Klasszikus élénk sárga sportautó
Porsche 911 Carrera Klasszikus Autó #porsche #klasszikus #sárga #911 #carrera #autó #luxus #sport #sebesség #design

seen from Australia
seen from United States
seen from China

seen from Malaysia

seen from Singapore

seen from Singapore

seen from Malaysia

seen from Russia
seen from United States
seen from China
seen from United States
seen from United States

seen from Netherlands

seen from Malaysia

seen from United Kingdom

seen from Malaysia
seen from Türkiye

seen from Germany

seen from United Kingdom

seen from Singapore
Klasszikus élénk sárga sportautó
Porsche 911 Carrera Klasszikus Autó #porsche #klasszikus #sárga #911 #carrera #autó #luxus #sport #sebesség #design
Erik Satie zeneszerző keményen piált.
Imádta az abszintot, a századfordulós Párizs bohém művészvilágának ikonikus italát, amit gyakran neveztek zöld tündérnek (La Fée Verte). Azzal kereste a kenyerét, hogy a Montmartre kabaréiban zongorázott, ahol a szesz szinte munkaeszköz volt. Minden este kapatosan ült a zongorához.
"Bohém élvhajhász" - mondhatják rá sokan. Pedig az élvezetnek kevés köze volt ahhoz, amit magával művelt. Önpusztítása valójában arról szólt, hogy legalább egy kis időre ne legyen önmaga.
Józanul ugyanis Satie meglehetősen magának való, sőt, egyesek szerint kiállhatatlan figura volt. Egy igazi különc, aki nagyon kevés embert engedett igazán közel magához. Sokan zárkózottságát arroganciának vélték. És bizonyára gyakran növesztett tüskéket a világ ellen. Még korábbi jó barátjával, a kortárs zeneszerző Debussy-val is sikerült összevesznie. Olyannyira, hogy még a temetésére sem volt hajlandó elmenni.
De ez a magának való, morózus kagylóhéj, amit viselt, valójában egy nagyon összetett és érzékeny lelket takart. Egy sérült lelket, aki már korán, gyermekkorában, anyja halála után megtapasztalta, milyen úgy igazán magadra maradni és elhagyatva lenni ebben a világban. Mostohaanyjával nem jött ki, a zenei konzervatóriumban a tanárai az egyik legtehetségesebb és egyben leglustább tanulónak tartották. Akit hamarosan kirúgtak, mert nem teljesítette a szigorú elvárásokat.
Életében egyetlen szerelmi kapcsolata volt Suzan Valadonnal, a legendás festőnővel. Egy másik sérült lélekkel, aki hat hónap után otthagyta Satie-t. "Semmi mást nem hagyva maga után, mint jeges magányt, ami a fejet ürességgel, a szívet pedig szomorúsággal tölti meg." Ezután még magának valóbb lett, a külvárosba költözött egy olyan lakásba, ahol élete végéig egyetlen vendéget sem fogadott.
Maradt a pia. A kiszámítható, a kényelmes menekülés, ami mintha egy kicsit, talán egy kicsit meglegyintette annak az illúziójával, hogy valóban képes más emberekhez kapcsolódni. Az illúzióval, ami a következő másnapos reggelen átadta a helyét a keserű kiábrándulásnak.
"Érzékeny, könnyen befolyásolható ember, gőgös, valójában egy szomorú gyermek, akit olykor az alkohol képes derűssé tenni," mondta róla egy ismerőse.
És ez a társadalom által "lecsúszott alkesznak" bélyegzett alak egy valóságos zenei úttörő volt, aki előkészítette a modern zene kibontakozását. Ott található az avantgárt, az ambient gyökereinél. Leszámolt a romantika cicomáival, visszatért az egyszerűséghez, visszafogottsághoz. Ő alkotta meg a „meuble musique” (bútorzene) fogalmát: háttérzene, ami nem uralja a teret, hanem átlebegi, átlényegíti azt.
Amikor először meghallottam Erik Satie zongoraműve, a Gnossiennes dallamit, mintha egy időtlen, álomszerű térbe kerültem volna. Mintha fájdalmas nosztalgiát éreztem volna egy régmúlt, vagy sose volt nyár iránt. Szinte libabőrös lettem: hogyan képes egy alapvetően monoton, önismétlő, önmagába záruló, sehová sem vezető dallam ennyire mélyen megszólítani?
Mintha benne lenne az egész emberi létezésünk tökéletlensége, múlandósága és tragikuma.
Vajon felépülhetett volna Satie, ha megfelelő támogatást kap? Meggyógyulhatott volna a lelke? Talán igen. Szeretném hinni, hogy senki sem menthetetlen. De ilyen támogatás az ő korában még nemigen volt. 1925-ben bekövetkezett, amire már régen számítani lehetett: halálra itta magát.
Itt hagyta nekünk a befejezetlen, szelíd disszonanciáit, az időtlen hangközeit.
Sárosi Péter
Vicces ahogy egy pár működik.
Kedves megrendelők voltak. A ház funkcióiban, helyiségeiben, tájolásban azonnal teljes volt az összhang. Azonban sehogy sem tudtak dűlőre jutni, hogy milyen stílusú legyen az épület. Így aztán megbízást kaptunk, hogy dolgozzunk ki két választott stílust. Egyet a hölgynek, egyet az úrnak. A prezentált tervek alapján döntöttek. Sosem árulták el, melyik verzió kinek a szíve csücske, de végül a fehér variáció lett megépítve, mindenki megelégedésére.
Ti melyiklet valasztottaok volna?
Fehér
Modern
*funfackt: a poll-t nem lehet modositani publikalas utan, igy nem tudtam az elgepelest javitani :.)..
Magyaros-cukkinis tökfőzelék
Köszönöm, hogy fény volt nekem a sötétségben.
Harry Potter és az elátkozott gyermek
Bármiből van is a lelkünk, az övé s az enyém egy...
'Halandó létünk cukrozott epéje.'