecessors; S. Faroqhi - The Ottoman Empire and the World; C. Imber - The Ottoman Empire 1300-1650; G. Piterberg - An Ottoman Tragedy, History and Historiography at Play; F. Suraiya - The Cambridge History of Turkey, The Later Ottoman Empire, 1603–1839; Howard - A History of the Ottoman Empire; Öztuna - Devletler ve Hanedanlar; F. Davis - The Palace of Topkapi in Istanbul; Y. Öztuna - Genç Osman ve IV. Murad; G. Junne - The black eunuchs of the Ottoman Empire; R. Dankoff - An Ottoman Mentality: The World of Evliya Çelebi; R. Murphey - ‘The Functioning of the Ottoman Army under Murad IV (1623–1639/1032–1049):Key to Understanding of the Relationship Between Center and Periphery; M. Özgüleş - The women who built the Ottoman Empire: Female Patronage and the Architectural Legacy of Gülnüş Sultan

*    *    *

ÁGYASOK

Saliha Dilaşub (Aşübe) Sultan

Születési ideje ismeretlen, felthetőleg Ibrahim összes ágyasa nagyjából egy korú volt. Tuhan Hatice esetében tudjuk, hogy 1648-ban húszas évei elején járt, így körülbelül 1625-ben születhetett. Ez az időpont tekinthető reálisnak Ibrahim minden ágyasára, így Dilaşubra is. Származása is kérdéses, egyesek szerint horvát vagy bosnyák volt, ám nincs erre utaló közvetlen bizonyíték.

Néhány történész úgy véli ő volt Ibrahim első ágyasa és ezzel magyarázható a többiekhez képest magas, 1300 asperes fizetése. Bár egyetlen gyermeke, 1642 áprilisában született, több hónappal Ibrahim első fia után, lehetséges, hogy korábban Ibrahim ágyasa lett, mint az első szülött herceg anyja, Turhan, egyszerűen csak később esett teherbe. Haszeki rangot viszont minden bizonnyal csak Turhan (és talán Muazzez) után kapott.

Saliha Dilaşubot gyakran jellemzik egyszerű, meghunyászkodó természetű nőként. Sajnos azonban nem tudunk sokat személyiségéről, hiszen Ibrahim mellett töltött éveiből gyakorlatilag semmit nem tudunk róla; később pedig csak események elszevedőjeként látjuk, nem konkrét karakterként. Ibrahim szultán halála után IV. Mehmed került trónra, helyette pedig Köszem szultána uralkodott régensként. Köszem egyre többször került összeütközésbe Mehmed anyjával, Turhannal, emiatt trónfosztani akarta az ifjú szultánt és helyette Saliha Dilaşub fiát a trónra ültetni. Végül azonban Köszem lázadása nem járt sikerrel és meggyilkolták. Saliha Dilaşubot nem büntették meg az eseményekben való passzív részvétele miatt. IV. Mehmed uralkodása alatt Ibrahim többi ágyasához hasonlóan ő is a Régi Palotában élt, fiával csak ritkán találkozhatott.

39 év senyvedés után a Régi Palotában, 1687-ben IV. Mehmedet trónfosztották, Saliha pedig Valide szultánaként visszatérhetett még egyszer, utoljára. Valideként Saliha alapítványt hozott létre Isztambulban, jótékonykodott is, azonban nem volt ideje nagy hatalmat kiépíteni. Egészsége hamarosan romlani kezdett. Utolsó évét Edirnében töltötte, ágyban fekve, végül 1689 december 4-én (mások szerint 1690 január 3-án) elhunyt. I. Szulejmán türbéjében temették el, később fiát is mellé helyezték.

Hatice Muazzez Sultan

Hatice Muazzez 1625 körül születhetett ám sem a pontos dátum, sem származása nem ismert. Legtöbb forrás szerint Hatice Muazzez volt Ibrahim második Haszekije. 1642 augusztusában már biztosan Haszeki rangot viselt, ekkor említik ugyanis először a hárem jegyzőkönyvek. Eddigre azonban Ibrahimnak már volt két másik Haszekije Turhan Hatice és Saliha Dilaşub. Ez a dátum azért is érdekes, mert Hatice Muazzez fia, Ahmed herceg csak következő év márciusában jött világra. Így amennyiben valóban Muazzez volt a második Haszeki, valószínűleg Ahmed előtt már életet adott egy másik gyermeknek és az ő születése után kapta a rangot. Ezesetben talán Turhan volt az első ágyasa Ibrahimnak, majd őt követte Muazzez, aki valószínűleg lányt szült ekkor. Matematikailag lehetséges, hogy Muazzez 1642 januárjában életet adjon egy kislánynak, majd jövő év márciusában Ahmednek. Gevherhan szultána és Fatma szultána is 1642-ben született, így lehetséges, hogy egyiküknek Muazzez volt az édesanyja. De az is lehet, Ibrahim teljesen random, ok nélkül adta a Haszeki rangot ágyasainak.

