#teviot

[acad3mic]

day 1/30(?) of productivity ☕️ i spent the morning going over my econ tutorials in teviot in preparation for my mcq exam tomorrow, and i also caught up on a couple pages of the intellectual devotional ☕️

[scotianostra]

Teviot House by Baz

[walksnpics]

Saturday 12th November 2016

Kelso - Roxburgh Circular

Hot beef baguettes in Kelso prior to setting forth on this walk along the river Teviot, past Roxburgh Castle, and back via the disused railway line. Distant sightings of herons, goosanders, buzzards and an uncooperative goldcrest.

A flat walk that seemed to take more out of us that it should.

GPS track of 7.5 mile walk

[whineyphotography]

15/03/16. The Strypes (Evan Walsh). Teviot, Edinburgh.

[zsomburgh]

Az utolsó golyók

Bár valójában március végén rendezték, úgy alakult, hogy azóta sem írtam róla, pedig lezajlott a biliárdbajnokság döntője. A versenyen kívül ráadásul a nagy testvérrel, a snookerrel is tettem egy próbát.

A biliárdverseny döntőjébe az év közben gyűjtött pontok alapján csak az első 8 helyezett kapott meghívást. Én konstans részvételemnek köszönhetően a bajnokság 5. helyezettjeként jutottam be. A döntőben eltörölték a korábbi pontokat, és csupán egy véletlenszerűen sorsolt egyenes kieséses verseny határozta meg a végső sorrendet. Ez többek közt ahhoz az igazságtalansághoz is vezetett, hogy a stabil listavezető Mike így hiába volt talán valóban a legjobb közülünk, most az első meccsén valahogy kikapott, és így búcsúzott is. Pedig még újra is kezdték az első “veresége” után, mivel ő az első menet nyitólökésével valahogy lyukba küldte a feketét, és senki nem tudta, ilyenkor veszített-e vagy mi legyen.

Én az első meccsemen szoros küzdelemben 2-1-re győzni tudtam, így elődöntős lettem. Ott az összesítésben másodikként végzett indiai Raihan lett az ellenfelem, és bár tényleg az utolsó golyóig kellett küzdenünk, ő jutott tovább 2-1-re nyerve. Azt viszont már korábban is éreztem, hogy a srác komolyan tolja, mert még snookerezik is a szabadidejében.

Bár hivatalosan csak a döntősök kaptak díjat (a győztes egy mini biliárdasztalt, a második egy 20 font értékű kupont), kiderült, hogy az állandó gyakorlópartnerem, Theo lett a másik ági elődöntő-vesztes, így nem a jutalomért, csak az eredmény kedvéért megküzdöttünk a képzeletbeli bronzéremért - ráadásul valamiért a 10 forduló során sosem kerültünk össze egymással, így a gyakorlások után ez volt az egyetlen éles küzdelmünk. Úgy döntöttünk, hosszabb meccset játszunk, hogy kevésbé múljon a szerencsén az eredmény - végül pedig 5-3-ra győzni tudtam. Így a sorsolás némi szerencséjével és koncentrált játékkal a bajnokságbeli ötödik helyemen kettőt is javítottam a döntő fordulóban.

A döntő érdekesen alakult, mivel mint kiderült, egyik fél sem igazán vágyott egy mini biliárdasztalra, pedig az volt a győztesnek szánva. Mivel az furcsán jött volna ki, ha szándékosan mindketten a vesztésre játszanak, megállapodtak, hogy bárki is nyer, megcserélik a díjakat. Persze azért valakinek így is muszáj volt hazacipelnie a nagy csomagot...

Azóta nem játszottunk Theóval sem, de a hosszú kihagyás után felvetettem, hogy snookerezzünk egyet - mivel a Teviot-ben van egy snookerasztal is, amit bár már láttam korábban is, még soha életemben nem játszottam rajta. És hát hol máshol lenne stílusosabb kipróbálni, mint a biliárdjátékok őshazájában! Egyben ez volt az utolsó alkalom, hogy megmérkőztünk, mivel ő a jövő héten hazautazik Kínába nyárra.

Az első tapasztalatok:

Az asztal nagy. Baromi nagy. A képek vissza se tudják adni. Amikor az egyik végéből a másikba (netán átlóban) próbálsz lökni, el se látni a célgolyóig... Kezdem még jobban csodálni a profikat, akik milliméteres pontosságra is képesek ilyen messziről.

Ugyanakkor vagy a posztó, vagy a golyók anyaga (esetleg felülete) más, mint a biliárdnál, mert sokkal “gyorsabb” az asztal - azaz sokkal lassabban lassulnak a golyók, könnyebben siklanak rajta. Ez nem csak kompenzálja a nagyobb asztalon megtett nagyobb távokat, de szinte túl gyorsnak - vagy legalábbis erő-érzékenynek (mint a Skywalkerek) - lehetne mondani a lökéseket. Aki ráérez erre, az mesterien tud játszani az erővel, de mi sokszor azon kaptuk magunkat, hogy bálteremnyi méretű asztal ide vagy oda, a golyónak egy erősebb lökés akár a hosszabb fal mentén is adott jó pár ide-odát. Ami viszont érdekes, hogy bár a hagyományos biliárdgolyóknál kisebbek a snookergolyók, a már említett angol biliárdgolyókkal megegyezik a méretük - legalább ehhez nem kellett újra átszoknom.

Eddig csak tévében láttam valódi snookert, profi játékvezetővel, itt viszont a magunk bírái voltunk, és a biliárddal ellentétben igen összetettek a szabályok, ráadásul Theo sok mindent mint kiderült, rosszul tudott. Na meg a pontokat sem a tévéképernyőn számolta egy gép, hanem nekünk kellett abakuszoznunk:

Bár nem tartom mérvadónak, végül 2-1 re nyertem a meccset. Az viszont egyértelmű volt, hogy egy snooker-állás ilyen hatalmas asztalon elég nagy problémát okozott mindkettőnknek, és ilyenkor hibáinkkal szorgosan gyűjtögettük egymásnak a pontokat...

Mindenesetre remek játék, a biliárdnál nagyságrendekkel nagyobb kihívás, határozottan élveztem. Biztos vagyok benne, hogy a jövőben lesz még közünk egymáshoz.

Most azonban a vizsgáim végeztéig átmeneti hallgatásba burkolózom.

[susannahcavill]

Of Mice and Men, Canny Creatures Productions in association with Fringe Management. Edinburgh Festival 2015. 

[killscreen]

Using Twine games to preserve modern folk stories

[dozendraft]

View this post on Instagram

Cosy night at this amazing building. A little help to volunteer groups working directly with refugees in Greece #dozendraft #Elasticity #Daphne #synfest #teviot #teviotunderground #teviotrowhouse (at Teviot Underground)