Discover Top Posts Tagged with #ittas

szeretem azokat a barátaimat akikkel nem kell mindennap beszéljek, de ha kihívom őket a városba iszogatni akkor órákon keresztül csak beszélgetünk és röhögünk bármin. ezekért a kis pillanatokért megéri élni.

•

hazafele sétált az üres utcákon este 11kor egy csapat kamasz. futkorasztak, énekeltek, hangosan nevetve ünnepelték a fiatalságukat. kicsit (nagyon) részegek voltak, de ki hibaztatna őket? nyár volt és péntek este. egy lány és egy fiú lemaradt a többiektől, pár lépéssel hátrébb sétáltak. a fiú átkarolta a lány vállát hogy együtt dülöngéljenek az úton. régóta ismertek egymást, azonban egy éve igazán jó barátként tengették mindennapjaikat. persze a történetük közel sem ennyire egyszerű, ahányszor csak lehetőségük volt rá valami extrát kevertek a legjobb barát fogalmába. mindig is többet jelentettek egymásnak mindenkinél, de sosem beszéltek róla. gyakran veszekedtek ugyan, de ezen a bizonyos péntek estén tökéletes volt az összhang közöttük. a csapat az egyik lány hazába igyekezett éppen, hogy ott nyugodtan álomra hajthassák fejüket, és hogy ne kelljen senkinek részegen haza állítania. csörrent a kulcs a zárban, és hirtelen mindenki bennt állt a ház nappalijában. a lány régóta többet érzett legjobb barátja iránt, azonban ezt sokszor még magának sem akarta bevallani. azon az estén viszont olyan közel érezte magához mint talán meg soha. megragadta a fiú kezét és kihúzta a kertbe, aki egy percig sem kérette magát és amint leültek a fűbe az ölébe húzta a lányt. nézték egymás arcát, szótlanul. ők mindig megértették egymást szavak nélkül is. most azonban a lány meglátott valami mást legjobb barátja szemében, amit nem mert elhinni. felhúzta a szemöldökét és mégjobban belemélyedt a fiú fekete szemeibe. vágy. a fiú szemében vágy feküdt. a lány hirtelen annyira megijedt hogy felpattant és arébb csúszott. semmi sem történhet köztük, hiszen akármennyire is egy senki, de a fiúnak barátnője volt. a lány rengeteg könnyet hullatott már el féltékenységből, amikor senki nem látta. de azon a napon egy percig sem jutott eszébe hogy létezik a “másik lány” is. az idő telt múlt, és mindenki kezdett egyesével kidőlni aludni. a pincéből hamar előkerültek a matracok, azonban a lanynak nem jutott. a fiú hirtelen szó nélkül maga mellé fektette legjobb barátnőjét, és úgy simult hozzá mint még soha. hajnali 4kor már mindenki békésen szuszogott. egyedül a kanapén volt ébren még két ember. a fiú a lány arcára hajtotta az övét, ujjait a lány kézfejére fonta, és a lábaival összekulcsolta az övét. szabad kezével hol a hasát, hol a lábát, hol a karját simogatta, és a lány finoman viszonozta mindezt. már órák óta feküdtek így, éberen, de mégis álomba merülve. a lány tudta, hogyha most a fiú megteszi a következő lépést, képtelen lesz ellenállni. hirtelen, mintha csak olvasni tudott volna barátnője legtitkosabb gondolataiban, a fiú keze óvatosan megindult lefelé. felgyűrte a lány pólóját és alhasát kezdte cirógatni. a lány szinte beleremegett az érintésbe, és képtelen volt tovább nyugodtan lélegezni. a fiú ezen felbátorodva folytatta keze vándorútját a lány sortjába. az ujjai parázsként égették a lány bőrét. hirtelen már semmi nem számított. a világ megállt körülöttük, egy pillanatra csak az övék volt minden.

egyszercsak azonban valami kattant. az ütő megállt a lányban. megragadta a fiú kezét és szembe fordult vele. riadtan nézett legjobb barátja szemébe: tudod, hogy ezt nem szabad ugye? a homlokuk összeért és egy halk sóhaj hagyta el a lány száját. a baj már megtörtént. az ördög csábítása. a lány felkelt a kanapéról, és az emeletre futott. egyszer sem mert vissza nézni. meg kell óvni a hétköznapokat, így ami történt, az örökre az ő titkuk marad.

hát ennyit a fiú-lány barátságról.