Hatice Muazzez életéről Ibrahim uralkodása alatt nem sokat tudunk. Ibrahim trónfosztásával majd kivégzésével élete örökre megváltozott. Köszem szultána úgy döntött, nem küldi el Ibrahim fiat és anyjukat a Régi Palotába, így Muazzez egészen Köszem 1651-es meggyilkolásáig fiával élhetett a Topkapi Palotában. Köszem halálával azonban elválasztották fiától és a Régi Palotába kellett költöznie. Gyakorlatilag egész életét a Régi Palotában élte le, fiával csak alkalomadtán találkozhatott. Bár fiából 1691-ben szultán lett, Muazzez nem érte meg a napot, így sohasem lehetett belőle Valide Sultan. 1687-ben hatalmas tűz kezdett terjedni a városban, ami hamarosan elérte a Régi Palotát is és bár Muazzezt és a többieket is sikerült kimenekíteni, a sokktól szívrohamot kapott és néhány nappal később, szeptember 12-én elhunyt. Muazzez testét Üsküdarba vitték és ott temették el. Ékszereit II. Szulejmán néhány hónappal később saját ágyasai között osztotta szét, melyeket II. Ahmed trónralépése után azonnal visszavett.

Ayşe, Mahienver és Saçbağlı szultánák, avagy az elfeledett Haszekik

Ayşe első említése 1645 januárjából származik, amikoris külön szobát kapott. Ezek alapján ő volt a negyedik Haszeki. Nem tudni, hogy volt e gyermeke és kik voltak azok. Bayezid és Cihanhir hercegek születtek 1645 januárja után, tehát ha egy fiú születése miatt kapott Haszeki rangot, talán közülük volt valakinek az édesanyja. Beyhan szultána is 1645-ben született, így az sem zárható ki, hogy ő állt kapcsolatban Ayşével. Ayşe további életéről nem tudunk semmit.

Mahienvert 1646 május 2-án említik előszöt a hárem jegyzőkönyvek, ötödik Haszeki Mahienver szultána névvel, tehát ő volt Ibrahim ötödik Haszekije. Nem tudni, hogy volt e gyermek vagy sem. Bayezid herceg május 1-én született, így nem kizárt, hogy Mahienver volt az anyja, nem vehetjük biztosra. Különösen úgy, hogy nincs arra utaló bizonyíték, hogy Mahienvernek voltak gyermekei. Mahienver további életéről nem tudunk semmit.

Saçbağlıt tartják Ibrahim hatodik Haszekijének, azt azonban nem tudjuk mikor lett Haszeki és születtek e gyermekei. Életőről semmilyen információ nem áll rendelkezésre, csupán annyi, hogy egyszer Egyiptom bevételét Ibrahim nekiajándékozta.

Şivekar Sultan

Şivekar volt Ibrahim hetedik Haszekije, aki meglehetősen különleges körülmények között került a hárembe. Ibrahim egyik különös perveziója az volt, hogy meg akarta találni a birodalom legkövérebb nőjét és saját asszonyává kívánta tenni. Az egész birodalmat bejárta felhívása, miszerint a legkövérebb nőt keresi. Végül Şivekar felelt meg Ibrahim ízlésének, egyesek szerint 150 kg-ot nyomott, mások szerint ez azért túlzás. Şivekar örmény származású nő volt, aki 1646 és 1647 között kerülhetett a hárembe. Kacérságának köszönhetően Ibrahim hamarosan a szívébe zárta.

Nem tudni, hogy születtek e gyermekei, az azonban bizonyos, hogy a többi haszekihez képest meglehetősen jelentős politikai befolyással bírt. Ibrahim egy ideig annyira belehabarodott Sivekarba, hogy senki mást nem fogadott, csak a nővel töltötte minden idejét. Ezekután nem meglepő, ha Şivekar kihasználta a helyzetet és politikai befolyásra törekedett. Befolyását aszonban jótékony célokra is fordította, ugyanis volt egy alapítványa. Ibrahim trónfosztása után a Régi Palotába költözött és ott élt 1693-es haláláig.

