#kotodes

[agendakiado]

Julia RedHood - Kötődés

Julia, RedHood, Kötődés

[figyeljareszletekre]

Porcelán

Kuvàra hiányzol már most, baszki,

Nyugtatom magam, így lesz jó neki.

Csak vagyok és mindenről te jutsz eszembe.

Látom magam előtt, ahogy néztél a szemembe.

Hallom a hangod, minden dalban,

Arra gondolok, hogy megint elbasztam.

Te vagy a drogom, hiányodtól haldoklom,

Egy perc elég lenne, izzadság a homlokom.

Szemeim, olyanok, mint a kiüresedett óceán,

Baby kellesz, szanaszét törtem, mint porcelán.

Nem hiszem el, mikor múlik el a fájdalom,

Valószínűleg soha, velem marad a bánatom.

Kiszakad az a szar, ami belül ott dobog,

Tényleg remélem, hogy így leszel boldog.

A jövőmet ott hagytam a két kezedben,

Én meg egyedül bolyongok, ez téveszme.

Mint két mágnes, ami össze tartozik,

Csak az egyik félnek fáj, ő haldoklik.

Kár, hogy mikor bevallom magamnak, szeretlek.

Addigra minden mindegy volt, élve temetnek.

[figyeljareszletekre]

Nem hiszek a birtoklásban, hisz mindenki szabad. -De tagadhatatlan, hogy te az enyém vagy én meg a tiéd. Ellenkezünk, de elkerülhetetlen.-

[figyeljareszletekre]

Mérleg

Hibáztam, beláttam.

Eléd csúszva megálltam.

Ellent mondani nem tudtam,

Szemedbe néztem, meghaltam.

Esély adtam, bólogattam,

Nem kellene, és tagadtam,

Derekamat beadtam,

Mindent neked adtam.

Játszottál, becsaptál,

Ujjad köré csavartál.

Bűneimért bosszút álltál,

Kiélvezted, így maradtál.

Néhány kör után feladtál,

Nekem hàtat fordítottal,

Mindenért hibáztattál,

Felálltál, ott hagytál.

[figyeljareszletekre]

Színskála

A történet folytatódik, a fájdalmam marad.

Kinyitottam a lelkem, de mi a fasznak.

Te elmentél, mert neked nehéz vagyok,

Nyugi, semmi baj, majd tovàbb tagadok.

Azt mondom majd, nem éreztem soha,

Lelkem sötétjébe, senki sem mehet oda.

Maradok fekete és érzéketlenül magányos,

Fehér bortól, zöldtől szivárványos mámoros.

[lonelysoul235]

Tul gyorsan kotodom ez az en bunom.

[sosemfelejtemhogymasraisvagytal]

Nehéz kifejezni azt, hogy milyen érzéseim vannak irántad. Tudod, te nem csak egy szerelem voltál az életemben. Te A szerelem voltál nekem. Az a bizonyos szerelem, ami halhatatlan. Ami akkor sem múlik el, amikor már elmúlt. S akárhányszor akartam bizonyítani a Világnak, hogy én márpedig túlléptem rajtad, az élet mindig megmutatta, hogy nem így van. Akárhányszor adtál okot arra, hogy utáljalak, sosem tartott sokáig ez az érzés. Egy idő után mindig elillant a gyűlölet és mindig arra lyukadtam ki, hogy még valahol titkon szeretlek. Az érzéseim csendben megbújnak, de léteznek. Gáz vagy sem, ez az igazság. Egyszerűen valamit találtam benned. S tudom, megmondtam neked pár szánalmas tetted után, mikor elegem lett, hogy "őszintén bánom, hogy volt hozzád közöm", de e szavak csak hirtelen felindulás művei voltak, mint ahogy a többi csúnya kifejezés is, melyek elhagyták a számat akkor. Haragudtam rád, nem is kicsit, de tudod, egy idő után a haragomat felváltotta a hiányod. Mindig ez történik, S tudom, ezek után is érdeklődtél még felőlem, te sem engedtél el igazán, de mégsem tudom, hogy érezhetsz irántam pontosan. Nem tudom, hogy mennyi negatív érzelmed lehet irányomba, vagy mennyi pozitív, hogy hiányolsz engem, vagy sem; kíváncsi lennék, mit gondolsz rólam. Azt viszont megsúgom, hogy lehet most rosszban vagyunk, lehet nem beszélünk régóta, de a szívemben mindig lesz számodra hely, még ha nem is lehetünk együtt. Mindig számíthatsz rám. Egymás mellett nőttünk fel és nem számít az a sok történés, a szívem mindig meg fog neked bocsátani, akkor is, ha én nem akarok. Hiszen mégiscsak te vagy az a szerelem, kihez még csak hasonlót sem találtam se előtte se utána, még. Hiába nem vagy már az életem része, egy láthatatlan kapocs még mindig van köztünk, nem értem miért, de e kapocs összeköt minket, mely pont annyira idegtépő, mint amennyire gyönyörű és különleges.🤍

[amaganyszeretokarjaikoztt]

Tudod, az a baj velem

Hogy túlságosan kötődök az emberekhez..