Szornyu, mikor tobb napja, hete, honapja vagy akar tobb eve szarul van az ember. Mikor erzi, hogy evrol evre egyre kevesebb... Kevesebb az idegrendszere, a turelme, az energiaja... Mikor evrol evre egyre kevesebbet bir. Es egyre kozelebb kerul ahhoz az allapothoz, mikorra vegleg felad mindent. Borzalmas, mikor nem tudja megmagyarazni, hogy mi a baj. Hogy nem esik jol beszelni. Enni. Egyaltalan kikellni az agybol. Elni. Es a legjobb, mikor SENKI nem tudja milyen melyen vagy... Mondjuk addig jo. Foggalmam sincs hogy en magam meddig birom meg. Egyszeruen ugy erzem, hogy hajszal valaszt el attol, hogy a sinekre fekudjek... Egyszeruen eleg volt. Eleg. Szar vagyok. Nem tudok semmit. Nem ertek semmihez. Nem vagyok soha senkinek a hasznara. Mindenkit csak rombolok. Ronda vagyok. Nah meg kover is... Csak ugy letezem, de vajon minek? Mi ertelme van ennek az egesznek?