Telli Hümaşah Sultan

Úgy tartják ő volt Ibrahim ágyasai közt a legfiatalabbnak. 1647-ben került a hárembe, ahol azonnal felkeltette Ibrahim figyelmét. A szultán teljesen belehabarodott az ágyasba és hihetetlen vagyont ruházott rá, neki adta a Valide szultána lakrészét, saját édestestvéreit kényszerítette, hogy szolgálják Telli Hümaşaht; sőt feleségül is vette, nászajándékba pedig egy hatalmas palotát és további extrém pénzösszegeket kapott. Sokan számító, gonosz nőnek tartják Hümaşaht, talán azért, amiért szolgálatába állították Ibrahim nővéreit. Azonban egyáltalán nem biztos, hogy Hümaşah kérte vagy egyáltalán akarta ezt. Abban a legtöbb forrás egyet ért, hogy Hümaşah különösen intelligens nő volt, aki jól tudta befolyásolni Ibrahimot.

1648 szeptemberében adott életet egyetlen gyermekének, Orhan hercegnek. Ekkorra Ibrahimot már megfosztották trónjától és kivégezték. Nem tudni, hogy Orhan herceget azonnal elválasztották tőle vagy korára való tekintettel vele maradhatott. Mindenesetre Orhan herceg alig hat hónapos korában elhunyt. Hümaşah és a regnáló validék (Köszem és Turhan) között bizonyára nem volt felhőtlen a viszony, hiszen míg Ibrahim többi ágyasa békében élhetett a Régi Palotában, Hümaşaht hamarosan kiházasították. Életéről innen nem tudunk semmit.

Şeyhülislam Muid Ahmed Efendi lánya

Ibrahim feleségül akarta venni a lányt, azonban az apja ezt nem engedélyezte. Ibrahim válaszul elraboltatta a lányt egy nyilávnos fürdőből. Egyesek szerint megbecstelenítette, mások szerint nem. Akárhogy is, végül visszaküldte apjához a lányt.

SZOLGÁLÓK

Hubyar Hatun

Hubyar egy ideig Ibrahim kegyeiben volt, hatalmas összegeket tudott zsebre tenni. Származására két teória van, egyesek szerint a nagyvezír Ahmed Pasa sógornője volt, mások szerint egyszerű háremszolgáló. Huyar mellett gyakran említenek egy Yahudi Hatun nevű nőt is, aki szintén nagy hatalomra tett szert, ám nem tudunk róla mást.

Şekerpare Hatun (Şehsüvar Usta)

Şekerpare egy igen befolyásos hárem szolgáló volt, ő volt a főkincstárnok, aki negédes modorával könnyűszerrel tudta befolyásolni a szultánt. Şekerpare férjnél volt, így nem valószínű, hogy Ibrahim és közte szexuális kapcsolat állt volna fenn. Férje Kara Musa Pasa a nő befolyásának köszönhetően tudott egyre magasabbra emelkedni a ranglétrán: először janicsár parancsnok lett, később vezír és defterdár. Şekerpare kora nem ismert, ám tekintettel arra, hogy főkincstárnoki rangot viselt, férjnél volt és Köszem szultánával jóideje együtt dolgoztak a háremben, valószínű, hogy korban inkább állt közel Köszemhez, mint Ibrahimhoz.

Az előbbi feltételezést támasztja alá az is, hogy Şekerpare rendszeresen járta a nyilvános fürdőket, hogy ott a szultán ízlésének megfelelő nőket keressen. Egy ilyen alkalommal Ibrahim megparancsolta Şekerparének, hogy IV. Murad egyik korábbi ágyasát vigye el hozzá. Az ágyas azonban ezt elutasította és könyörgött Şekerparének, hogy segítsen neki. Şekerpare szíve megesett a nőn és közölte Ibrahimmal, hogy nem viheti elé a lányt. Ibrahim azonban hajthatatlan volt, végül aztán Şekerpare a legendák szerint egy késsel fenyegette meg a szultánt. Erre természetesen Ibrahim is válaszolt, tölöcbe vetette a nőt. Amikor a történtek Köszem fülébe jutottak, Şekerpare pártját fogta és ő is megszidta Ibrahimot, Şekerpare pedig kijöhetett a börtönből.

Mintha mi sem történt volna, Şekerpare a továbbiakban is Ibrahim kegyeltje volt és nőket keresett neki a nyilvános fürdőkben, folytatta saját ügyeit és egyre nagyobb vagyonre tett szert. Idővel Köszemet is zavarni kezdte Şekerpare befolyása, majd mikor bizonyítékokat juttatott el a szultánhoz a nő korrupt ügyeiről, Şekerparét férjével együtt Egyiptomba száműzték 1648-ban. A száműzetés Şekerpare és férje mellett összes hozájuk közeli személyt is érintette. Egyik ilyen nő, Hamide Hatun volt, aki sikerrel úszta meg a száműzetést. Egyik szolgálóját fizette le, hogy adja ki magát Hamidének, míg ő megszökik. Şekerpare élete száműzetése után bizonytalan. 1649-ben örökre eltűnik a nyilvántartásokból, emiatt azt feltételezik, hogy elhunyt. Şekerpare bár készíttetett magának egy türbét Isztambulban, ezt száműzetésekor eladták.

Zafire Hatun

Zafire egy grúz származású rabszolga volt, akit a fő fekete eunuch, Szümbül Aga vásárolt meg a rabszolga piacon. A legendák szerint néhány hónappal később derült ki, hogy a nő bár szűzként került eladásra, minden bizonnyal megbecstelenítették a rabszolgakereskedők. Szümbül Aga úgy döntött, a gyermeket sajátjaként fogja felnevelni, hiszen neki magától sosem lehetett volna gyermeke. Zafire épphogy életet adott fiának, Oszmánnak, a palotába elkezdtek szoptatósdajkát keresni, hiszen Ibrahim elsőszülött fia hamarosan világrajött. Szümbül Aga beajánlotta a nőt és így ő lett IV. Mehmed szoptatósdajkája. Az őrült Ibrahim szultán azonban hamarosan úgy döntött, hogy neki bizony Oszmán jobban tetszik, mint a saját fia, Mehmed, ezért őt kezdte el sajátjaként kezelni. Ez végül odáig fajult, hogy Ibrahim és Mehmed herceg édesanyja nyíltan konfrontálódott.

Mások úgy tartják, Zafire Ibrahim szolgálója volt elzárása idején és Ibrahim ott ejtette teherbe a nőt. Mikor Köszem szultána ezt megtudta, Szümbül Agára bízta, hogy a nőt vessea tengerbe. Az eunuch azonban titokban saját házába vitette a nőt, ahol aztán életet adott Ibrahim gyermekének. Ez a variáció azonban nem valószínű.

Hamarosan Zafire és fia a fő fekete eunuch, Szümbül Aga és sok más ember kíséretében egy hajón szelte a Földközi-tengert. Egyesek szerint Egyiptomba tartottak, hiszen Köszem szultána száműzte őket; mások szerint szó sem volt száműzetésről, zarándokútra igyekeztek Mekkába és Medinába. Végül azonban egyik helyre sem érkezhettek meg, ugyanis máltai kalózok lecsaptak rájuk, a fő eunuchok és a hajón található többi férfit meggyilkolták, a nőket és gyermekeket rabszolgasorba taszították. Mikor megtudták, hogy Zafire és fia igen becsesek a szultán számára őket Máltára vitték, ahol papot neveltek a fiúból. Végül ezen hajó megtámadása okozta az évtizedeken át tartó oszmán-velencei háborút. Nem tudni, hogy Zafirével mi történt.

Hezarpare Ahmed Pasa felesége

Ibrahim elrabolta a nőt (mások szerint a pasa adta neki) és egy ideig kegyeltjeként viselkedett vele. Később az elanyátlanodott Beyhan szultána nevelőnőjévé vált. Többet nem tudunk róla.

Felhasznált források: A. D. Alderson - The Structure of the Ottoman Dynasty; L. Peirce - The Imperial Harem: Women and Sovereignty in the Ottoman Empire; N. Sakaoğlu - Bu Mülkün Kadın Sultanları; M. Ç. Uluçay - Padişahların Kadınları ve Kızları; C. Finkel - Osman's Dream: The Story of the Ottoman Empire; G. Börekçi - Factions and favourites at the courts of Sultan Ahmed I (r. 1603-17) and his immediate predecessors; S. Faroqhi - The Ottoman Empire and the World; C. Imber - The Ottoman Empire 1300-1650; G. Piterberg - An Ottoman Tragedy, History and Historiography at Play; F. Suraiya - The Cambridge History of Turkey, The Later Ottoman Empire, 1603–1839; Howard - A History of the Ottoman Empire; Öztuna - Devletler ve Hanedanlar; F. Davis - The Palace of Topkapi in Istanbul; Y. Öztuna - Genç Osman ve IV. Murad; G. Junne - The black eunuchs of the Ottoman Empire; R. Dankoff - An Ottoman Mentality: The World of Evliya Çelebi; R. Murphey - ‘The Functioning of the Ottoman Army under Murad IV (1623–1639/1032–1049):Key to Understanding of the Relationship Between Center and Periphery; M. Özgüleş - The women who built the Ottoman Empire: Female Patronage and the Architectural Legacy of Gülnüş Sultan

[reallifesultanas]

Portrait of Ibrahim I's daughters/I. Ibrahim lányainak portréja

Gevherhan Sultan

Ibrahim's children started to be born in 1642, the exact order not always obvious. His first son Mehmed IV was born in January 1642, his mother Turhan Hatice was given the rank of first Haseki. The second Haseki was Hatice Muazzez, although her son followed the third Haseki's (Saliha Dilaşub) son, about a year later. This suggest that Muazzez may have given birth to a girl in 1642 between January and April. Gevherhan Sultan was born in 1642, but we do not know the exact month. Anyway, on the basis of the indirect information, we cannot rule out that Gevherhan's mother was Hatice Muazzez.

Gevherhan was married as a child to Cafer Pasha on November 23, 1646, but the wedding was only nominal. Some say it wasn't even this princess who was given to Cafer Pasha as a wife. Gevherhan’s marriages are surrounded by general chaos. Her husbands were Çavuşzade Mehmed Pasha and Helvacı Yusuf Pasha, but the dates are completely chaotic. Her first husband was Çavuşzade Mehmed Pasa, whom she married in 1647 (or 1653). Her next marriage with Helvacı Yusuf Pasha took place either in 1692 or as early as 1652.

We don’t know much about Gevherhan’s life, which is well illustrated by her marriages also. According to some, in 1672, along with several members of the harem, she also accompanied her brother Mehmed IV to his campaign. During her life she accumulated a huge debt, in which she was helped by Ahmed II's Haseki - the last Haseki - Rabia Sultan. At least that's what a post-death harem register suggests.

Gevherhan's health began to deteriorate gradually in 1693, and in the autumn of 1694, she died in Edirne. From there, her body was transported to the capital and eventually buried in the Şehzade Mosque complex.

Fatma Sultan

Fatma was born in September 1642, which makes it abundantly clear that her mother was not Turhan Hatice. Turhan gave birth to her son in January 1642, so it was mathematically impossible for her to gave birth to a healthy, viable child in September of the same year. Fatma was raised by Ibrahim I’s sister, Burnaz Atike Sultan, with the help of Turhan Hatice, suggesting that her mother passed away shortly after giving birth.

Her first marriage took place in 1645, Musahip (Silahdar) Yusuf Pasha was the husband, but the marriage proved short-lived because Ibrahim executed the man in January 1646. Barely a month later, Ibrahim remarried her, this time to Musahib Fazlı Pasha, who was also expelled a few months later.

Fatma died in 1657 and was buried in Turhan Hatice's complex. After her death, Turhan did a lot of charity on her behalf and organized prayers for her soul. Many therefore assume that Fatma was the daughter of Turhan, but this is utterly impossible if she was actually born in September 1642.

Beyhan Sultan

Beyhan was born in 1645. Some believe Turhan Hatice was her mother, but that’s not certain. The relationship between Turhan and Ibrahim has so far seriously deteriorated, so it does not seem logical that a child would be born into the relationship in that year. True that Ibrahim was famous for his illogical actions... Furthermore, it makes unlikely that Turhan would be her mother, that Ibrahim handed Beyhan to one of his favorites, the wife of Hazerpare Ahmed Pasha, to be raised. This suggests that Beyhan’s mother was already dead or fell out of Ibrahim’s favor and was exiled.

Beyhan was married in 1646 to Küçük Hasan Pasha, who died the following year. Her new husband was chosen in 1647. This time she married Hezarpare Şehri Ahmed Pasha, whose former wife became Ibrahim's favourite. In exchange for his ex-wife, Ibrahim offered one of his daughters. This covenant did not prove to be long-lived either, as the pasha was executed in 1648, and Beyhan was widowed for the third time at just 3 years old. Her next husband was Uzun Ibrahim Pasa, presumably, he was the first classic husband of the sultana. They lived together until 1683 when the pasha died. Beyhan lived as a widow for a few years, but in 1689 she was remarried to Bıyıklı Mustafa Pasha, with whom they lived together for ten years. Some say she her only child, Sultanazde Hüseyin Bey, was born from her second or third marriage; others say she had no children at all.

In 1672, Beyhan along with her sister, Gevherhan, and several other members of the harem accompanied her brother, Mehmed IV to his campaign. Based on this, we can assume that she was close to the sultan. In September 1700, Beyhan died and was buried in the tomb of Suleiman I. Others say she died in March 1701, during Ramadan.

Atike Sultan

The date of birth is unknown. She was probably the child of Turhan Hatice, for according to contemporary sources, Atike was Mehmed IV's own (full) sister. In addition, her name clearly refers to this also. Turhan Hatice was raised by Ibrahim's sister, Burnaz Atike, and then was gifted to Ibrahim by her. The two women maintained a close relationship for the rest of their lives. That is why it makes sense for Turhan to name her daughter after Atike. Assuming that the relationship between Ibrahim and Turhan was indeed troubled around 1645, Atike may have been born before that.

There are many question marks about Atike’s marriages. She may was confused with her aunt, Burnaz Atike in some cases. She had her first marriage in 1648 and married Sarı Kenan Pasha. The pasha was alive until 1659, so it is possible that it was not only a nominal marriage but over time it became a real marriage. After the death of the pasha, she married Mostarlı İsmail Pasha in 1659.

Not knowing exactly when Atike died, all we know is that she died at a young age, during her brother, Mehmed IV's reign.

Ayşe Sultan

Ayşe was born around 1646, the identity of her mother is unknown. Her first marriage took place late (compared to her sisters), in 1655. Her husband Ibşir Mustafa Pasha died in the same year. We don't know when Ayşe died.

Kaya Sultan

Neither the date of her birth nor the time of her death are known. She was married to Haydarağazade Mehmed Pasha in 1649. Her husband died in 1661, but since Ayşe was not remarried after that, it is possible that she died during their marriage.

Ümmügülsüm Sultan

The date of birth is unknown. The only thing we know about her is that in 1653 she was married to Mirahur Abaza Ahmed Pasha and shortly after the marriage the sultana passed away. So she died as a young child.

Two anonymous sultanas

One of the sultans is said to have been born in 1640, but that date is strange, given Ibrahim’s attitude to sexual intercourse. She married a man named Baki Bey, who was the son of Grand Vizier Hezarpare Ahmed Pasha. By the way, Hazerpare Ahmed Pasha married another daughter of Ibrahim, Beyhan. Baki Bey's supposed mother - Hazerpare Ahmed Pasa's first wife - was Ibrahim's favorite and governess of Beyhan Sultan.

The other anonymous sultana was to marry Kuloğlu Mustafa Pasha, but the man rejected the covenant. Thus, in January 1666, Cerrah Kasım Pasha finally became the husband of the anonymous sultana. It is not known when she was born and when she died, all that is certain is that in 1666 she was still alive.

Used sources: A. D. Alderson - The Structure of the Ottoman Dynasty; L. Peirce - The Imperial Harem: Women and Sovereignty in the Ottoman Empire; N. Sakaoğlu - Bu Mülkün Kadın Sultanları; M. Ç. Uluçay - Padişahların Kadınları ve Kızları; C. Finkel - Osman's Dream: The Story of the Ottoman Empire; G. Börekçi - Factions and favourites at the courts of Sultan Ahmed I (r. 1603-17) and his immediate predecessors; S. Faroqhi - The Ottoman Empire and the World; C. Imber - The Ottoman Empire 1300-1650; G. Piterberg - An Ottoman Tragedy, History and Historiography at Play; F. Suraiya - The Cambridge History of Turkey, The Later Ottoman Empire, 1603–1839; Howard - A History of the Ottoman Empire; Öztuna - Devletler ve Hanedanlar; F. Davis - The Palace of Topkapi in Istanbul; Y. Öztuna - Genç Osman ve IV. Murad; G. Junne - The black eunuchs of the Ottoman Empire; R. Dankoff - An Ottoman Mentality: The World of Evliya Çelebi; R. Murphey - ‘The Functioning of the Ottoman Army under Murad IV (1623–1639/1032–1049):Key to Understanding of the Relationship Between Center and Periphery; M. Özgüleş - The women who built the Ottoman Empire: Female Patronage and the Architectural Legacy of Gülnüş Sultan

*    *    *

Gevherhan Sultan

Ibrahim gyermekei 1642-ben kezdtek el születni, a pontos sorrend nem minden esetben nyilvánvaló. Első fia IV. Mehmed 1642 januárjában született, édesanyja Turhan Hatice kapta meg az első Haszeki rangot. A második Haszeki Hatice Muazzez volt, pedig fia nagyjából egy évvel később követte a harmadik Haszeki, Saliha Dilaşub fiának születését. Ez arra utalhat, hogy Muazzez talán életet adott egy leánynak 1642-ben január és április között. Gevherhan szultána 1642-ben született, ám hónap nem áll rendelkezésünkre. Mindenesetre a közvetett információk alapján nem zárhatjuk ki, hogy Gevherhan édesanyja Hatice Muazzez volt.

Gevherhant már gyermekkorában férjhez adták 1646 november 23-án Cafer Pasához, ám a nász csak névleges volt. Egyesek szerint nem is ő volt a hercegnő, akit Cafer Pasához adtak nőül. Gevherhan házasságait általános káosz övezi. Férjei között listázzák Çavuşzade Mehmed Pasát és Helvacı Yusuf Pasát, azonban a dátumok teljesen kaotikusak. Első férje Çavuşzade Mehmed Pasa volt, akihez talán 1647-ben (vagy 1653-ban) ment hozzá. Következő házasságára, Helvacı Yusuf Pasával vagy 1692-ben került sor, vagy már 1652-ben.

Gevherhan életéről nem tudunk sokat, ami házasságaiból is jól kirajzolódik. Egyesek szerint 1672-ben a hárem több tagjával együtt ő is elkísérte bátyját IV. Mehmedet annak hadjáratára. Élete során hatalmas adósságot halmozott fel, melyben II. Ahmed Haszekije - az utolsó Haszeki - Rabia szultána segítette ki. Legalábbis erre utal egy halála utáni hárem bejegyzés.

Gevherhan egészsége 1693-ban fokozatosan romlani kezdett, majd 1694. őszén Edirnében hunyt el. Innen a fővárosba szállították testét és végül a Şehzade mecset komplexumban temették el.

Fatma Sultan

Fatma 1642 szeptemberében született, ami teljesen egyértelművé teszi, hogy édesanyja nem Turhan Hatice volt. Turhan ugyanis 1642 januárjában adott életet fiának, IV. Mehmednek, így matematikailag lehetetlen, hogy ugyanezen év szeptemberében életet adott volna egy egészséges, életképes gyermeknek. Fatmát I. Ibrahim nővére, Burnaz Atike szultána nevelte fel Turhan Hatice segítségével, ami arra utal, hogy édesanyja nemsokkal a szülés után elhunyt.

Első házasságára 1645-ben került sor, Musahip (Silahdar) Yusuf Pasa volt a férj, a házasság azonban rövidéletűnek bizonyult, mert Ibrahim 1646 januárjában kivégeztette a férfit. Alig egy hónappal később Ibrahim újból férjhez adta, ezúttal Musahib Fazlı Pasa volt a férj, aki azonban szintén néhány hónappal később menesztve lett.

Fatma 1657-ben halt meg és Turhan Hatice komplexumában temették el. Halála után Turhan rengeteget jótékonykodott nevében és lelkiüdvéért hosszasan mondatott imákat. Sokan emiatt feltételezik, hogy Fatma Turhan lánya volt, ám ez teljességgel lehetetlen, ha valóban 1642 szeptemberében született.

Beyhan Sultan

Beyhan 1645-ben született. Egyesek úgy vélik Turhan Hatice volt az édesanyja, ám ez nem biztos. Turhan és Ibrahim kapcsolata eddigre már komolyan megromlott, így nem tűnik logikusnak, hogy közös gyermekük született volna. Tény azonban, hogy Ibrahim nem logikus cselekedeteiről volt híres. Tovább valószínűsítleníti, hogy Turhan lenne az anyja, az, hogy Ibrahim Beyhant átadta egyik kegyeltjének, Hazerpare Ahmed Pasa feleségének, hogy ő nevelje. Ez arra utal, hogy Beyhan édesanyja nem élt vagy kiesett Ibrahim kegyeiből és száműzték.

Beyhant 1646-ben adták férjhez, Küçük Hasan Pasához, aki következő évben elhunyt. Új férjét 1647-ben jelölték ki számára, ekkor ment feleségül Hezarpare Şehri Ahmed Pasához, akinek korábbi feleségét Ibrahim saját kegyeltjévé tette. A volt feleségért cserébe pedig Ibrahim felajánlotta egyik lányát. Ez a frigy sem bizonyult hosszú életűnek, ugyanis a pasát 1648-ben kivégezték, Beyhan pedig alig 3 évesen harmadjára özvegyült meg. Következő férje Uzun Ibrahim Pasa volt, feltehetőleg ő volt az első klasszikus férje a szultánának. 1683-ig éltek együtt, mikoris a pasa elhalálozott. Beyhan néhány évig özvegyként élt, ám 1689-ben újból férjhez adták Bıyıklı Mustafa Pasához, akivel tíz évig éltek együtt. Házasságaiból egyesek szerint egyetlen fia született, Sultanazde Hüseyin Bey, mások szerint egyáltalán nem született gyermeke.

Beyhan 1672-ben testvérével, Gevherhannal és a hárem több tagjával együtt elkísérte IV. Mehmedet hadjáratra. Ez alapján feltételezhetjük, hogy közel állt a szultánhoz. 1700 szeptemberében Beyhan elhunyt és I. Szulejmán türbéjében temették el. Mások szerint a szultána 1701 márciusában, a Ramadán alatt halt meg.

Atike Sultan

Születési ideje nem ismert. Valószínűleg Turhan Hatice gyermeke volt, ugyanis a korabeli források szerint Atike IV. Mehmed édestestvére volt. Emellett a neve is egyértelműen erre utal. Turhan Haticét, Ibrahim nővére, Burnaz Atike nevelte majd ajándékozta Ibrahimnak és élete végéig szoros kapcsolatot ápolt egymással a két nő. Épp emiatt logikus, hogy Turhan, lányát Atike után nevezze el. Ha feltételezzük, hogy Ibrahim és Turhan kapcsolata valóban megszakadt 1645 környékén, Atike valószínűleg ez előtt születhetett.

Atike házasságaival kapcsolatban sok a kérdőjel. Előfordulhat, hogy nagynénjével, Burnaz Atikével keverik össze bizonyos esetekben. Első házasságát 1648-ban kötötte, Sarı Kenan Pasához ment hozzá. A pasa 1659-ig életben volt, így lehetséges, hogy ez nem csak névleges házasság volt, hanem idővel valódi házasság lett belőle. A pasa halála után Mostarlı İsmail Pasához ment nőül 1659-ben.

Nem tudni, hogy Atike pontosan mikor hunyt el, csak annyit tudunk, hogy fiatalon, bátyja, IV. Mehmed uralkodása alatt halt meg.

Ayşe Sultan

Ayşe 1646 körül született, édesanyja kiléte nem ismert. Első házasságára testvéreihez képest későn, 1655-ben került sor. A férj Ibşir Mustafa Pasa ugyanabban az évben elhalálozott. Nem tudjuk, hogy Ayşe mikor halt meg.

Kaya Sultan

Sem születési ideje, sem halálának ideje nem ismert. Haydarağazade Mehmed Pasához adták férjhez 1649-ben. A férje 1661-ben halt meg, ám mivel ezután Ayşe nem lett újra kiházasítva lehetséges, hogy házasságuk során hunyt el.

Ümmügülsüm Sultan

Születési ideje nem ismert. Az egyetlen amit tudunk róla, hogy 1653-ban hozzáadták Mirahur Abaza Ahmed Pasához és nemsokkal a házasságkötés után a szultána elhunyt.

Két névtelen szultána

Az egyik szultánáról azt állítják, hogy 1640-ben született, ám ez a dátum furcsa, ismerve Ibrahim szexhez való hozzáállását. A szultána egy Baki Bey nevű férfihoz ment hozzá, aki a nagyvezír Hezarpare Ahmed Pasa fia volt. Hazerpare Ahmed Pasa mellesleg Ibrahim egy másik lányát vette nőül. Baki Bey feltételezett anyja - Hazerpare Ahmed Pasa első felesége - pedig Ibrahim kegyence volt és Beyhan szultána nevelője.

A másik névtelen szultánát Kuloğlu Mustafa Pasához akarták feleségül adni, ám a férfi elutasította a frigyet. Így végül 1666 januárjában Cerrah Kasım Pasa lett a névtelen szultána férje. Nem tudni, hogy mikor született és mikor halt meg a szultána, csak annyi bizonyos, hogy 1666-ban még életben volt.

Felhasznált források: A. D. Alderson - The Structure of the Ottoman Dynasty; L. Peirce - The Imperial Harem: Women and Sovereignty in the Ottoman Empire; N. Sakaoğlu - Bu Mülkün Kadın Sultanları; M. Ç. Uluçay - Padişahların Kadınları ve Kızları; C. Finkel - Osman's Dream: The Story of the Ottoman Empire; G. Börekçi - Factions and favourites at the courts of Sultan Ahmed I (r. 1603-17) and his immediate predecessors; S. Faroqhi - The Ottoman Empire and the World; C. Imber - The Ottoman Empire 1300-1650; G. Piterberg - An Ottoman Tragedy, History and Historiography at Play; F. Suraiya - The Cambridge History of Turkey, The Later Ottoman Empire, 1603–1839; Howard - A History of the Ottoman Empire; Öztuna - Devletler ve Hanedanlar; F. Davis - The Palace of Topkapi in Istanbul; Y. Öztuna - Genç Osman ve IV. Murad; G. Junne - The black eunuchs of the Ottoman Empire; R. Dankoff - An Ottoman Mentality: The World of Evliya Çelebi; R. Murphey - ‘The Functioning of the Ottoman Army under Murad IV (1623–1639/1032–1049):Key to Understanding of the Relationship Between Center and Periphery; M. Özgüleş - The women who built the Ottoman Empire: Female Patronage and the Architectural Legacy of Gülnüş Sultan